Főkép

Csapody Kinga rövid (legfeljebb négy-ötoldalas) írásokat tartalmazó kötete szép és szomorú történet-féléket, visszaemlékezéseket és életképeket tartalmaz – többnyire „női” témájúakat, női szemszögből.

 

A „Primula” című írásban például egy nő tűnődését olvashatjuk: a főszereplő visszagondol arra, hogy milyen érzés volt, amikor a gimiben a fiúk hóvirágcsokrot tettek a lányok asztalára nőnapkor, és a csokor frissessége és tömöttsége finoman jelezte, hogy ki a jó nő az osztályban; és hogy milyen érzés volt, amikor valamelyik kamasz-hősszerelmes rózsaszirmokkal hintette tele az ágyát. (De tizenöt évvel később ennek már nincs jelentősége, hiszen már régóta senki nem ad neki olyan virágot, ami a tavaszt jelentené számára, ezért ha tavaszt szeretne, magának kell megvennie az akciós primulát a hipermarketben.)

 

A „Vörös vagy fekete” jelen idejében két hajdani barátnő találkozik a tizenöt éves osztálytalálkozón, és a közös gimnáziumi, majd az egyre kevésbé közös felnőtt éveikre emlékeznek: például arra a – hajdan oly fontosnak tűnő – szilveszter éjszakára is, amikor egyikük azon gondolkodott, hogy a fekete vagy a vörös XXL-es pólójában menjen-e át a másik szobába elveszíteni a szüzességét. (De most, tizenöt évvel később már ez is mindegy, hiszen az egykori vagány csaj már rég férjhez ment, gyereket szült, és mintha már évek óta nem volna ereje arra sem, hogy kibújjon a pizsamájából.)

 

De nemcsak párkapcsolatokról (vagy a kapcsolat hiányáról vagy nem-eléggé-jó mivoltáról) van szó a kötet írásaiban. Az efféle darabok mellett olvashatunk például humoros-szomorkás történetet a dédnagyapáról is, aki annak idején a környék összes asszonyánál megjavította a lefolyót, és nemcsak a dugulást hárította el az efféle maszekolások alatt („Nem válik”). És olvashatunk arról a frusztrált-félelmes, óvatos reménykedésről és vágyról, amit egy nő érez, miközben arra vár, hogy jelenjen meg végre két csík a terhességi teszten („Ideje van”). És olvashatunk arról, hogy milyen az, amikor a szeretőjével általában a kocsi hátsó ülésén sietős nemi életet élő anyát lekurvázza a tizenéves fia („Intő”).

 

Nem szeretnék minden egyes írásba külön belemenni, hiszen a lényeg egyébként is az, hogy bármi legyen is a választott téma, Csapody Kinga szépen, hatásosan, és többnyire egyszerűen, mindenfajta modoroskodást mellőzve ír, és minden írásában egészen különleges, finoman melankolikus és érzelmes (de sosem érzelgős) hangulatot teremt. Az eleve szép szövegeket pedig jól kiegészítik/illusztrálják a szerző fekete-fehér, szomorkás fényképei.