Főkép

Az apokrifek olyan iratok, melyek, bár nem szerepelnek a mai Bibliában, ahhoz kapcsolódnak. Maga a görög kifejezés elrejtettet jelent. Ugyanakkor egy érdekes zenei project első lemezének címe is ez, melyet Polonkai Tamás dalszerző egymaga hozott létre. Tamás a Bálnalovas zenekar gitárosa és lelke (első albumuk a múlt év egyik legjobbja volt számomra), összehasonlító vallásbölcseletet és filozófiát tanult a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, járt Indiában, és egy jógastúdióban mantraéneklést és meditációt tart rendszeresen.

 

A bemutatkozó anyagon egyszerűségükben is szép, minden sallangtól mentesen hangszerelt dalok sorakoznak. Sok népzenei, illetve szakrális zenei elemmel színesített, ha úgy tetszik, világzene ez. A lemezen Tamás az ének mellett egymaga játszik minden hangszeren: citerán, akusztikus- és basszusgitáron, illetve az ütőshangszereken. A szerzemények olyan hangulatot árasztanak, olyasmit közvetítenek, amit nagyon hiányolok úgy általában véve szinte mindenből, ami a mai világot jellemzi. Hála van ezekben a dalokban, Isten, a világ, a természet felé. Az első dal címe „Fivérem Nap”, és Assisi Szent Ferenc Naphimnusza alapján született – ez mindent elmond az Apokrif dalok szellemi-spirituális tartalmáról. Illetve mégsem mindent: Tamás üzenete ugyanis vallásokon fölül áll, így eshet meg, hogy épp úgy találni a János apokrif Krisztus himnusza alapján íródott dalt (Oldani akarok), mint Weöres Sándor A Teljesség felé című művéből idézőt (Tíz Lépcső), vagy épp olyat, mely az ausztrál őslakosok szertartási énekét dolgozza fel magyarul (Egyetlen Örökkévaló).

 

 

Derű, tiszta szépség uralja ezeket a szerzeményeket, melyekben még pátosz sincs sok, egyszerűen az Istenre, a világra rácsodálkozó ember örömét adja vissza. Nem sokban különbözik attól, ahogyan az ősidőkben érezhetett és dalolhatott azon áldott ősünk, aki átélte ezt az élményt. Érdemes megnézni a „Magdala" című dal klipjét, azon is átragyog: nem is istenkeresés ez már, hanem az Istenre találás, benne a lét szavakkal alig kifejezhető élménye.

 

 

Így persze nem csoda, hogy egyes dalokban szöveg sem nagyon van, inkább csak intuitív ének, ahogy „A Forrás” és az „Örvendez az én lelkem” címűekben. Erről a Dead Can Dance is eszünkbe juthat, s okkal: bár kevésbé kalandozó és gazdagon hangszerelt, az Apokrif és a DCD egyes gyökerei nagyon is egyeznek. Ezen túl egy magyar népdal feldolgozása is megtalálható a lemezen, „Úgy ég a tűz” címmel.  Az anyag szépen, tisztán szól, ahogy illik is az ilyen zenéhez: Tamás egykori zenésztársa, Sohajda Péter remek munkát végzett a Standing Waves stúdióban.

 

Szívből ajánlom az Apokrif zenéjét mindenkinek, aki szeretne egy kicsit felszabadulni a mindennapok nyomása alól. Mindössze 21 perces anyag, mégis derűt, segítséget, gyógyírt, áldást adhat. Ezt az Apokrifet nem szabad elrejteni: mindenkihez jusson el!

 

Előadó:

Polonkai Tamás - citerák, akusztikus gitárok, ütőhangszerek, basszusgitár, ének, vokál.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Fivérem Nap

2. M a g d a l a

3. A Forrás

4. Tíz Lépcső

5. Oldani akarok

6. Örvendez az én lelkem

7. Úgy ég a tűz

8. Lélekjelenlét

9. Egyetlen Örökkévaló

10. Bennetek van

 

Az előadó FB oldala