Főkép

Fülszöveg:
„A piros futócipővel kezdődött az egész", olvashatjuk a történet elején - ám kiismerhetjük-e a Ház rejtélyes életét? Egy olyan Házban járunk, ahol megzavarodnak az óramutatók, ahol szeszélyesen telik az idő, ahol hiába zavarba ejtően sokszínűek a szokások és különbözőek a lakók, egy pár piros sportcipő is hatalmas galibákat okozhat.
Vad barátságok köttetnek, tétova szerelmek szövődnek és rejtélyes halálesetek történnek abban a Házban, amelynek lakói megpróbálják kiismerni az életüket meghatározó titokzatos törvényeket. Az egymás zárt közösségében élő különleges fiatalok életre szóló szövetségei és háborúi magukkal ragadják az olvasót.
Ez a Ház egyszerre kiszámíthatatlan és otthonos, kitörhetetlenül zárt és bejárásra váróan tágas. Egy szépségekkel és rémségekkel teli univerzum: a fiatalságé. Hogyan lehet túlélni a felnőtté válást? Ugyanazok maradunk-e az idő múlásával? Vissza lehet-e térni a gyerekkorba? Efféle kérdések foglalkoztatják ezt a nemcsak terjedelmében nagy regényt, amelynek talán nem is olyan távoli rokona a Legyek ura, a Harry Potter-sorozat vagy éppen az Iskola a határon.

Részlet a regényből:
A Ház a város szélén áll. Azon a helyen, amelyet Fésűnek neveznek. A hosszú, sokemeletes házak itt fogsorszerűen követik egymást, köztük betonnégyzet-udvarok, amelyeket a „fésűs” srácok játszótereinek szántak. A fogak fehérek, sokszeműek és egyformák. ott, ahol még nem nőttek ki, kerítéssel körülvett grundok terülnek el. A lebontott házak korhadt törmelékhalmai, amelyek között patkányok és kóbor kutyák tanyáznak, a „fésűs” fiatalok szemében sokkal érdekesebbek, mint a fogak közti hézagok, a saját udvaraik.
A két világ – a fogak és a grundok – közötti semleges területen áll a Ház. Ahogy nevezik: a Szürke. Öreg épület, korát tekintve közelebb áll kortársai temetőjéhez, a grundokhoz, mint a többi épülethez. A Ház magányos – a többi elhúzódik tőle –, és nem hasonlít foghoz, mert nem nő a magasba. Két emelete van, homlokzata az országútra néz, és hozzá is tartozik udvar: drótkerítéssel körülvett hosszú téglalap. A Ház valaha fehér volt. Most elöl szürke, a belső, udvari oldalon sárga. Antennák és drótok sörtéje ágaskodik belőle, mész pereg róla, repedések rínak rajta. garázsok és melléképületek, szeméttárolók és kutyaólak tapadnak hozzá. Mindez az udvar felől látható. A homlokzat csupasz és komor, amilyennek lennie kell.
A Szürke Házat nem szeretik. ezt senki nem mondja ki fennhangon, de a Fésű lakói jobb szeretnék, ha nem volna ott a szomszédságukban. Leginkább azt szeretnék, ha egyáltalán nem lenne.

A Kiadó engedélyével.