Főkép

Fülszöveg:

Egy nő, egy korszak és egy hivatás portréja: az első, kutatásokon és dokumentumokon alapuló Meryl Streep-életrajz, amely feltárja a pálya kezdeteit, és bemutatja, hogy az 1970-es években fiatal nőként hogyan nőtt fel a szerelemhez, a feminizmushoz és saját páratlan tehetségéhez.

 

Részlet a könyvből:

Richard Fischoff szerint, aki a színlapon társproducerként szerepelt, a stúdió küldött egy listát a Jackson helyett szóba jöhető színésznőkről, lényegében az akkori ütőképes női sztárokról: Ali MacGraw, Faye Dunaway, még Jane Fonda is szóba került. Természetesen felmerült Katherine Ross neve is, aki a Diploma előtt Elaine-jét játszotta. Mivel A szarvasvadász még az utómunkálatok fázisában volt, Meryl Streep neve nem mondott semmit a nyugati partiaknak, legfeljebb valami holland tésztaételre asszociáltak. Viszont ugyanahhoz az ügynökséghez tartozott, mint Benton, s ha valaki tudta, hogyan kell egy jelöltjét a meghallgatásig eljuttatnia, az bizony Sam Cohn volt.

Meryl korábban már találkozott Dustin Hoffmannal, de az nem volt számára kellemes. Még dráma szakos hallgatóként részt vett a Hoffman által a Broadwayn rendezett vígjáték, az All Over Town [’Széltében-hosszában a városban’] meghallgatásán.

– A nevem Dustin – böfögés – Hoffman – mondta a rendező, majd a kezét Meryl mellére tette, legalábbis a színésznő szerint. Micsoda ellenszenves disznó… – gondolta Meryl.

Ez alkalommal önbizalomtól duzzadó kebellel masírozott be a hotelszobába, ahol Hoffman, Benton és Jaffe ült egymás mellett. Meryl olvasta Avery regényét, és Joannáról azt gondolta, „kegyetlen óriás, hercegnő és balfék”. Amikor Dustin megkérdezte, mi a véleménye a sztoriról, kerek perec megmondta neki. A karaktert teljesen rosszul építették fel – erősködött. Nagyon homályos, miért hagyja el Tedet. És meg kellene értenünk, miért jön vissza a felügyeleti jogot követelni. Amikor a zárójelenetben lemond Billyről, azt nem önös érdekből, hanem a kisfiáért kell megtennie. Joanna nem gazember; benne egy valós küzdelem ölt testet, amivel a nők manapság országszerte szembesülnek, s a közönségben némi rokonszenvet kell hogy ébresszen. Ha Merylt akarják a szerepre, át kell írniuk a karaktert.

A trió elképedt, elsősorban azért, mert Merylt nem Joanna szerepére akarták meghallgatni. Phyllis, az egyéjszakás kaland mellékszerepében gondolkoztak, de Meryl valahogy elértett valamit. Viszont láthatóan ösztönösen értette a karaktert. Talán ő a film Joannája?

Ez történt Meryl szerint, a férfiak azonban egészen mást mondtak.

– Mindenféle szándék és cél ellenére a lehető legrémesebben alakult a találkozó – emlékezett vissza Benton.

– Meryl alig mondott pár dolgot. Inkább csak figyelt. Kedves volt és udvarias, de ennyi. Épp csak jelen volt – mesélte Dustin. – Ki se nyitotta a száját. Meg se szólalt, csak ült ott.

Amikor a színésznő távozott, Stanley Jaffe döbbenten ült.

– Mi a neve? Merle? – kérdezte, és a várható bevételen járt az esze.

Benton odafordult Dustinhoz, aki szintén Bentonra nézett.

– Ez Joanna – mondta Dustin. Az ok John Cazale. Dustin tudta, hogy Meryl pár hónappal azelőtt veszítette el a szerelmét, s látta rajta, hogy a megrázkódtatást még nagyon nem heverte ki. Ez lesz az, ami megoldja a Joanna-kérdést: olyan színésznő, aki még nagyon közeli fájdalomélményből dolgozhat, akit éppen érzelmi vihar tépáz. Dustint nem Meryl határozottsága, hanem éppen gyöngesége győzte meg.

Benton is egyetértett.

– Volt benne valami törékenység, ami miatt úgy éreztük, jó Joanna lesz, anélkül, hogy neurotikussá tenné a figurát – magyarázta a rendező. – Meryl Joannája nem volt neurotikus, inkább sebezhető, gyarló. – Benton tagadta, hogy Phyllis szerepét szánták volna neki, állítása szerint mindig is Joanna szerepében gondolkoztak.