Főkép

Alig-alig nézek tévét, de Dynamo, az utcán varázsoló bűvész sorozata engem is elvarázsolt. Látszólag egyszerű, hétköznapi mutatványokat ad elő (persze gondosan kiválasztott egzotikus helyszíneken) olyan ötletességgel, hogy bár tudjuk, minden bűvésztrükk „csak” illúzión alapul, mégis felmerül a kérdés, hogy ez a deszkás külsejű csávó talán tényleg tud varázsolni? Valóban az emberek fejébe lát, mikor megkéri őket, gondoljanak valakire, akit szeretnek, és egy pillanattal később megjelenik az illető neve a háttérben egy mentőövön vagy esetleg a mágus pólóján? Az emberek reakciója annyira őszinte és valódi meglepődést tükröz, amit nem lehet eljátszani, kizárja a megrendezettség lehetőségét.

 

Dynamo átállítja az órát a magazin egész oldalas reklámján, mobilokat tölt üres palackokba, sétál a Temzén… Mindezt kapucnis pulóverben, Adidas edzőcipőben, jelentéktelen, „egy srác vagyok a lakótelepről” fejjel. Egyedül a szeme, vagy inkább az átható pillantása nem átlagos, és a könyvből megtudhatjuk, hogy ez valószínűleg az ázsiai apuka öröksége, aki több időt töltött börtönben, mint a családjával. A tündérkeresztapa szerepét pedig a nagymama második férje, Papó játszotta, aki a megfelelő pillanatban bemutatott gyufásdoboz-trükkel elindította mostohaunokáját az úton, amelyről csak utólag, a DVD, a könyv és a tv-sorozat után lehet tudni, hogy hová is vezetett.

 

Érzésem szerint Dynamo kicsit tarthatott attól, hogy ő önmagában véve nem elég érdekes, és ezért amolyan életrajzi-önsegítő könyvet próbált írni. A varázslásban és az emberekkel való kapcsolatfelvételben jeleskedő ifjú szerényebb talentummal rendelkezik az írás terén - ennek ellenére az ilyen esetekben bevett társszerzőséget elhagyva egyedül írta meg „dolgozatát”, amely viselhetné akár az „Életem és sikereim története” címet is.

 

A könyv nem varázsolt el. De tényleg, mi lenne érdekes egy rossz hírű bradfordi gettólakó lúzer, nyeszlett, krónikus beteg kis lakójának teljesen átlagos életében, amely olyan, mint bárkié hasonló körülmények között – patchwork család, túlterhelt anyuka, tévé, tévé, tévé, a kisebbeket könyörtelenül leigázó és szívató, rosszarcú haverok, örök vágy a beilleszkedésre, népszerűségre, jó cuccokra, atom verdára. Mindez kitesz ugyan egy könyvet, de ezerszer látott-hallott-olvasott téma.

 

A kis Steven, ha nem is egykönnyen és egyhamar, végül megvalósította az álmait. A könyv ennek igazolása, papír alapú lenyomata: Igen, megcsináltam! És – közli velünk jóindulatúan, mintegy vállon veregetve a hasonló élményekre áhítozó olvasót – mindezt Ti is megcsinálhatjátok. Ha valaki a siker esszenciáját keresi, a mélyről jött bűvész életét olvasva valami ilyesmi tűnik elő:

 

Hozzávalók: Kellő motiváció és bizonyításvágy (egy nélkülözéssel és zaklatással teli gyerekkor megfelel kiindulópontnak), a végső lökés (súlyos betegséggel kórházban töltött hónapok sok ember életében hoztak fordulópontot, ne becsüljünk le semmilyen élményt), támogató személyek, család, haverok (mert egyedül bizony nem megy), tehetség valamiben, amit ráadásul szívesen csinálunk (sajnos enélkül sem megy), rengeteg kitartás, több ezer óra gyakorlás (na, kezd elmenni a kedvünk, igaz?), anyagi támogatás, amelyet el is nyerünk (a Királyi Herceg alapítványa tehetséges fiatalok számára ideális kezdés), és egy csipetnyi szerencse, vagyis jókor lenni jó helyen - ehhez viszont nem elég otthon ülni és ábrándozni.

 

Dynamo azt is jól érzékelte, hogy a rivaldafényből annak is jut, aki a hírességek mellé áll, afféle hold-emberként visszaverve a rávetülő sugarakat, ezért nem bízott semmit a véletlenre. Rendszeresen belógott koncertekre, számtalan híres zenésznek varázsolt, akkor még az ismeretlenek elszántságával, és mindezt videóra is rögzítette. A legtöbbet emlegetett rögtönzés Snoop Doggal esett meg, és a büszkeség fokmérője talán az lehet, hány alkalommal tér ki rá újra meg újra könyvében.

 

Aki trükkök kulisszatitkaira vágyik, vagy mélyebben szeretne belelátni a fiatal, nagyon mai és nagyon laza bűvész lelkivilágába, bizony nagyot csalódhat, mert ezek az ajtók zárva maradnak - ellenben látható egy érdekes életút és a biztató példa arra, hogy egészen mélyről is lehet egészen magasra jutni. A könyv inspiráló lehet kamaszoknak vagy útkereső fiataloknak (és útkereső idősebbeknek is, persze) - érdekes kiegészítés a televíziós sorozat mellé.