James Dashner: Az útvesztő

Stephenie Meyer Alkonyata óta virágzik a fiatal felnőtteknek szóló könyvek piaca, Az éhezők viadala sikere pedig a disztópiáknak kövezte ki az utat. James Dashner Az útvesztő című regénye tehát eleve jó esélyekkel indult, és a siker nem is váratott magára: elég nagy rajongótábora lett, ami persze egyenes út a megfilmesítéshez is. Ebben a cikkben mind a regényről, mind a filmről szót fogok ejteni.

A regény története szerint Thomas egy sötét liftben ébred fel, és nem emlékszik semmi másra, csak a saját nevére. A lift egy Tisztás nevű helyre, az Útvesztőbe viszi el, ahol fiatal fiúk próbálnak túlélni, de senki sem tudja, hogy kerültek oda, vagy mi célt szolgál az Útvesztő, amely folyamatosan változtatja a formáját. Azonban Thomas más, mint a többiek, és miután egy olyan lány is megérkezik a tisztásra, akinek emlékei vannak a fiúról, minden megváltozik – és az Útvesztő megmutatja halálos oldalát.

A történet alapkonfliktusa nem éppen újdonság: megérkezik a csapatba az új fiú, aki próbál beilleszkedni, mindeközben barátokra és ellenségekre is szert tesz, és persze ő jóval többet tud, és valamiért más is, mint a többiek, ezért várható, hogy olyan változásokat fog megindítani, ami aztán a Tisztás lakóira és az egész Útvesztőre is kiterjed. James Dashner ilyen szempontból már a mások által jól kitaposott ösvényt követi, viszont szerencsére a végére tartogat olyan nem várt fordulatokat, amelyeknek köszönhetően túlmutat a cselekmény az egyszerű sablonokon.

A film eléggé szabadon kezeli ezt az alapanyagot, és megérzésem szerint sokkal erősebbre is sikerült, mint a könyv (azt mondjuk nem tudom, hogy akkor is így éreznék-e, ha nem a moziban találkoztam volna először az Útvesztővel). Wes Ball filmje átalakította a regény gyengébb részeit (sőt, olykor ki is hagyta azokat), ezáltal egy számomra sokkal logikusabb és izgalmasabb cselekményt követhettünk végig.

Érdekes végigvenni a hasonlóságokat és a különbségeket a két médium kapcsolatában – például a karakterek megítélésére számomra nagyon eltérő volt. A főszereplőt sokkal kevésbé idegesítőnek és jóval összeszedettebbnek éreztem a moziban ülve, viszont a mellékszereplőket mintha James Dashner sokkal jobban kidolgozta volna. Bár a filmben is megtudtunk egy s mást róluk, de az egymással való viszonyuk, a hierarchia sokkal jobban kibontakozik a regény lapjain.

Maga az Útvesztő viszont egyértelműen nagyvászonra kívánkozott. A szerző sajnos nagyon keveset ír róla, alig látunk belőle valamit, míg a filmverzióban szépen ki lettek a hiányos részek egészítve, és egy igazán látványos és félelmetes helyet sikerült létrehozni. Ráadásul technikailag is egy jóval fejlettebb helyet csináltak belőle, mint ahogy az a regényben szerepel, és a számomra eléggé zavaró misztikus részeket is tudományosabb magyarázatokra cserélték, amik nekem sokkal jobban tetszettek, mint a regény megoldásai.

Ritkán szoktam ilyet mondani, de most az a helyzet áll fent, hogy a film sokkal jobban sikerült, mint a regény. James Dashner alkotása persze így is remek szórakozás lehet azoknak, akik szívesen olvasnak young adult történeteket, és nem zavarja őket a regény  néhány gyenge pontja, viszont a filmet bárkinek szívesen ajánlanám, hiszen pont azokon a részeken sikerült javítania, ahol szükség volt rá.