Főkép

Karácsonykor, amikor mindent belep a friss fenyőillat, a fahéjas gyertyák, és a mézeskalács illata, ösztönösen elönt minket az édes-mézes, már-már giccses hangulat utáni vágyakozás: ilyenkor akár százhuszonhatodszorra is hajlandóak vagyunk megnézni a Casablanca-t, mázsaszámra gyártani a szívecske, harangocska alakú mézeskalácsot, arannyal-ezüsttel befújni az ablakainkat, még akkor is, ha a normál hétköznapokban inkább a puritán szokások, formák kedvelői vagyunk. Cynthia Paterson Karácsonyi meglepetés című könyve e meghitt, puha, egy csöppnyit érzelgős világot jeleníti meg gyermekmese formájában.

Vegyük először is az illusztrációt: Brian Paterson képi világa egy tipikus angol ajándékbolt hangulatát idézi fel, ahol a pot-pourri, a gyömbéres süti, a vaníliás tea és a kedves állatos viaszfigurák kötelező kellékek. A szereplők és a Foxwood-i világ megjelenítése ennek megfelelően kedves, szépen kidolgozott, az egyes rajzok nyomán igazi varázslatos erdei világ tárul elénk.
 
Ehhez jön a tanulsággal teli történet, miszerint a másokkal való kedveskedés, mások megsegítése így, vagy úgy, de előbb- utóbb megtérül és a jó cselekedetek a legridegebb emberek (jelen esetben rókák) szívét is meglágyítják. A Karácsonyi meglepetés mesekönyv címe és cselekménye is Charles Dickens: Karácsonyi ének című könyvét jutatja az eszünkbe.  (Dickens története egy fösvény, lelketlen milliomosról szól, aki gyűlöli a karácsonyt, és az embereket. Karácsony estéjén három szellem látogatja meg és megmutatják neki a múltját, jelenét, jövőjét. A felidézett képekből kiderül, hogy amennyiben nem változtat a viselkedésén, magányos, mindenki által gyűlölt emberként fog meghalni. A látomások hatására emberünk megváltozik.)
 
Paterson története a kisebbekhez próbálja eljuttatni Dickens üzenetét, miszerint milyen fontos, hogyha jómódban születtünk gazdagságunkat ne tartsuk meg önmagunknak, hanem megosszuk másokkal, vagyonunkkal a rászorultakat segítsük, támogassuk. Ennél talán még tovább is megy, és arra is javaslatot tesz, hogy erőnkön felül is segítsünk a bajba jutottakon, mint, ahogy ezt a négy jó barát Tádé, Misi, Beni és Jani teszik.
 
Nekem a történet valahogy hiányosnak tűnt: a fordulat, ahol a róka megtér, és rájön, hogy másokat megsegíteni jó dolog, nem került kifejtésre. Így igazából nem lehet tudni, hogy csak félreértelmeztük őt és régen is jószívű volt „amolyan durva külső érző szívet takar” alapon, vagy csak annak hatására javult meg, hogy a négy erdei jó barát kihúzta őt a bajból (vagyis megmentették az útról lefordult kocsiját). Mindenesetre a barátainkkal való találkozása után, a róka igazi pálfordulásának lehetünk tanúi, megajándékozza megsegítőit, bált rendez Foxwood lakóinak és még a kis árva Janit is magához fogadja.

A fent említett lényegi elemek, a miértek, hogyanok valós megmagyarázása nélkül túl leegyszerűsített, összecsapott volt a történet, mintha csak majmolni kívánta volna Dickens történetét a Karácsonyi ének valós mondanivalójának igazi megértése nélkül. A mese nyelvezetében is hiányoltam az összetettséget (ez nem múlhatott a fordítón, Szabó T. Annán, aki kétségtelenül megtette a legtöbbet, amit lehetett a szövegért).
 
Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „tesztszemélyemnek”, a 4 és fél éves kislányomnak nagyon tetszett a könyv és a számomra félreérthető részek sem zavarták, legalábbis azt követően nem, hogy végigbeszéltük a tanulságot. A karácsony közeledtével pedig egyre gyakrabban olvastatja fel magának a mesét. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy, ha nem is nálam, de a célközönségnél a mesekönyv elérte a célját: a míves, szép megjelenésű, szívet melengető történet valóban felidézi karácsony meghitt hangulatát, a gőzölgő forró csokik, mázas sütemények, gyertyafényes ünneplések, és az egymásra figyelés szeretetteljes időszakát.