FőképA Modianót ismerő kritikusok azt szokták mondani, hogy ő tipikusan az az író, aki újra és újra ugyanazt a könyvet írja. Önmagunk és a múlt megismerése, illetve megismerhetetlensége, az egyéni sors és annak hiánya áll szinte minden könyve középpontjában.

A zsidó származású író 1945-ben született Párizsban, és ahogy ő is említi, szinte semmi lényeges dolog nem történt vele életében. Azonban örökre nyomot hagyott benne az apjával való rossz viszonya, illetve szülei viselkedése a háborúban. Úgy élték túl, mint sok más sorstársuk: kollaboráltak, kiszolgálták a megszálló náci rezsimet, loptak, csaltak, hazudtak, feketéztek. Ez mélységesen felháborította és elborzasztotta a szerzőt, ám ugyanekkor ez biztosította annak a lehetőségét is, hogy ő megszülessen. Ennek köszönhetően a legtöbb művében visszatérő elem a világháború és a zsidóüldözések, illetve a családhoz való viszony.

Ez a Dora Bruderben sincs másképp. Modiano valamikor a `80-as években különösebb ok nélkül beleolvas egy `40-es évekbeli párizsi újságba, itt találkozik először Dora nevével. A szülei hirdetést adtak fel, ugyanis a lány elszökött abból a katolikus leánynevelő intézetből, ahol addig bujkált. A szülők értesítési címük szerint pedig egy olyan utcában laktak, ahol Modiano is gyakran megfordult 30 évvel később. Ezzel indul a történet, és az egyre inkább elmosódó, felismerhetetlen nyomok végül elvezetnek oda, ahová a lány került.

Maga a regény igen sokfajta műfajt olvaszt magába: detektívtörténet, dokumentarista regény, önéletrajz, korabeli újságcikkek és fikció. Számos korabeli irat, születési anyakönyvi kivonatok, rendőrségi feljegyzések kerülnek elő, amikből nagy vonalakban fel lehet rajzolni a Bruder család sorsát. A részleteket csak kitalálni lehet. Eközben folyton előtérbe kerülnek Modiano emlékei, apjához való viszonya, íróvá válása.

Összességében a Dora Bruder jól megírt és fontos könyv a holokausztról.