Főkép

„Hol kezdjük ezt a történetet? Bárcsak azt mondhatnám, hogy az elején! De fogalmam sincs, hol kezdődik. Az életem valósok-okozati összefüggéseit én is épp olyan kevéssé ismerem, mint mások.

Vajon akkor kezdődött ez a történet, amikor rájöttem, hogy csak a negyedik legjobb focista vagyok az osztályban? Vagy amikor Basse, a nagyapám megmutatta nekem a terveket – a saját terveit – a Sagrada Familiáról? Amikor először beleszippantottam egy cigarettába, és meghallottam az első számot a Grateful Deadtől? Amikor Kantot olvastam az egyetemen, és azt hittem, értem? Amikor először adtam el hasist? Vagy akkor kezdődött, amikor megcsókoltam Bobbyt, aki igazából lány, vagy amikor először megpillantottam azt a ráncos kis lényt, aki úgy visított, mintha nyúznák, és aki az Anna nevet kapta? Esetleg akkor, amikor a Halász üzletének hátsó helyiségében ültem, és meghallgattam, mit akar tőlem? Nem tudom. Folyton olyan történeteket fabrikálunk magunknak, amelyeknek van elejük és végük, és amelyeket a logika diktál, amitől aztán úgy tűnik, mintha volna értelme az életnek.

Így akár itt is kezdhetem, a zűrzavar közepén, egy olyan időpontban, amikor a sors mintha szünetet iktatott volna be, mintha visszatartotta volna a lélegzetét. Amikor egy pillanatra azt hittem, hogy úton vagyok, mégis a célnál.”

 

Elfogult vagyok ezzel a Jo Nesbø nevű fickóval szemben – de legalább vállalom. Komolyan mondom, néha olyan érzésem van, hogy akár a telefonkönyvet is átírhatná, azt is szeretném, mert egészen biztosan találna egy olyan nézőpontot, amire senki nem gondolt előtte, esetleg olyan stílusban adná elő, hogy nem lehetne nem jól szórakozni rajta, esetleg gondolkodóba esni általa az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban. Persze a dolgok jelenlegi állása szerint erre várnom kell egy ideig, a norvég szerző ugyanis szemmel láthatóan nem fogyott még ki a saját ötletekből, mi több, vér is van a pucájában ahhoz, hogy újdonságokkal kísérletezzen – még akkor is, ha ezzel a rajongóinak egy részét egészen biztosan maga ellen fordítja (de legalábbis egyesekben kétségeket ébreszt a saját épelméjűségével kapcsolatban). Én viszont örülök ennek a tendenciának, még akkor ha, ha a Fehér éjszaka nem hatott rám olyan erőteljesen, mint az előző kötet, a Vér a havon (ami bizonyos szempontból számomra a 2015-ös év legemlékezetesebb olvasmányélménye volt) – ketten együtt viszont egészen ütős párost alkotnak.

 

A történet helyszíne ezúttal nem Oslo, ami olyannyira ismerős terep Nesbø számára, hanem egy isten háta mögötti kis lappföldi falu (Kåsund), ide menekül ugyanis egykori munkaadója, a nemes egyszerűséggel csak Halász néven emlegetett hírhedt alvilági figura elől Jon, a történetet E/1-ben elmesélő kisstílű bűnöző. Nekem tetszik, hogy ezúttal nem a szinte unásig ismerős utcákat rójuk, hogy nem az üldözés a lényeg, hanem a helyzet, és az a minden szempontból különleges kis mikroközösség, ahová főhősünkkel együtt kerülünk, és amit módunk van egy kicsit közelebbről megismerni. Most sincsenek hosszú leírások, részletesen kidolgozott karakterek (nekem nem is hiányoznak), vannak viszont néhány magabiztos vonallal megrajzolt helyszínek és figurák, akikről mindig éppen annyit tudunk meg, amennyit tudnunk kell ahhoz, hogy véleményünk legyen róluk, és megfelelően tudjunk viszonyulni hozzájuk.

 

Ha viszont elfogadjuk, hogy mindez szándékos, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a minimalizmus nem csupán a leírásokban és a mondatszerkezetekben, de a konfliktushelyzet kibontásában is megnyilvánul, és akkor máris nem csodálkozunk azon, hogy a hangsúly ezúttal nem a bűnügyön, sokkal inkább a szereplők életének töredékein, a hangulaton és a magasabb érzelmi töltettel rendelkező jeleneteken van. És innen nézve talán tovatűnik az egyesekben (bevallom, eleinte bennem is) felhorgadó csalódottság, helyette megtölti a szíveket a remény, és persze a várakozás az idénre beharangozott harmadik kötetre, ami végre összekovácsolja és kiteljesíti az eddigi történeteket – amik egyébként filmvászonra kívánkoznak már most is, csak nagyon oda kell figyelni a szereplőválogatásnál…

 

Részlet a regényből