Főkép

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, egyik napról a másikra megérkezett az ősz, majd közvetlenül utána a tél. Lélekben soha nem tudom elfogadni, hogy a nyár nem tart örökké, de már bőven felkészültem a hosszú téli estékre, az álmosra fűtött négy fal közötti kuckózásra. A lényeg, hogy legyen meleg takaró, finom nasi és egy halom jó könyv, amibe belebújhatok, hátha ettől gyorsabban szalad az idő. Egy kis romantikus, néhány krimi és némi pszicho, hogy keveredjen a melegség és a sok-sok izgalom, de előtte befejeztem az idei Könyvfesztiválra kiadott Linwood Barclay könyvet, amely igazi kis könnyed csemege lehet bármely krimirajongó számára.

 

A népszerű amerikai születésű, de Kanadában élő író, humorista és újságszerkesztő Kanadában, de mára már világszerte elismert novellaíró, első könyve, a Búcsú nélkül pillanatok alatt bestselleré vált. Mostani vérfagyasztó történetében egy álmos és szinte eseménytelen amerikai kisváros, a New York állambeli Griffon sötét oldalát mutatja be. Scott Weaver, a tizenéves srác nem éppen megmagyarázhatatlan, csak épp tisztázatlan körülmények között véget vet életének, egészen pontosan leugrik egy helyi toronyház tetejéről. Apja, a magánnyomozóként tevékenykedő volt renitens zsaru, Cal Weaver és feleségének élete és házassága azóta romokban hever, mindketten zombiként, céltalanul sodródnak a hétköznapokkal. Cal természetesen nem nyugszik bele az öngyilkosság tényébe, felelőst keres, míg az asszony az őrület határait súrolja, hogy megörökíthesse emlékeiben élő fia arcképét.

 

Aztán egy este, amikor Weaver hazafelé tart és reménytelen jövőjéről mélázik, valaki kopogtat autója ablakán. Egy bőrig ázott stoppos lány az, aki felismeri a férfiban volt iskolatársa apját, és ezzel be is férkőzik a férfi zárt kis burokvilágába, majd kezdetét veszi egy rohanó tempójú őrült utazás, egy szökési színjáték szerepcserével, lebukással, amely gyilkosságba torkollik, mindez egy olyan világban, ahol senki sem az, aminek látszik, ahol mindenkinek titka, elfednivalója van.

 

Az események sokasága, a titokzatosság és a folyamatos kilátástalanság érzete csak tovább fokozzák az izgalmat. Az ember már lassan a főszereplő tisztaságában sem bízhat, cserében ő sem számíthat senki segítségére a vérrel, droggal, alkohollal, gyilkossággal, korruptsággal és piszokkal szennyezett útján, hisz még saját sógorában, a helyi rendőrfőnökben sem bízhat. Butus, megfontolatlan tinédzserek, véres hajsza, szerelem, titok titok hátán, melyeket évtizedes por fedett… ezek mind felszínre kerülnek. Cal egyszerre nyomoz már halott fia és elveszett, meggyilkolt fiatalok, majd eltűnt felnőttek ügyében fáradhatatlanul, közben a szereplők egymás után fizetik meg tévedéseik, hazugságaik árát.

 

Nem feltétlenül a legjobb, de messze nem rossz krimi ez – biztos vagyok abban, hogy eseménydússágával és pörgőségével nem fog csalódást okozni sem Linwood rajongói, sem a műfaj kedvelői számára, ráadásul az utolsó lapig tartogat meglepetést, azt meg ugyebár szeretjük…