Főkép

Tetszik, nem tetszik, a specializálódás erőre kapott az ámerikai könyvpiacon, így cseppet sem csodálkozom azon, hogy a korábban megismert és hihetetlen sikereket elérő vámpíroknak új kihívókkal kell szembenézniük, a vérfarkasok és a többi alakváltó népség, no meg az angyalok mellé ugyanis szép lassan felzárkóznak a zombik. Térhódításuk emlékeim szerint a filmvásznon kezdődött, majd folytatódott a képregényes The Walking Dead sorozattal, aztán jött a Z háború – csak hogy napjaink fontosabb állomásait említsem.

 

Amerikáról lévén szó elkerülhetetlen volt, hogy valakinek ismét „zseniális” ötlete támadjon, és a korábban megszokott, mindenki által elfogadott zombi elképzelést felborítsa, és helyette valami újat hozzon létre. Azt még nem tudom megmondani, ez a módosítás vajon akkora sikert arat-e, mint amekkorát mondjuk Stephanie Meyer ért el az Alkonyat ciklussal, de ha egy kis szerencsénk van, akkor egyszeri valamivel van dolgunk, és nem bukkannak fel a másodvonalbéli utánzók, akiknek egyetlen vágya a tisztes pénzkereset, melyet mások ötleteinek gyenge adaptálásával kívánnak elérni. Ezt egyébként nem tartom valószínűnek, mivel Isaac Marion zombis története megismételhetetlen és folytathatatlan - szerencsére.

 

Persze itt is minden a zombikkal kezdődik, csak ezúttal nem az élők, hanem egy sétáló hulla szemszögéből látjuk a soha véget nem érő küzdelmet. És ugye már itt elkezdődik az egyéni megoldások sora, mivel zombi mesélőnk – akit nemes egyszerűséggel csak R-nek hívnak – léte bonyolultabb annál, mint hogy felfal minden élőt: érzései vannak, gondolatai, és szabad óráiban a világ sorsáról elmélkedik. Ez az állapot pedig messze túlmutat mindenen, amiről eddig olvastam/hallottam. Hol vagyunk már a sima undead eredettől, vagy a vudu mágusok által mozgásra és engedelmességre bírt halottaktól? Cseppet sem meglepő módon a legfontosabb kérdés, a hogyan tört ki a zombijárvány, gyakorlatilag megválaszolatlan marad a regényben. Én arra tippelek, hogy valószínűleg vírus vagy más biológiai fegyver okozta kórságról van szó, ami a halottakból éhes zombikat csinál – és ez alapjaiban megváltoztatott mindent a világban, elvégre ellenszer hiányában minden halott, legyen az szívroham vagy közúti baleset áldozata, nem sokkal később már zombiként kergeti szeretteit, és gyakorlatilag minden korábban javallott védelem (só, szentelt víz vagy más szentség) hatástalan ellene. Éppen ezért olyan ijesztő az egész, hiszen így teljesen mindegy, mennyi sétáló halottal végzünk, amíg élők vannak, garantált, hogy zombik is lesznek.

 

Szóval történetünk főszereplője zombi, nem emlékszik a múltjára, de érdekli a jövő, és az ő kalandjainak köszönhetően gyomorforgató részleteket ismerünk meg a zombik hétköznapjairól, „társadalmukról”, és persze a megmaradt kevés prédáról. A gusztustalan leírások közül nem maradt ki a zombi szex sem, ezért aztán a könyvet csak 18 év felettieknek merem nyugodt szívvel ajánlani.

 

Amíg meg nem néztem, hogy mégis ki írta ezt a könyvet, valamiért végig arra tippeltem, hogy csak nő lehet, merthogy a regény erőssége az érzelmek ábrázolása, és ebben általában a férfi szerzők nem jeleskednek. Isaac Marion azonban jól teljesít ezen a téren is, és ugyan olvasás közben több alkalommal amcsi tinihorror érzésem volt, azért a két főszereplő alakja hihető (feltéve, ha túlteszem magam az érző zombi kiindulási helyzeten), már-már szerethető. Meglepő, hogy Marion Rómeó és Júlia közismert történetéből mennyire újszerűt tudott kihozni pár zombi hozzáadásával. Ráadásul a könyv sokkal komolyabb, mint a belőle készült film, kevesebb benne a vicces jelenet, sokkal több a horror, de pont így jó, így kerek, így okoz könnyed nyári szórakozást ez a romantikus-zombis akciótörténet.