Főkép

Alig egy-két hónapja ajánlottunk egy gyerekeknek való ceruzakoptatót (Mindenki tud rajzolni), és most újabb „nem-kifestő” került a kezünkbe. Munkám során tapasztalom, hogy manapság sok gyermeknek nehézkes a rajzolás, nem túl népszerű műfaj. Szerencsémre mindkét gyermekem ipari szinten műveli, így most, hogy itt a jó idő, az aszfaltkréta fogy a legjobban. Ám mivel a nagyobbik már iskolás, ez a 4 éves számára esetenként komoly frusztráció forrása, dühöngésig menő elégedetlenséggel, kukában landoló eredményekkel. Azonban ez a füzet jó alkalmat adott arra, hogy ő is felzárkózzon. Sőt, a két gyermek idilli perceket töltött együtt, míg a nagylány felolvasta a verssorokat, előmutatta a rajzolni valót, és hamarosan csodás pillangó és szalmán hentergő malacka került ki kisfiam keze alól, aki egyébként korának megfelelő fej-láb emberkékkel és krumpli-autókkal kápráztat el bennünket.

 

Természetesen mindennél előbbre valónak gondolom a szabad rajztevékenységet, a firkálgatást, és nem is szívesen dőlök be a „rajzolj egy ....akármit” felszólításnak. Ha igen, szándékosan, bal kézzel, girbegurbán alkotok, „te jobban tudod ezt” felkiáltással. Viszont mint mindenkinek, nekem is megvolt anno a pont-pont vesszőcske, az élmény, amikor egy vers ritmusára születik meg a pálcikaemberke. Gyengébb kézügyességük okán saját rajzaikkal örökké elégedetlen, vagy rajzeszközt kézbe venni alig hajlandó kis tanítványaimnál pedig nagy sikere van a borotvahabba vésett Marék Veronika-versikéknek, mikor a leveskavarásból csiga, a paradicsom-paprikából egér, a bodros felhőből bárány kerekedik pár egyszerű vonal segítségével, a versike pedig húzza magával a kelletlenkedő gyerekkezeket. Nem tudom, kinek a tollából származik, de szintén kedvelem a szétguruló zöldborsóból kialakuló bögre, a zászló, és a hóember versikés rajzait, így nagy örömömre szolgált, hogy újabb, haladóbb szintű rím-rajzokkal bővült a repertoár.

 

Külön öröm, hogy a versek mondogatásra is alkalmasak. Szótagszámuk, rímelésük hozzáértő költőnő kezei alatt idomult a lépésről lépésre készülő rajzocskákhoz. Sajnos számtalan németből fordított játékgyűjtemény lefordított versikéi bizonyultak már használhatatlannak, nyögvenyelősen döcögősnek magyar nyelven, az utóbbi időben viszont erre is figyelnek a kiadók, és szakszerű fordítás hiányában az eredetit megfelelően helyettesítő magyar mondókákat illesztenek a kiadványba.

 

A sok állatka megalkotása természetesen feltételez némi alapvető eszközkezelési jártasságot, alak- és formafelismerést, a sorrendiség megfelelő követését, de mindezeket nagyon jól fejleszti is. Mindemellett akár mondókás könyvként is olvashatjuk, ha pedig fejből megtanulva kerekítünk pár ilyen állatkát az üres papírra, olyan hatást érthetünk el, mint a ceruza az egérkénél, akinek macskát rajzolt – bár az öröm sokkal nagyobb lesz.