Főkép

Idén a kerek évforduló alkalmából Arany Jánosra emlékezünk, ennek okán volt és lesz még számos rendezvény, szakmai, ismeretterjesztő, kevesekhez és sokasághoz szóló egyaránt. Leporoljuk a port korai verseiről, kései rövidkéiről, elbeszélő költeményiről, humoros műveiről (A nagyidai cigányok címűt mindenkinek melegen ajánlom) és balladáiról. Ez utóbbiak kiadását határozta el a Kossuth Kiadó, véleményem szerint az ünnepi alkalomhoz illő egyetlen lehetséges módon: az eredetileg Ráth Mór kiadásában, 1898-ban megjelent gyűjteményes Arany-Zichy Album faximile újrakiadásával.

 

Ezzel nemcsak az Arany János tisztelőit lepték meg, hanem azokat is, akik sajnálkoznak a gazdasági helyzet miatt megszűnt albumkiadáson. Keménytábla, albumméret, díszes borító. Rajta a felirat, miszerint itt nem pusztán pár Arany balladáról van szó, hanem illusztrált kiadásról, amelynek képeit Zichy Mihály készítette.

Erre a párosításra látatlanban is azt mondtam, hogy zseniális, mert balladáiban Arany költői módon ábrázolja a magyar psziché különféle állapotait, a honfi mártírságtól a szerelmes asszonyig, a csapodár leánytól az öngyilkosságig. Nem riad vissza a misztikumtól, a természetfeletti elemek felhasználásától, gondolok itt mondjuk a „Tetemrehívás” vagy a „Híd avatás” című balladákra. S nem utolsó sorban ezek a szövegek máig részei kultúránknak, velünk élnek, gondolok itt a „Vörös Rébék” poposított verziójára vagy „A walesi bárdok” képregényesített verziójára – amelyről fájón kiderül, egyes részei még mindig aktuálisak.

 

Zichy rajzai pedig formát adnak a költői elképzeléseknek, ahogyan a balladák története sorról-sorra kibontakozik előttünk, úgy vonásról-vonásra elevenednek meg a szereplők, a helyszínek, a jelenetek. Ezt az albumot tilos egyszuszra végigolvasni-lapozni, célszerű címenként haladni, s ráérősen felfedezni a részletgazdag rajzokat, kivált az egészoldalas képeket. Természetesen nem műelemzésre bíztatok, pusztán műélvezetre, a kompozíciók feszességének, a részletgazdagság felfedezésére. S nem utolsó sorban rácsodálkozni arra, miként látták a világot bő száz évvel korábban.

 

Korábban már említettem, mennyire változatosak ezek a balladák, de azon meglepődtem, milyen sok foglalkozik az elme megbomlásával vagy a szellemi restség okozta tragédiával. Valamiért abban a hiszemben voltam, hogy eleink mentálisan sokkal jobban bírták a megpróbáltatásokat – ezt az elképzelést ideje módosítanom. A történelmi témák sokszínűségén gondolom senki sem lepődik meg, elvégre a Toldi megírása után sem szűnt meg Arany érdeklődése a magyar múlt iránt.

 

Ez az album nemcsak az emlékévhez méltó kiadvány, de ott a helye a korábbi emlékezetes Kossuth-kiadványok mellett is.