Főkép

A Yornkék Máris Viktor ’Nárcisz’ projectje. Őt a Dereng és a Bálnalovas zenekarok énekeseként lehet ismerni, itt azonban egészen más jellegű zenét játszik – mely itt-ott mégis összeér azokéval. Előrebocsátom, nem vagyok járatos az elektronikus zenékben, az a kevés, amit ismerek és szeretek, jellemzően a ’90-es évekbeli trip hop/chill-out/ambient mozgalomhoz tartozik: Massive Attack, Portishead, Lamb, Pi filmzene… A Yornkék rokona talán ezeknek, de jócskán különbözik is tőlük.

 

Bár a 26 perces anyagon a zenei alapok gépiek, de a ritmusok, loopok nem harsányak, nem táncra csábítóak, és bőven hagynak teret a dalonként változó egyéb hangszereknek. Hangszerelésileg szinte minimalista, mégis sok apró finomságot rejtő muzsika ez, melyben hol zongora, hol gitár, hol brácsa hallható Nárcisz éneke mellett. Az ő énekét pedig, ha egy szóval kellene jellemeznem, szépnek nevezném. A két említett zenekarában is az, de ilyen zenei kíséret mellett csak még inkább megmutatkozik a benne rejlő lágyság, tisztaság. Nem csak a szövegek, maga az ének is egyszerre áraszt mély lelki békét és annak keresését.

 

A szövegek egy része a Derenghez (és az ottani gitáros régi zenekarához, az Isten Háta Mögötthöz) hasonlóan elvont, költői, de nem annyira, hogy értelmezhetetlen legyen bárki hallgató számára. Nárcisz bevallottan az emberi lélek mélyére kíván ásni, szembesíteni a negatívumokkal, elősegíteni azok elfogadását, és ez olyasmi, amire kevesen vállalkoznak. Nekem mégis valahogy, furcsa módon, pozitív élmény az Első fázis: mélykék. Azt érzem, hogy ez a művész a jót akarja megtalálni, azt, ami hasznos, amivel lehet mit kezdeni, úgy az életben, mint a belső világunkban. S noha mindezt alapvetően befelé forduló, melankolikus hangulatú, odafigyelést igénylő, lassú, finom zene útján teszi, mely nem igazán szórakoztató, és a szövegek egy-egy sora akár megrázó is lehet – mégis valami jót ad. Nem tudom megfogalmazni, miért, hogyan, de ezt érzem, és lehet, hogy a Yornkéket érteni is kell, nem elég érezni, s én ott még nem tartok, hogy teljesen értsem – mégis jó élmény.

 

 

Mind a hat dal más és más, mégis ugyanazt a hangulatot közvetíti. A legkönnyebben az „Azutakkeletkezése” című, zongorás dal talál utat a hallgatóhoz, ennek a legfogósabb a refrénje. Az „Istenkérés” olyan, mint egy elektronikába oltott népdal, Hegyaljai-Boros Zoltán brácsajátékával, és a cím sugallta szöveggel. A „Lélegzetvételül”-ben Manuela Askam szavalja Nárcisz szövegét. Erről a dalról egyébként Kevin Moore ex-Dream Theater billentyűs dolgai (szólólemezek, Chroma Key, OSI) is eszembe jutnak, míg „A falakra” című szám dallamáról a régi Anima Sound System, noha amúgy ez egy Paranova feldolgozás, s az eredeti énekesnő, Kuti Anna énekli. A nyitó „Átlátszónak” és a záró „Kinyilatkoztatásul” is tetszik, utóbbiban az különösen, hogy amikor már szinte latinosnak érezném a gitárt, akkor vált át valami teljesen egyszerű pengetésre, erősítve a kettősséget, hogy a szépség és lágyság mellett ott vannak az élek és karcok, a bonyolult lélekboncolás mellett a tiszta egyszerűség.

 

Kritikai megjegyzésem csupán annyi lenne, hogy több dalban is fura a prozódia, nem úgy jönnek ki a szavak, a kiejtés, a ritmika, ahogy az helyes volna – de lehet, hogy ez koncepció, a Derengben és az IHM-ben sűrűn előfordul hasonló. (Megkérdeztem: Nárcisz úgy van vele, hogy az ének is hangszer, aminek a zenéhez és szöveghez kell alkalmazkodnia. Ebben is van logika.)

 

Előadó:

Máris Viktor – ének, programozás, gitár, stb.

 

Közreműködők:

Kuti Anna (A falakra - ének)

Manuela Askam (szavalás - Lélegzetvételül)

Hegyaljai-Boros Zoltán (brácsa - Istenkérés)

 

 A lemezen elhangzó számok listája:

1. Átlátszónak

2. Azutakkeletkezése

3. Istenkérés

4. Lélegzetvételül

5. A falakra (Paranova feldolgozás)

6. Kinyilatkoztatásul

 

Facebook oldal