Főkép

A Perzsiában született, brit származású Doris Lessing 2007-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Hazánkban a Magvető Kiadó Világkönyvtár sorozatában 1972-ben már napvilágot látott A fű dalol című műve, ami 35 évnyi csend után került ismét az érdeklődés középpontjába.

 

A történet egy újsághírrel kezdődik: Mary Turnert, a zimbabwei gazdálkodó feleségét megölték. Megvan a tettes, egy feltételezett eseményláncolat és az indok, felvetődik tehát a kérdés: miért kellene tovább olvasni a könyvet? Azért, mert semmi sem az, aminek látszik. Bár az áldozat és a gyilkos kilétét tudjuk, az emberölés mögött olyan események, hangulatok és lelki tényezők állnak, melyekre nem deríthetett fényt a nyomozás. A szokatlan, retrospektív narráció révén pontról pontra láthatunk bele a házaspár és a szolga életébe, és fedezünk fel egyre több pszichológiai indítékot. A történetet már az első oldalon tálcán adja az írónő, később a háttér-információkat is csepegteti hozzá – még sincs egységes olvasat, az indíték nyitott kérdés marad. Szerelemből vagy gyűlöletből történik a gyilkosság? Végül kiderül, hogy ennél jóval árnyaltabb a cselekmény.

 

A regény az 1940-es években játszódik. Mary korán elmenekül a családjától, a saját lábára áll, dolgozik, jól érzi magát egyedül a városban. A társadalmi nyomásnak engedve azonban férjhez megy és egy vidéki gazdaságba költözik. Labilis személyisége, határozatlansága és befelé forduló, depresszióra hajlamos személyisége ebben az időben tör fel újra – egyszer már leszámolt ezzel az életformával, a keserű gyermekkorral, ám a látszólagos kényelem érdekében képes önként újra alávetni magát. Férje képtelen a gazdaságot jövedelmezően irányítani, és csak tehetetlenül nézi egyre boldogtalanabb feleségét, tehát ő is csak tovább ront a helyzeten. A társadalom kényszerítette őket erre a lépésre, a megalkuvásra, mely eleve kudarcra volt ítélve, ráadásul a környezetük lépten-nyomon szembesíti őket a döntésük súlyával, az elrontott életükkel. A külső és belső elégedetlenség, és negatív visszajelzések napról napra őrölik fel Mary életkedvét, aki képtelen az afrikai természetben meglátni az otthont.

 

A fehérek és a feketék közti kapcsolat érdekes szegmense a regénynek. Bár társadalmilag alárendelt a viszony, a Turner család szolgálója, Moses inkább mellérendelt, sőt a regény végén irányító szerepet tölt be az életükben. A szolga tanult ember, beszél angolul, és nem tud már feltétel nélkül engedelmeskedni a fehéreknek. Azzal, hogy végrehajtóként, önálló, döntéshozó emberként viselkedik, amikor megöli Maryt, egyenrangúvá válik a fehérekkel. A gyilkosság után nem menekül el, beismeri a tettét, ezzel is jelezve, a sors nevében cselekedett. Miközben Moses felemelkedik, a gazda tekintélye folyamatosan csökken. Dick Turnert nem csak a környezete és a szomszédos birtokosok nézik le, de a saját munkásai sem tisztelik, ezzel pedig megszűnik a hatalmi pozíciója. Ezt a képet árnyalja tovább Mary vívódása, aki viszolyog a testiségtől, képtelen emberszámba venni a szolgálókat, mégis heves vágyat érez Moses iránt, ezzel mintegy megkérdőjelezve a saját értékrendjét és hitrendszerét, a normákat, melyekhez mindenáron ragaszkodik.

 

A kötetben a leíró részek és a belső monológok vannak túlsúlyban, mégsem éreztem, hogy ez a párbeszédek rovására menne. A külső környezet mozdulatlansága és elviselhetetlen klímája szöges ellentétben áll Mary belső világával, amely tébolyba hajló, önmarcangoló és érzelemmentesen jéghideg. A regény végére már csak egy megtört asszonyt látunk, akiről mindenki tudja, képtelen ezen a vidéken élni. Megőrülésének folyamata aprólékosan kidolgozott, az írónő tökéletes pszichológiai drámaként láttatja a végkifejlet előtti napokat. Egyetlen remény csillan fel a helyzet megoldására: az elköltözés, de a szereplők annyira ragaszkodnak a kudarcukhoz, melyet a rossz bádogtetős viskó testesít meg, hogy képtelenek továbblépni. Inkább éveken keresztül nézik, hogyan amortizálódik le egyre jobban az otthonuk, míg végül menthetetlen lesz.

 

A mindentudó elbeszélő úgy kalauzol minket végig az eseményeken, hogy végig érezzük, ennek a történetnek nem lehet boldog vége, nincs megváltás, nincsenek igazi kiugrási lehetőségek, ebben a műben csak magány, kudarc és feleslegesen meghozott áldozatok vannak.