Főkép1887 májusában Weimarban nyílt meg az az állandó kiállítás, mely emléket állított az elhunyt Liszt Ferencnek (1811-1886), a zongoravirtuóznak és zeneszerzőnek. A Hofgärtnerei, Liszt otthona – ahol a Mester híres mesterkurzusait tartotta növendékeinek – megnyílt a látogatók előtt, akik a kiállított kották, naplók, levelek, festmények, műtárgyak, s hangversenykörutakon kapott ajándékok, díszes aranyérmék között pillanthattak végig Liszt gazdag életútján. A megnyitóra sem lánya, Cosima Wagner, sem a Wagner család nem jött el. Nem véletlenül… Weimar és Bayreuth neve két zenei pólusként vonult be a 19. századi zenetörténetbe. Weimar a Liszt-kedvelők, Bayreuth a Wagner-rajongók szent helye lett, hiszen az előbbi Liszt Ferenchez, míg az utóbbi Richard Wagner tevékenységéhez kötődött.

Liszt Ferenc zeneszerző, zongoraművész 1886. július 31-én Bayreuth-ban halt meg – a Wagner-család szomszédságában az Ünnepi Játékok alatt, árnyékot vetve Richard Wagner műveinek előadásaira. Liszt utolsó napjait egy 1927-ig titkosított napló örökítette meg.

A Liszt Ferenc utolsó napjai című könyv a Liszt-növendék, Lina Schmalhausen kiadatlan naplója alapján Alan Walker világhírű Liszt-kutató szerkesztésében, jegyzeteivel ellátva került a Park Könyvkiadó gondozásában az érdeklődő olvasók elé. Aki olvasta Walker három kötetes, kronológiailag és tematikailag is kitűnően szerkesztett Liszt-életrajzát, az részletesen megismerhette az Európa-szerte ünnepelt hangversenyvirtuóz zenei életútját, társadalmi életét, kapcsolatait és bepillantást nyerhetett a magánéletébe is. A titkos naplóval Alan Walker – mint azt írja a bevezetőben – már 1977-ben találkozott, de akkor még Liszt fiatalabb éveire koncentrált kutatásaival. Ezt a naplót tekinthetjük a magyar zeneszerző, zongoraművész életét átfogó kötetek lezárásaként is.

Álljanak itt e könyv kapcsán – egy interjúból idézve – Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész gondolatai: „A könyv legfontosabb és legértékesebb mondanivalója nekem, hogy gazdagította a Liszt-képemet. S pontosan abba az irányba gazdagította, amit eddig is tudtunk róla. Tehát a legmélyebb, legigazabb vallásosságát, Liszt rendkívüli nagyvonalúságát, mások iránti hallatlan szeretetét, tiszteletét. Még akkor is, ha a másik száz kategóriával gyengébb zenész, vagy ember volt. Lisztnek hallatlan szép gesztusai voltak. És ezt a fajta Liszt-képet mélyítette el ez a könyv.”

A weimari Goethe-und Schiller Archiv-ban őrzött Lina Schmalhausen napló fellebbenti a fátylat Cosima Wagner és Liszt Ferenc ambivalens, viszályokkal teli kapcsolatáról. A zongorista növendék, Lina éveken keresztül az idős Liszt elmaradhatatlan napi segítőjeként Budapestre, Rómába, Weimarba és élete utolsó helyszínére, Bayreuthba is elkísérte a Mestert. Segítette mindennapjait, mozgását, s gyengéd női figyelemmel kísérte Liszt művészi tevékenységét, amíg Cosima ezt meg nem tiltotta Liszt utolsó óráiban. Lina naplójának szívszorító, érzelmekkel teli sorait mintha az utókornak címezte volna. Fény derül belőle Lina a Wagner-rajongók és Cosima Wagner iránti ellenszenvére, Liszt tanítványai által alkotott hangos Wagner-ellentábor véleményére, mellyel Schmalhausen annak ellenére azonosult, hogy őt irigységből és saját zenei színvonalának kigúnyolása miatt Liszt növendékei részben kiközösítették. A zongorista tanítványok, így Arthur Friedheim, August Göllerich, Bernhard Stavenhagen és a naplót vezető – Bülow által emberileg és zeneileg lenézett – Lina Schmalhausen is részese annak a Liszt bolygónak, melynek keringési irányát és hovatartozását Cosima minden erejével megpróbálta Wagner zenéjének vonzása alá rendelni.

Liszt és Wagner élete sokszorosan összefonódott. Géniuszukat, zenéjüket összehasonlították, elutasító és felmagasztaló zenei írások, kritikák kísérték tevékenységüket. Schmalhausen leírása alapján világossá válik, hogy Cosima már Liszt élete végén elkezdte bezárni apja zenéjét is abba a Wagner-kultuszba, melyet céltudatosan épített elhunyt férje emlékét ápolva, Bayreuth-ot Wagner szellemi központjává téve. Ehhez felhasználta a környezetében élő családtagjait, Liszt Wagner-rajongókkal szimpatizáló ingatag tanítványait, valamint a korabeli sajtót.

A könyv Fejérvári Balázs fordításában jelent meg, a lektorálást a Walker Liszt-életrajzokhoz hasonlóan Eckhardt Mária, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatója végezte. Szakmailag és tipográfiailag is igényes, kimagasló minőségű könyvet tarthat kezében az olvasó és zenerajongó – a doborjáni származású – Liszt Ferenc életének utolsó napjairól.