Főkép

„A keresztnevem Octave, és A.P.C.-cuccokban járok.  A reklámszakmában dolgozom: hát igen, szennyezem a világegyetemet.” Ezzel indul a regény, rögtön két táborra szakítva az olvasóközönséget, azokra, akik tudják, mik azok az A.P.C. cuccok, és azokra, akik csak ezután szeretnék megtudni. Octave egy nagy francia reklámügynökség kreatívja, már elég idős ahhoz, hogy helyi értéke legyen a cégnél, és ahhoz is, hogy a nagy zsozsó és az indokolatlan presztízs komolyabb eróziót vigyen véghez a személyiségén. És elérkezik a pillanat, amikor úgy dönt, a lét elviselhetetlen könnyűségét egy perccel sem bírja tovább, és ezentúl csak azon fog munkálkodni, hogy kirúgassa magát. Hogy miért nem távozik önként?  Nem akarja összetörni a főnöke szívét, vagy busás végkielégítésre számít? Ki tudja. Octave mindenesetre nem várt akadályba ütközik. Abban a világban, amelyben „a kritikát megemésztik, a pimaszságot bátorítják, az árulkodást díjazzák, a bírálatot megszervezik”, hiába a legfontosabb ügyfélnél, drog mámorban felskiccelt orr-vér graffiti, hősünk állásban marad, és kénytelen lógó, és kokaintól varas orral tovább furikázni BMW Z3-asában.

 

Tervét azonban nem adja fel. Az önsors-rontásnak olyan kreatív módját eszeli ki, amely – ha nem épp a kenyeret adó kézbe készülne belemarni –, inkább előléptetést érdemelne. Elhatározza, könyvet ír a reklámipar romlott és manipulatív világáról, saját kritikátlanságáról, és arról, hogy mi, többiek – a cég kapuin kívül – nem csak azért járunk sokkal rosszabbul, mert nem keresünk annyit, mint ő (szegény), hanem mert ő (az aljas) és a hozzá hasonlók a végsőkig butítanak, túlfogyasztásra ingerelnek, és szellemi rabszolgaságban tartanak bennünket.

 

AIR FRANCE LEGYEN A LEVEGŐ A VILÁG LEGSZEBB RÉSZE TOKAJI ASZÚ A BOROK KIRÁLYA A KIRÁLYOK BORA BARILLA MINDANNYIAN EGY KICSIT OLASZOK VAGYUNK IBM MEGOLDÁSOK EGY KIS BOLYGÓ SZÁMÁRA A PÖTTYÖS AZ IGAZI CITROËN NÉLKÜLÜNK NEM LEHET, ÖN NÉLKÜL NEM ÉRDEMES VIAGRA BE LEHET FEJEZNI A BRIDZSELÉST UNICUM CSAK POZITÍVAN

 

Octave mindent megpróbál. Fennhangon főnökei arcába ordítja, hogy rúgják ki. Ír egy valóban szellemes reklámtervet színes bőrűekkel a gyanúsan ismerős nevű Madone-nak, majd amikor a befolyásos hirdető azt visszadobja („…elvégre nem fekete joghurtot gyártunk…”), ír egy pontosan olyat, mint ami épp az imént ment le a tévében. Gazella termetű, marokkói szeretőjét beprotezsálja főszereplőnek, pazarolva a hirdető pénzét – utómunka és paintbox szükséges az arc kifakítására. És közben hömpölyög a társadalomkritika. Egy jól megírt társadalomkritikával lehet az ember érettségi tétel. Ha bestseller is szeretne lenni, a műbe feltétlenül kell szomorú szerelem, mocskos szex és halál. Az arány ízlés dolga, az összetevők szorzata állandó. Octave sunyi módon kirúgja terhes barátnőjét. Egy ultrahang felvétel homályos foltjai mégis apai érzéseket keltenek benne, amelyek együtt mélyülnek el foglalkoztatása miatti depressziójával. Leforgatja reklámja Dogma verzióját, de ez is balul üt ki, ugyanis a filmet értékelik. Viszont kiderül, hiába haragszunk a floridai nyugdíjalaposokra, egy konkrét szilikon múmia inzultálása nem aktivizmus, hanem egyszerűen bűntény, és így Octave – ha nem is éppen úgy, ahogyan tervezte –, végre levetheti kényelmetlen egzisztenciáját.

 

NISSAN MADE IN QUALITY ÉN MEGÁLMODTAM A SONY KITALÁLTA MINDEN IDŐBEN, TISZA CIPŐBEN CARREFOUR MERT MINDEN NAP ÉPÍTJÜK MAGUNKAT ABRONCS VAN AZ AUTÓJÁN VAGY MICHELIN FABULON A BŐRE ŐRE LEERDAMMERT VAGY BOTRÁNYT CSAPOK

 

És itt álljunk is meg. A szerző bevallása szerint Octave sok tekintetben az ő avatárja. Saját kirúgattatásának ötlete a valóságban remekül működött. Beigbeder termék lett, celeb, TV műsort kapott, ő a kép a cornflakes-es dobozon.

 

A könyv ajánlott azoknak, akik eddig is gyanakodtak a 0%-os termékekre, de kétes facebook posztok helyett irodalmi megerősítést vártak. Nem ajánlott azoknak, akik kizárólag bio piacon vásárolnak, és ruháikat is maguk szövik, valamint azoknak, akik (írásban is) rosszul viselik a hardcore pornó flash-eket.

 

(Na, mindenki utánanézett az A.P.C.-nek?)