Főkép

Volt egyszer egy Girl’s Thyme nevű lánycsapat, még 1990-ben, amiből később, egészen pontosan 1993-ban Destiny’s Child lett, az eredeti tagok közül ketten maradtak, jött két új lány, majd az egyik elment, a maradék pedig trióként folytatta egészen a feloszlásig. Vagyis most már úgy is mesélhetjük, hogy volt egyszer egy Destiny’s Child, egy Grammy-díjas amerikai R&B lánybanda…

 

Számos slágert köszönhetünk nekik, némelyik a fülünkön jött ki a maga idejében, annyit adták a rádiókban, szép számmal készültek a klipek is, ezek naponta többször is mentek a különféle zenei tévécsatornákon, szóval nem igazán volt lehetőségünk elkerülni őket, akár akartuk, akár nem, ott voltak velünk egész nap. Nem mondom, hogy ez baj, sőt, igazából kifejezetten szerettem, amit csináltak, éppen ezért nagyon megörültem, amikor hírét vettem, hogy megjelenik egy klipgyűjteményük. Bíztam benne, hogy jó kis összeállítással rukkolnak elő, valamivel, ami bemutatja az egész pályafutásukat, ami akár best of albumként is tekinthető, ha éppen nem akarjuk nézni. De miért ne akarnánk?

 

Amennyire vártam a lemezt, olyan sokáig kerülgettem, hogy betegyem a lejátszóba. Nem tudom, miért húztam az időt, hiszen semmiféle elfogadható érvem vagy indokom nem volt, mégis így alakult. Aztán amikor végre erőt vettem magamon, és elkezdtem nézni, nem tudtam abbahagyni, magába szippantott a hang-, szín- és képorgia. Olyan volt, mintha beszálltam volna egy időgépbe, de valahogy mégsem, hiszen a dalok akár most is simán elmennének, a klipek is nagyon rendben vannak, viszont nem tudtam nem észrevenni, hányszor jelennek meg a csajok új ruhában. Nem számoltam, mert elvesztettem a fonalat, de hogy klipenként legalább négy különféle ruhában, vagy majdnem-ruhában rázzák magukat, az biztos.

 

A Destiny’s Child Video Anthology 16 zseniális klipet tartalmaz, felölelve a zenekar teljes karrierjét. A kisfilmek, merthogy így is lehet hívni őket, általában arra voltak hivatottak, és hivatottak ma is, hogy eladhatóbbá tegyék a zenét, ám ezek inkább azt bizonyítják, milyen profik is voltak azok, akik közreműködtek a létrejöttükben, legyenek azok maguk az énekesek, a rendezők, vagy éppen bárki, aki jelen volt.

 

A látvány vad, mégis elegáns, soha nem közönséges, sokkal inkább szexi, olyan, ami előtte nem volt, utána viszont tömegével – mintha az alkotók kieresztették volna a szellemet abból a bizonyos palackból. Kicsit zene- és kultúrtörténetnek is érzem a gyűjteményt, hangozzon ez bármilyen furán is. Valami ilyesmire számítottam, ám az igencsak meglepett, hogy mire az utolsó klip is véget ért, úgy szédültem, mintha éppen akkor szálltam volna le a körhintáról. Lehet, hogy mégsem volt jó döntés egyhuzamban végignézni? Lehet, de akkor soha nem tudtam volna meg, milyen, ha így nézem meg. Legközelebb egészen biztosan óvatosabb leszek, és gyakran tartok majd szüneteket, sőt, az sem kizárt, hogy áthívok néhány kedves embert, és jól kibeszéljük a látottakat, illetve hallottakat.

 

Jól sikerült a válogatás, de hogy üzletileg mennyire lesz sikeres manapság, amikor az interneten számtalan klip elérhető, akár hivatalos, akár nem annyira hivatalos forrásból, azt nem tudhatom, de ez igazából nem is az én problémám. Nekem csupán annyi szerepem van, hogy felhívom a figyelmet rá, hogy van ilyen. Úgy érzem, ezt megtettem…

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. No, No, No, Part I

2. No, No, No, Part II (featuring Wyclef Jean)

3. Bills, Bills, Bills

4. Bug A Boo

5. Say My Name

6. Jumpin’, Jumpin’

7. Survivor

8. Independent Woman Pt 1

9. Bootylicious

10. Bootylicious (featuring Missy Elliott) (Re-Mix Version)

11. Emotion

12. Lose My Breath

13. Soldier (featuring T.I. and Lil Wayne)

14. Girl

15. Stand Up For Love (2005 World Children`s Day Anthem)

16. Cater 2 U

 

Diszkográfia:

Destiny’s Child (1998)

The Writing’s on the Wall (1999)

Survivor (2001)

8 Days Of Christmas (2001)

Destiny Fulfilled (2004)