Főkép

Nehéz lenne tagadni, hogy az ifjúsági regények fénykorukat élik. Patrick Ness történetei a fiatalok életének sötétebb oldalát mutatják be, de mégsem mondhatóak depressziósnak – sokkal inkább egy realista, valószerű világot mutatnak be, ami valóban olyan, mint a miénk. Azonban regényei nemcsak a kamaszokat, hanem a felnőtteket is képesek megfogni, köszönhetően annak, hogy vagy ők maguk, vagy a gyerekeik is hasonló problémákkal küzdenek, mint a Ness főhősei.

 

A Soha nincs vége 17 éves főszereplőjének, Seth-nek az az utolsó emléke, hogy egy sziklának ütközik a teste, és meghal. Azonban később mégis felébred egy angliai ház előtt, melyről kiderül, hogy ott töltötte gyermekkorát, egészen addig, amíg szüleivel Amerikába nem költöztek. Nem érti, hogy miként került oda, ráadásul az egész környék elhagyatott, rajta kívül egyetlen ember sincs ott. Seth-nek nemcsak azt kell kiderítenie, hogy hova került, és miként élheti itt túl a mindennapokat, hanem azt is, miért került egyáltalán ide. Vajon ez lenne a halál utáni élete?

 

Mielőtt azt hinnénk, ez a könyv a halálról szól, azonnal le kell szögeznem: sokkal inkább az életről. Egyrészt az élni akarásról, hiszen Seth akármennyire is mostoha körülmények közé érkezik, akármennyire is kételkedik önmagában és abban, hogy mit keres ezen a pokoli helyen, nem adja fel. Másrészt pedig szép lassan az álmában megjelenő emlékeiből megismerhetjük, hogy milyen életet élt, kiket szeretett, és milyen hibákat követett el – bár sokáig azt hiszi, leginkább az utóbbiak számítanak, rá kell ébrednie, az előbbiek sokkal fontosabbak.

 

Ness szinte minden regényében kiemelkedő szerepe van a szeretet és a szerelem erejének, általában karakterei is csak akkor menekülhetnek meg, ha erre ők maguk is rájönnek. De nála ehhez a megértéshez nem vezet könnyű út, Seth-nek is sokat kell szenvednie, mire eljut a felismerésig. Ettől tűnt számomra olyan életszagúnak a regény: nem hullik minden rögtön főhősünk ölébe, hanem mindenért meg kell küzdenie. A történet elején még csak azért, hogy élelemhez juthasson, később viszont az önmagával vívott harc kerül a középpontba – majd amikor az események különösebbnél különösebb fordulatot vesznek, el kell döntenie, miben is hisz igazán. A regény vége pedig meghagyja számunkra azt a lehetőséget, hogy mi magunk dönthessük el, hogyan is értelmezzük a történteket.

 

A regény eredeti címe, a More Than This azt jelenti: „több ennél”, és szerintem remekül illik is a könyvre: Patrick Ness azt akarja megmutatni, hogy több értelme van az életünknek, mint azt gondoljuk; hiába sokkal könnyebb a rosszat észrevenni, a jó is ott van az orrunk előtt – még Seth is belátja, hogy élete végéhez közeledve elsiklott a pozitív dolgok felett. De a Soha nincs vége is jó címválasztás volt a kiadó részéről, hiszen a történet egy másik síkjára mutat rá – arra, hogy soha nem szabad feladni a reményt, hogy jöhet valami más, jöhet valami jobb az életünkben. A tragédiák is hozzátartoznak az életünkhöz, de ezeket el kell viselnünk, tovább kell lépnünk. Nem ragadhatunk benne a múltban, különben a jövőnket veszíthetjük el.