FőképFülszöveg:
Rabindranath Tagore, az 1913-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott, rendkívül termékeny indiai költő jelen kötetében a nálunk talán kevésbé ismert regényírói oldaláról mutatkozik be.
A Hajótöröttek című művében a korabeli India elbűvölő világa elevenedik meg az olvasó előtt, egy árva hindulány boldogságkeresésének történetén keresztül. Kamala, az alig tizennégy éves menyasszony esküvője másnapján egy homokpadon ébred, miután a násznépet szállító hajó egy viharban elsüllyedt. Nem messze tőle Ramesh, az ifjú vőlegény - akit szerelmétől, Hemnalinitől szakítottak el a szülők által áhított házasság kedvéért - szintén megmenekül, és a fiatalok egymásra támaszkodva próbálják felépíteni az életüket. Már majdnem sikerül rálelniük a mindennapok boldogságára, amikor Ramesh számára világossá válik, hogy a feleségének hitt lány nem neki fogadott örök hűséget...
A shakespeare-i bonyodalmakkal tarkított történet mögött megelevenedik a hindu hitvilág, a vallási rítusok napi varázsa, a szertartásos tisztaság szigorú szabályrendszere és az indiai társadalmat máig átitató kasztrendszer működési elve. A korán özvegységre ítéltetett Kamalának a társadalom kitaszítottjaként kellene élnie életét, ha a kultúráktól független emberi érzések - együttérzés, barátság, szerelem - meg nem mentenék őt az örök szolgaságtól.
 
Részlet a könyvből:
A folyópartot övező bozótos sötét szalagnak tűnt az alkonyati égbolt sáfrányszínű ruháján. A sűrűsödő félhomályban a vadkacsák csapatokban repültek vissza nappali élelemlelőhelyeikről a homokpadok közötti tavacskák eldugott éjjeli szálláshelyeire. A varjak is visszatértek megpihenni, és felhagytak a lármás károgással. Minden hajó a partot kereste, kivéve azt az egy nagy gőzöst, amelyet csöndben vontattak fölfelé a folyón, fekete sávot festve a nyugodt tükrű víz aranyló zöldjébe.
Ramesh egy bambuszszéket húzott a hajó orrába, és ott üldögélt az újhold halovány fényében. A nyugati égbolton az éjszaka árnyai beszippantották az alkonyat utolsó aranysugarát, és a holdfény bűvöletében az egyhangú szárazföld mintha beleolvadt volna a ködburokba.
– Hem, Hem – mormolta magában Ramesh, és a szeretett nő neve körbefonta szívét, kimondhatatlanul édes érzést keltve benne.
Azzal, hogy kimondta a nevet, sikerült felidéznie magában elvesztett kedvese végzetes gyöngédségtől harmatos tekintetét, amint egy ködfátyolon áthatolva ontja magából a fájdalmat. Ramesh egész testében megremegett, és szeme megtelt könnyel.
Felsejlett előtte az elmúlt két év egésze. Felidézte a Hemnalinivel való első találkozást, amikor még nem sejtette, milyen sorsszerű napot élt át. Jogendra vitte el őt apja házába, Ramesh pedig, a szégyenlős ifjú borzalmas zavarral küzdött, amikor meglátta az asztalt uraló Hemnalinit. Szégyenlőssége az idők folyamán lassacskán elmúlt, és egyre fesztelenebbül érezte magát a lány társaságában. Ahogy bizalmasabb lett közöttük a viszony, Ramesh mindinkább líraibb húrokat pengetett, és meglátta Hemnaliniben az addig olvasott szerelmi költészet alanyát. Titokban büszkeséggel töltötte el a szerelem érzése, és sajnálta diáktársait, akiknek biflázniuk kellett a szerelmes verseket a vizsgákra, miközben számára élő valóság volt a szerelem.
Ahogy most visszagondolt, rájött, hogy akkoriban még csak a Szerelem külső kapuit döngette. A Hemnalini iránti érzelme csak az ellentétes örvények forgatagában öltött igazi formát, csak akkor vált élővé, amikor Kamala hirtelen megjelent a színen, és vele együtt egy megoldhatatlan rejtély költözött Ramesh életébe.
Ramesh kezébe temette az arcát, úgy töprengett. Maga előtt látta jövendő életét, amelyben soha nem tudja majd kielégíteni szíve sóvárgását. Egy hálóba gabalyodott lény élete lesz ez, és minél jobban szabadulni akar majd, annál jobban belegabalyodik abba a hálóba. Vajon ha minden erejét összeszedné, nem sikerülne-e szétszakítania ezt a hálót?
Ramesh az elhatározás hatására felemelte a fejét, és akkor megpillantotta Kamalát, aki nem messze állt tőle, egy másik bambuszszékre támaszkodva. Ramesh mozdulata megijesztette a lányt.
– Biztosan aludtál, én pedig felébresztettelek! – kiáltotta, és bűnbánóan menni készült, amikor Ramesh visszahívta. – Semmi baj, Kamala. Nem aludtam. Gyere ide, és ülj le! Elmesélek neked egy történetet.
A mese gondolata boldogsággal töltötte el Kamalát. Odahúzta a székét Rameshéhoz, és befészkelte magát. Ramesh úgy döntött, hogy a lánynak meg kell tudnia a teljes igazságot, ugyanakkor úgy érezte, hogy ha nem készíti megfelelőképpen elő, a vallomás túlságosan nagy megrázkódtatást okoz majd.
– Egyszer volt, hol nem volt – kezdte –, élt egy törzs, a radzsputok törzse, amely…
 
A Kiadó engedélyével.