Főkép

Egy tevékeny élet végén, az elért eredmények feletti elégedettséggel halt meg az első rész végén Szép Fülöp király. Franciaországot naggyá tette, s erős keze alatt sikerült a különféle egyéni törekvéseket az ország érdeke szerint letörnie, vagy irányítása alá vonnia. Sajnos a trónon őt követő Civakodó Lajos (vagy ahogy a történelemkönyvek nyilvántartják, X. Lajos) egészen más képességekkel és tervekkel rendelkezett, mint apja. Legégetőbb gondját házasságtörő felesége jelentette, akit vétkéért börtönbe csuktak, s akitől mindenáron szabadulni akart. Sőt, lányát is megtagadta, mivel attól tartott, hogy nem ő a vér szerinti apa. Új asszonyt akart, s pápai válást – hiszen akkoriban nem lehetett csak úgy egyszerűen felbontani az Isten színe előtt kötött házasságot.

Ezt a fura helyzetet igyekszik kihasználni a hatalomért versengő két csoport. Az egyik oldalon Valois herceg és hívei, a másikon pedig a halott király idejében fontos szerepet betöltő Marigny és a központi hatalom megőrzésén fáradozók. A tét nagy, hiszen aki felülkerekedik a másikon, az fogja irányítani az országot. Ezért nem is lehet csodálkozni azon, hogy a királyi udvarban miféle sötét módszerekkel (intrika, marakodás, gyilkosság) igyekeznek minél jobban lehetetlenné tenni a másik felet, miközben (vagy éppenséggel ezért) a központi államszervezet rohamosan gyengül.

Csakhogy Civakodó Lajost mindez nem érdekli. Ő csupán egy új feleségről, egy szépséges magyar hercegnőről, Károly Róbert húgáról, Klemenciáról ábrándozik, aki reményei szerint feledtetni fogja vele minden baját, és utódokkal ajándékozza meg. Amikor aztán a házasságtörés miatt börtönben raboskodó királynőt megfojtják, Lajos számára szabaddá válik az út…

 

A borítón R. R. Martin, a Trónok harca című sorozat szerzője reklámozza az Elátkozott királyokat. Ez szerintem mindenképpen kedves gesztus, ami azon túl, hogy jelzi Martin tájékozottságát és helyes értékítéletét, utal arra a folytonosságra, ami a sokszereplős regények piacán megvan. Bár Druon nem mozgat annyi szereplőt, mint Martin, azért könnyű elveszni ebben a forgatagban. Ráadásul mindkettejüknél egyértelműen Európa középkora az alap, amikor a nemesség egyes tagjai mindenre hajlandóak voltak a hatalom (vagy a még több hatalom) megszerzéséért.