FőképFülszöveg:
Minden részünk tökéletes, és ez alól az étvágyunk sem kivétel. Az ételek utáni sóvárgásunk nem azt jelenti, hogy valami baj van velünk, inkább azt mutatja, hogy az étvágyunk pontosan a terv szerint működik. Az a feladata, hogy figyelmeztessen spirituális és érzelmi üzemanyagunk kifogyására, vészjelzése szerint több lelki nyugalomra van szükségünk. Ha az étvágyunk irányíthatatlanná válik, annak mindig az az oka, hogy energikusabbnak akarjuk érezni magunkat, szeretnénk jobban ellazulni, vagy azt akarjuk, hogy jobb legyen a hangulatunk. A sóvárgásaink intuitív módon éppen arra az ételre irányulnak, amelyik a kívánt hatást éri el. Ha lehangoltak vagyunk, általában valamilyen tejtermékre vágyunk, mint például sajtra vagy fagylaltra. Ha szorongunk, rávetjük magunkat valami ropogós dologra, például chipsre vagy olajos magvakra.
 
A különféle diéták, porok és pirulák igyekeznek megölni az étvágyat. Ez a megközelítés azonban hosszú távon nem működik. Ehelyett az étvágyunk gyógyítására van szükség egyfajta belső megközelítés segítségével. E könyv lapjain pontosan ezt a megközelítési módot ismerhetjük meg, és megtanulhatjuk értelmezni saját sóvárgásainkat. A könyvben található kérdőív segítségével kideríthetjük, milyen típusú érzelmi evők vagyunk, majd utánanézhetünk az egyes ételtípusok mögött húzódó jelentéseknek, hogy elemezhessük - és csökkenthessük - étvágyunkat.
 
Az állatok téli álmukra készülődve súlytöbbletet szednek fel. A súlyfelesleget cipelő emberek számára súlyuk védelmet jelent az észlelt veszélyekkel és hiányokkal szemben egy valójában biztonsággal és bőséggel teli világban. Ideje felébredni a túlsúly és túlevés ólmos, fáradt téli álmából, hogy a napfényre lépve megtapasztaljuk valódi állapotunkat: az örök tavaszt, amelyet kreativitás, siker és energia tölt meg.

Részlet a könyvből:
Előszó

A Szüntelen sóvárgás hosszú évek kutatásait ötvözi az ételek utáni sóvárgással kapcsolatos tudományos, pszichológiai és metafizikai kutatások terén. Azért írtam, hogy az olvasó értelmezhesse és szabályozhassa érzelmi alapú túlevését. Könyvem bárkinek szól, aki fogyni akar, és meg akarja őrizni az étvágycsökkenés természetes folyamata során elért súlyvesztést.

A testsúllyal és az étvággyal kapcsolatos ismereteimet közvetlen tapasztalataimból nyertem. Megtanultam, hogy a súlyvesztés fenntartása azon múlik, hogy az ember megtartsa lelki nyugalmát. Emellett számtalan nővel és férfival dolgoztam szerte a világon, és segítettem nekik, hogy természetes módon csökkentsék az ételek utáni sóvárgásukat.

Az étvágy kutatása először a saját, jégkrém és kenyér utáni sóvárgásommal folytatott küszködéseim eredményeként kezdett érdekelni. Anyám hithű keresztény volt, apám könyveket írt és szerkesztett a korlátok el nem fogadásáról – mindketten arra a hitre neveltek, hogy az ember tökéletesnek születik, Teremtője képére és hasonlatosságára, és a fizikai és mentális problémák pszichológiai forrásból fakadnak. Azzal a meggyőződéssel nőttem fel, hogy a hamis hiedelmek, a szeretet nélküli gondolatok és a félelem alapú elvárások betegségeket, baleseteket és rendellenességeket szülnek.
Így hát, amikor a húszas éveim elején az étvágyam irányíthatatlanná vált, természetes módon keresni kezdtem a probléma érzelmi gyökereit. Ekkoriban nem voltak étkezési rendellenességekkel foglalkozó könyvek vagy támogató csoportok. Ki kellett nyomoznom a saját válaszaimat, hogy leleplezzem a jégkrém és kenyér habzsolásához vezető kényszeremet.

Azt szokták mondani, hogy ha a tanítvány készen áll, megjelenik a tanító. Az én tanítóm akkor bukkant fel, amikor kábítószer-problémákkal és alkoholizmussal foglalkozó tanácsadóként dolgoztam egy kórházban. Felfedeztem, hogy minden egyes kliensem személyisége megfelelt a drogválasztásának. A heroinfüggők nagyon különböztek a marihuánafüggőktől, és az alkoholisták személyisége teljesen más volt, mint a kokainistáké. Ahogy egyre több esettel találkoztam, katalogizáltam a személyiség és a drogválasztás közötti összefüggéseket.

Azt gondoltam, hogy másokat mérek föl, és fel sem merült bennem, hogy a saját énemet kutatom. Ezt akkor fedeztem föl, amikor heroinfüggőkkel dolgoztam. Sosem kerültem a drog közelébe, és halvány fogalmam sem volt, milyen érzés a heroin utáni sóvárgás. Ahhoz, hogy képes legyek együtt érezni a függők heroinsóvárgásával, a saját, csokoládétortára és jégkrémre irányuló epekedésemre kellett gondolnom. A függők elmesélték, hogy tehetetlenül vonzódnak a fecskendőhöz, én pedig magamban felváltottam a heroin képét a csokitortáéval. E folyamat során képes voltam hitelesebben viszonyulni klienseim sóvárgásához.

Be kell vallanom, kezdetben valamilyen szinten ítélkeztem a heroinfüggők fölött. Micsoda álszentség volt! Ott voltak ők, akik önként hajlandók tanácsadásra és kezelésre járni, miközben én a kórházból minden este egyenesen a legközelebbi fagyizóba igyekeztem! Abban a pillanatban, hogy őszintén szembenéztem magammal – a klienseid segítséget kapnak a függőségeikkel kapcsolatban, miközben te a saját ételfüggőségedben dagonyázol –, nem volt többé visszaút. Nem volt más választásom, mint hogy rendbe hozzam magam.

A következő tizenegy év rengeteg gyógyulást, tudást és valóra vált álmokat hozott. Megértettem, miért vagyok olyan éhes állandóan: féltem zsigeri megérzéseimtől, amelyek azt mondták, hogy változtassak a házasságomon és a munkámon, de én nem mertem bízni ebben a hangban. Azt hittem, kudarcot vallanék. Tehát ételt zúdítottam a hasamba, hogy elnyomjam a megérzéseim hangját. Amikor végül odafigyeltem rájuk ahelyett, hogy ételbe fojtottam volna őket, az életem gyökeresen átalakult. A kövér, boldogtalan, kispénzű, szerelmet nem ismerő asszonyból karcsú pszichoterapeuta lett, akit barátok vesznek körül, szerelemben él, és pénzügyi sikereket ér el. Megtanultam, hogy zsigeri megérzéseink sosem hagynak cserben bennünket; mi nem fogadjuk meg bölcsességüket, és nem bízunk útmutatásukban.

Ezt követően az étkezési zavarok és az ételsóvárgást kiváltó pszichológiai problémák tanulmányozásának szenteltem magam. Megállapítottam, hogy mint drogfüggő klienseim esetében is, az ételsóvárgásnál is minden sóvárgás megfelel egy bizonyos személyiségi stílusnak és érzelmi problémának. Kezdtem megosztani a sóvárgásokról szóló gondolataimat a workshopjaim közönségével és a klienseimmel, és figyelemre méltó eredményeket értem el. Rájöttem ugyanis, hogy ahelyett, hogy órákat, napokat vagy hónapokat töltenék az érzelmi problémák feltárásával, az ételsóvárgás értelmezése lehetővé teszi, hogy megkerüljem a kliensek védekezési mechanizmusát, és eljussak egyenesen a dolog lényegéig.

Ez a könyv a kutatásaim eredménye. Ezen információk birtokában kell az olvasónak valóban őszintén szembenéznie önmagával, hogy megtudja, miért sóvárog bizonyos ételek után. Számos javaslatot és hasznos tanácsot adok a falásrohamok megelőzéséhez, az érzelmi evés csökkentéséhez és a kiegyensúlyozott étvágy visszaszerzéséhez.

A túlevéstől a normális étkezésig vezető út nem egyszerű, de elkerülhetetlen. Számomra ez azt a választást jelenti, hogy az embert fogva tartja a háj, vagy szabadon él, gondtalan szellemmel és könnyű testben. Remélem, ön is a háj fogságából való szabadulás mellett dönt.

Doreen Virtue
Hawaii

Tartalom:

Előszó
Köszönetnyilvánítás

ELSŐ RÉSZ: BÍZZ A MEGÉRZÉSEIDBEN!
Első fejezet:
Bevezetés: A háj spirituális kérdés
Második fejezet:
A négy alapérzés
Harmadik fejezet:
Érzelmi éhség: Jellegzetességek, kiváltó okok és győzelmek
Negyedik fejezet:
Ön milyen típusú érzelmi evő? (Kérdőív)
Ötödik fejezet:
Az étvágy: A túlélés ösztöne
Hatodik fejezet:
Miért eszünk többet svédasztalos fogadásokon és karácsonykor?
Hetedik fejezet:
Hogyan befolyásolja a személyiségünk a súlyunkat?

MÁSODIK RÉSZ: AZ ÉTELSÓVÁRGÁSOK ÉRTELMEZÉSE
Nyolcadik fejezet:
Hogyan változtatják meg az ételek a hangulatunkat?
Kilencedik fejezet:
Önsegítő módszerek ételek utáni sóvárgás esetén
Tizedik fejezet:
A lélek eledele: A szüntelen sóvárgás gyökerének gyógyítása

HARMADIK RÉSZ: AZ ÉTELEK UTÁNI SÓVÁRGÁS TUDOMÁNYA
Tizenegyedik fejezet:
Csokoládé utáni sóvárgás: Szeretetéhség
Tizenkettedik fejezet:
Ön csokoládéfüggő? (Kérdőív)
Tizenharmadik fejezet:
Tejtermékek iránti sóvárgás: Az antidepresszáns ételek
Tizennegyedik fejezet:
Sós rágcsálnivalók: Stressz, düh és szorongás
Tizenötödik fejezet:
Fűszeres ételek: Az izgalom iránti késztetés
Tizenhatodik fejezet:
Folyadékok utáni sóvárgás: Fel-le mozgó energiaciklusok
Tizenhetedik fejezet:
Olajos magvak és mogyoróvaj: A szórakozás utáni sóvárgás
Tizennyolcadik fejezet:
Kenyér, rizs és tészta: Vigasztalás és nyugtatás
Tizenkilencedik fejezet:
Sütemények, torták és piték: Az ölelések, öröm és megnyugtatás utáni sóvárgás
Huszadik fejezet:
Édesség utáni sóvárgás: Édes frissítők, jutalmak és szórakozás
Huszonegyedik fejezet:
Magas zsírtartalmú ételek: Az üresség betöltése
Huszonkettedik fejezet:
A szeretet laktató érzés

NEGYEDIK RÉSZ: A SÓVÁRGÁSOK TÁBLÁZATA
Huszonharmadik fejezet:
A sóvárgások feltérképezése

Bizalmas olvasói felmérés
A kifejezések magyarázata
Jegyzetek
 
A Kiadó engedélyével.