Főkép

Nagyon kevés kortárs költő van, akinek odafigyelek legújabb megjelenéseire, de az biztos, hogy Nádasdy Ádám köztük van. Legutóbbi kötete óta (Verejték van a szobrokon) nem kevesebb, mint hét év telt el (eközben a szerző monumentális Dante fordításán dolgozott), és a Nyírj a hajamba elolvasása után azt kell mondanom, hogy ha nem is az életmű csúcsa, de megérte kivárni.

 

Ez a vékonyka könyv érezhetően tipikus öregkori kötet, egy idősödő embert érintő és érdeklő témákkal, de ehhez képest meglepően pozitív szemléletű és szép (például Oravecz Imre Távozó fájával összevetve biztosan). Érzi, hogy közel az elmúlás, de nem bánt meg semmit az életéből, és elfogadja magát és helyzetét olyannak, amilyen. Mindenféle pátoszt és tragédiát mellőzve.

 

A MÚLT FALÁN RÉSEK (részlet)

 

Most is riaszt a nagyság. Mégiscsak gyáva voltam,

De persze érthetően, okosan, indokoltan.

Ezért dolgom az őrzés, mondom halkan magamnak.

A hősök, ők előre, a jövőbe rohannak,

Míg én csak hátra nézek, a múlt réseibe,

Pedig már nem remélek váltótársat ide.

 

 

Nádasdy hetven fölött is érdekli a szerelem, hisz vágyai, érzései mit sem változtak. És bár teste már nem fiatal, de szelleme a régi maradt.

 

ÉTVÁGY

 

Idős egér vagyok. Egy lyukban élek,

Szép nagy lakásban, ahol sok a sajt.

A kandúr, akitől tisztára félek,

Nem járt itt régen. Ez jelzi a bajt:

Lehet, hogy itt kushad a lyuk előtt,

Némán, puhán, lélegzet-visszafojtva.

Nem mérlegel, kivárja az időt,

Hogy szívemet a két mancsába fogja.

A spejzig ha csak át tudnék szaladni,

Már följebb sorolhatnám magam.

Egy kirándulás, egy sajtízű randi.

Mert az étvágyam a régi maradt.

 

Ebben az átpolitizált világban gyanús, sőt sokszor káros, ha aktuálpolitikai történések szivárognak be a versekbe, de Nádasdy szemlélete tesz róla, hogy még a Nemzeti Színház pár évvel ezelőtti vezetőváltása körüli hisztéria is szép, pártsemleges és megnyugtató módon váljon poémává.

 

 

 

GONDOLATOK A SZÍNHÁZBAN (részlet)

 

De ilyen színház csak a mesébe’ van,

ahol a kurta farkú malac túr.

Tessék fölébredni! Álmodni tetszett,

hogy Kulka volt a Lear, s Blaskó az Úr,

 

hogy János vitéz színét és fonákját

előadták egyazon színpadon,

vízbe ugráltak Bánk címén a srácok,

s meleg angyal jött puha szárnyakon…

 

Aki marad, majd más szépet csinál,

kíváncsiság övezze s ne harag;

az elmenők szaga itt marad úgyis,

mint menzán szívós kelkáposzta-szag.

 

És bár kesergünk kárról, veszteségről,

ha el is tűnik, ami itt honolt,

egy régi kollégám üzeni nektek:

ez jó mulatság, férfimunka volt!

 

A Nyírj a hajamba nem tartalmaz hihetetlen újításokat, merész és újszerű formai megoldásokat, a régi lírában is jól megszokott témákat járja körül (élet és halál, szerelem és elmúlás, hazafiság és művészet), de szinte végig hozza azt kimagasló szintet, ami Nádasdy Ádámot évtizedek óta a kortárs magyar költészet élvonalában tartja, és pont ezért ezt a kötetet minden verset kedvelő embernek ajánlanám – még azoknak is, akik egyébként ódzkodnak a kortárs költészettől.