Főkép

Középkor. A történelemben ez a Nyugat-római Birodalom bukása és az angol polgári forradalom kezdete közötti időszak. Akkoriban még nem lézervezérelt bombákkal igyekeznek a politikusok önös érdekeiket érvényesíteni (a többség nevében), hanem kard-ki-kard alapon, esetleg lovagi párbajjal intézték el a vitás ügyeket. Sőt, politikusok sem voltak. Csak királyok. Akiket nem feltétlenül sorszámozás szerint ismertek az alattvalók, hanem vagy Uralkodóként emlegettek, vagy valamilyen rájuk jellemző tulajdonság, esetleg ismertetőjegy alapján pontosították, melyik királyról is van szó.

Szép Fülöp francia király példának okáért feltűnő testi szépségéről nyerte el becenevét (egyébként ő volt e néven a kilencedik király). Egyébiránt igen határozott elképzelései voltak arról, hogyan tegye Franciaországot naggyá és erőssé. Egyik legismertebb cselekedete volt a Templomos lovagrend felszámolása, javaik elkobzása. Ez a hétkötetes regényciklus azzal az eseménnyel kezdődik, hogy a rend nagymesterét és a még életben lévő társait ítélethirdetésre viszik a nemrégiben megépült Notre-Dame elé.

Történelmi regényről lévén szó, valós szereplők életébe nyerünk bepillantást, középpontba helyezve a királyt, aki 46 évesen egyre inkább az utódlással foglalkozik (abban az időben csupán kevesek érték meg az 50. életévüket). Ráadásul időnként kétségek gyötrik, hogy eredményei vajon megmaradnak-e örökösének országlása alatt is. Vagy hiába törte le a főurak ligáit, gyarapította az országot, állíttatott új pápát, fékezte meg az angolokat és saját alattvalóit?

Miközben minden eszközzel igyekszik megerősíteni a király uralmát, megismerhetjük az udvari életet, annak minden ragyogásával és intrikájával együtt. Szinte követhetetlen cselszövések – hol bosszútól, hol csupán hatalomvágytól vezetve – foglalják le az udvar befolyásos tagjait, nagyon sok kérdést felvetve, amikre csupán Szép Fülöp halála adhat választ.

Alapos munkát végzet az író, minden fontosabb megemlített eseménye valódi tényeken alapul. A kötet elején egy bevezető található, mely nagyobb léptékben illeszti a helyére a történetet, a végén pedig rövid magyarázat segíti pár utalás értelmezését. A mostani kiadás annyiban tér el a korábbiaktól, hogy szerepel benne egy 1965-ös előszó, amit kifejezetten érdekes volt ötven évvel később olvasni, viszont hiányzik belőle az életrajzi adattár, ami sajnálatos, mivel a rengeteg szereplőt időnként nehéz követni. Az efeletti szomorúságomat csak részben pótolja az új borító, ami visszafogottsága ellenére is tetszik.