Főkép

Nem mondhatnám, hogy nagyon elkényeztette a lemezére vágyókat a különleges hangú énekesnő, Lovász Irén, utoljára ugyanis még 2009-ben állt elő albummal (mégpedig az 1999-ben rögzített lemezének, a Világfának az „újragondolt” változatával), de most szerencsére megtörte a sok éves hallgatást, és egy új koronggal örvendeztette meg a minőségi produkciók kedvelőit. Az énekesnő hazánk egyik legkreatívabb ütőhangszeresével, Horváth Kornéllal és a zene világában polihisztornak számító Mizsei Zoltánnal karöltve vonult a stúdióba.

 

Irén lemezeinek egyik közös vonása, hogy a borítók mindig nagy esztétikai élményt jelentenek, és ez természetesen igaz a friss albumra is (mondjuk ki: jó érzés kézbe venni a kiadványt), ennek köszönhetően pedig már úgy elindul a kommunikáció az énekesnő és a hallgató között, hogy még egy hangot sem ismerünk a korongról. De a vizuális élvezet után nézzük meg, milyen felvételeket rejt az album! A repertoárban mindössze hét számot találunk, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen többségében 8-10 perces művekről van szó. Az elhangzó dalok szövegeinek egy része Iréntől származik, a másik fele pedig Weöres Sándortól. Azt is mondhatnám, hogy Weöres versei keretezik a lemezt, ugyanis az első szám alapját a „Variáció”, az utolsóét pedig az „Ének a határtalanról” jelenti.

 

Úgy vélem, az album struktúrájában követi a keleti tanokat: az anyagi világba, a földre leszülető lélek az „ősi kódolás” szerint a magasabb szférák felé törekszik („A föld illata”). A lélek csak a folyamatos megtisztulás útján (tisztító víz és tűz, vagyis „A víz íze” és „A tűz színe”) emelkedhet felsőbb szintekre. A víz, akárcsak a tűz, az egész megnyilvánulásban megvan, a legalacsonyabb fizikai síktól a legmagasabb szellemi síkig. A megtisztult lélek aztán megtapasztalhatja a végtelen szabadságot („Ének a határtalanról”).

 

Irén lemezét hallgatva a hangzás és dallam csodálatos világa nyilvánul meg annak, akinek a füle erre hangolódott. Olyan ez a világzenei kiadvány, mint egy tökéletesen csiszolt drágakő, ami ragyogása közben a fényt elemeire bontva a környezetet – jelen esetben a hallgatót – a szivárvány színeibe öltözteti. Az albumon szereplő művészek nagyon jól ismerik egymás gondolatait, igazi, egységes csapatként dolgoztak a stúdióban ezen a remekül sikerült anyagon.

 

Azonban a mai világban ahhoz, hogy egy lemez „bevésődjön” a köztudatba, szükséges legalább egy olyan szám, ami gyökeret tud verni a sugárzott médiában. Úgy vélem, hogy Irén lemezén „A tűz színe” az a kompozíció, ami minden bizonnyal felkelti a kereskedelmi rádiók zenei szerkesztőinek figyelmét: pontosan annyira populáris, ami még nem megy a mélyebb tartalom rovására, viszont a rádióba kerüléshez elegendő. Ráadásul szinte az is borítékolható, hogy ez a lemez gyorsan bekerül a hang-, illetve zeneterápiával foglalkozó egészségközpontok zenei állományába, hiszen a hétköznapi szórakoztatáson túl hidat is jelent a magasabb dimenziók felé…

 

Remélhetőleg Irén következő albumára nem kell ismét hosszú éveket várnunk - annál is inkább, mert régóta „adósunk” a Női hang és a Gyógyító hang című lemezekkel, amelyeket már régen beharangozott…

 

Közreműködnek:

Lovász Irén – ének
Horváth Kornél – wavedrum, pandeiro, doumbek, udu, alt fuvola
Mizsei Zoltán – ének és billentyűs hangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. A hangok illata

2. A föld hangja

3. A víz íze

4. A tűz színe

5. A levegő illata

6. A világ tengelye

7. Ének a határtalanról

 

Diszkográfia:

Világfa (1995, 1999)

Rosebuds in a Stoneyard (1996)

Supreme Silence (1998)

Skanzen (1999)

Wide is the Danube (2000)

9 kolinda (2001)

Szindbád (2002)

Fellegajtó (2005)

Égi hang (2006)

Belső hang (2007)

Szerelmes virág (2008)

Világfa/Remix album (2009)

Hangtájkép – Soundscape (2015)