Főkép

Itt a nyár, a meleg napsütés és jó esetben a pihentető nyaralás ideje, s én minduntalan azon kapom magam, hogy a vidámabb regények jobban hívogatnak. Mert van abban valami csodás gyönyörűség, ahogy az ember elvackolódik egy kényelmes székben kinn a hűs árnyékban, mellette még jégkrémet nyalogat, vagy épp isteni limonádét szürcsölget, és elmerül egy könnyed romantikus lapjai között. Kit érdekel olyankor a megállás nélkül működni kénytelen ventillátorok miatt égbe szökő villanyszámla, vagy épp hogy a hőség időnként a fél világ józan eszét elveszi. Akkor csak az ott létezik. Az az ott, amit a könyv sorai hívnak életre. S arra a kikapcsolódást nyújtó néhány órára én több mint lelkesen hajlandó vagyok elhinni, hogy tündérmesék igenis léteznek.

 

„– …Udvarolhatnék neked az életem történeteivel, ahogy Othello tette Desdemonával. (…)

– Inkább nem hasonlítanám az esténket egy olyan párhoz, akiknek gyilkossággal/öngyilkossággal végződött az életük.”

 

A vonzó, végzős főiskolai hallgató Bliss Edwards úgy érzi, túl sokáig viselkedett megfontoltan, és több mint tarthatatlan állapot, hogy ismeretségi körében ő az egyetlen szűz, mindezt ráadásul 21 évesen. Itt az ideje felcsípni egy dögös srácot, akivel hamar lerendezheti ezt a kis problémáját. A szerencse úgy tűnik, rögtön a pasivadászat első estéjén mellé szegődik, mert megismerkedik a hozzá hasonlóan irodalomrajongó Garrick Taylorral, akire nemcsak, hogy agyolvasztó élmény ránézni, de beszélgetni is isteni vele. Tökéletes jelölt! Mivel az a bizonyos szikra az első perctől ott pattog közöttük, hamarosan a lány lakásán kötnek ki, ahol viszont a döntő pillanat előtt Blissnek inába száll a bátorsága, és egy nevetséges indokkal lerázza a férfit. Ha a megalázóan pánikszerű menekülése önmagában nem lenne elég szörnyűséges, hétfőn nem más sétál be az előadó terem pódiumára, mint a hoppon maradt Garrick, akinek eszében sincs futó kalandnak maradni, s valódi kapcsolatot szeretne a lánnyal. És ki tudna soká ellenállni egy ilyen dögös és meglepően kitartó csábítónak?

 

Hogy ez mese habbal, sőt még egy cseri is ott integet a tetején? Valóban, de mivel a regény maga sem próbál túl komoly lenni, mi is hagyjuk a borítón kívül az olykor kissé földhöz ragadt, racionális énünket. Engedjük meg ennek a rövid, de annál mulatságosabb, aranyos történetnek, hogy beszippantson minket. Ha így teszünk, hirtelen csak azt vesszük észre, hogy mosolyogva a szemeinket forgatjuk Bliss eszméletlenül szerencsétlen megmozdulásain, vagy épp álmodozóan sóhajtozunk, hogy rögtön két fiatalember, Mr. Dögös és Cuki fiú, is szemet vet rá egyszeriben, esetleg már-már szinte túl hangosan kacarászunk Hamlet, a nem túl barátságos természetű macska önnön gazdija iránt tanúsított mély utálatának megnyilvánulásain. Elmerülve a gyorsan fogyó fejezetek között már nem is fog minket annyira érdekelni, hogy a szexis brit akcentusú, kristálykék szemű, szőke herceg – elnézést, színi oktató – vajon miért egy zajos bárban olvasott Shakespeare-t egy csöndes kávézó helyett, vagy, hogy az addig oly csendes, visszahúzódó leányzóból, hogyan lett egy csapásra Miss Népszerű. És igen, a mindaddig Bliss által mesélt történetet végül még egy Garrick szemszögéből mesélt epilógussal is megkoronázza a szerző, csak hogy tuti biztos legyen a lányos olvadozásunk.

 

Tagadhatatlan, hogy ez után a könyv után nem törjük majd a fejünket az ifjúság problémáin, eszünkbe sem fog jutni az oktató és diák között szövődő viszony által felvetődő erkölcsi kérdéseken agyalni, mint ahogyan érzésem szerint ez nem is célja a történetnek. Ellenben garantáltan mosolyogva, a kellemes szórakozástól felüdülten, rózsaszín romantikus felhők között lebegve fogjuk letenni. Őszintén hiszem, hogy az elsőkönyves írónőben van fantázia, és remélhetőleg a későbbiekben is megőrzi élvezetesen fiatalos és vicces hangvételét. A madárkák azt csiripelik nekünk is lesz alkalmunk erről meggyőződni, hiszen a kiadó máris a folytatás hazai megjelenésén munkálkodik.