Főkép

A kortárs izlandi irodalomról szinte semmit sem tudok, ezért gondoltam úgy, hogy bár nem hallottam róla korábban, belevágok Ófeigur Sigur?sson Jón története című könyvébe. Sigur?sson fiatal író, 1975-ben született, eddig hat verseskötete és két regénye jelent meg. A jelen ismertető tárgyául szolgáló könyv 2011-ben elnyerte a talán kevésbé rangos, ám annál jobban hangzó Európai Unió Irodalmi Díjat.

A levélregény írója, Jón Steingrímsson valóban létezett és az izlandiak mint a „tüzes papot” emlegetik. A legenda szerint, ami igazán ismertté tette a nevét, 1783-ban egy rettenetes vulkánkitörés során a helyieknek semmi esélyük sem volt a menekülésre, ezért mindannyian, jobb híján, elmentek a templomba meghallgatni a már öregedő pap beszédét. A prédikáció pedig olyan tüzes, dörgedelmes és Istenhez szóló volt, hogy a még mindig a hatása alatt álló hívek a templomból kilépve arra lettek figyelmesek, hogy a láva néhány méterrel a templom előtt szinte varázsütésre megállt és így megmenekültek. Ezért lett Jón ragadványneve a „tüzes pap”.

A könyv azonban korábban, 1755-1756 telén játszódik. Jón igen termékeny író is volt, számos könyve, levele, naplója maradt fent, azonban erről a télről mindössze annyit írt, hogy „jó és nyugodt” élete volt. Ez ajzotta fel Sigur?sson képzeletét és ezáltal születt meg ez a fiktív levelekből álló regény is. Ebben a időszakban a szegény sorból származó fiatal papnak igen mozgalmas élete volt. Pappá szentelése után a reynistaduri kolostorban kapott állást, egy kegyetlen és erősen alkoholista felettessel a nyakában. Ez az ember rövidesen homályos körülmények között meghalt, majd ezután egy évvel özvegye, Pórunn gyermeknek adott életet. Bár Jón elvette az asszonyt, az a pletyka kapott szárnyra, hogy köze lehetett a vetélytárs halálához. A gyilkosságot pedig halállal büntették. 1755 telén délre ment, hogy megalapozza jövőbeni életüket, és itt érte a Katla vulkán kitörése, ami miatt egy barlangba volt kénytelen költözni. Innen írta leveleit feleségének.

Az időszak igencsak apokaliptikus volt: lávafolyamok és hamueső, árvíz és sötétség, fagy és fojtó gázok, elhullott állatok és lehetetlenné váló halászat. A pap leveleiben előkerülnek a hiányzó társ iránti érzések, ezek keverednek a korabeli események leírásával, amiket félig a hittel, félig a tudománnyal próbál megmagyarázni. Ezek azonban sajnos nem adnak koherens képet, számomra nem tűnnek hitelesnek. A levélregényforma is furcsa; nincs rendesen megoldva, hogy ezek a levelek hogyan jutnak el az asszonyhoz, illetve sokszor egy leírás közepén szakad meg egy-egy levél, ami számomra kicsit érthetetlen, mert mi miatt nem volt ideje befejezni az adott dolog leírását egy teljesen üres barlangban? Talán szerencsésebb lett volna, ha a könyv naplóformában, vagy visszaemlékezésként íródott volna. Mindezek ellenére Sigur?sson könyve kellemes olvasmány lehet a skandináv irodalom, vagy a történelem iránt érdeklődők számára.