FőképColin Firth nem az a színész, akinek a szerelmi életével tele van az internet, és nem is az, akivel kapcsolatban minden héten olyan cikkeket olvashatunk, miszerint már megint valami zűrbe keveredett, miközben részegen/bedrogozva partizott valahol Hollywoodban. Colin Firth első ránézésre igazi úriember – vonzó, kissé karót nyelt, igazi „jófiú”. A színész természetesen engem is – mint sok millió más nőt – a Büszkeség és balítélet 1995-ös BBC-s tévésorozat-verziójában vett meg magának, és azóta is úgy gondolom, nála alkalmasabb embert nem lehetett volna találni Mr. Darcy megszemélyesítésére. Azóta jó néhány filmben láttam játszani, nagyon kedvelem őt, és bár nem vagyok elvakult rajongója, azért örömmel vettem a lehetőséget, hogy egy életrajzi könyvből jobban megismerhetem az „igazi” Colin Firth-t, és talán megtudhatok valamit arról, hogy milyen ember rejlik az úriemberes Firth-imidzs mögött.

Sandro Monettinek, a brit újságírónak bizonyára nem volt könnyű dolga, amikor ezt a könyvet írta. Mivel Colin Firth nem teregeti ki a magánéletét (vagy legalábbis nem annyira, hogy az átlépje az én ingerküszöbömet), azt hiszem, a könyv szerzőjének nem lehetett egyszerű közel férkőznie hozzá és feltérképezni az életét. Monetti mindenesetre megpróbálta: a könyv első néhány fejezetében megtudunk néhány részletet Colin Firth gyerek- és fiatalkoráról, a családjáról, illetve arról, hogy miként jegyezte el magát a színjátszással. Mint kiderül, a színész rendkívül harmonikusan élő családban nőtt fel, s ez a stabil háttér a mai napig nagyon fontos az életében: Firth egész életében bírta a szülei támogatását, s a Firth szülők kiegyensúlyozott házassága olyan mintát nyújtott neki, amelyet aztán a saját kapcsolataiban is követett. Ám mivel, mint mondtam, a színész nem a nyilvánosság előtt éli az egész életét, ennél több nem is igen derül ki az életútjáról, és a jelleméről is csak annyit tudunk meg, hogy az minden tekintetben összhangban van azzal a barátságos, udvarias, kissé merev, jólnevelt, korrekt úriember-képpel, amelyet számos filmszerepéből ismerhetünk.

Firth magánéletébe és jellemébe tehát, úgy tűnik, nem lehet komolyan behatolni, és erre minden bizonnyal a könyv szerzője is rájött. Feltehetően ennek köszönhető, hogy a kötet legnagyobb része Firth film- és színházi szerepeivel foglalkozik, s azt a karrierutat követi végig szerepről szerepre, amely odáig vezetett, hogy a színész végül a Király beszéde című filmjével elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. A Király beszéde igazán elismert sztárrá tette a színészt, s Sandro Monetti ennek megfelelő figyelmet szentel ennek a filmnek: sok egyéb mellett még azt is megtudhatja az érdeklődő olvasó, hogy Colin Firth pontosan milyen promóciós rendezvényeken vett részt a film kapcsán, vagy hogy milyen ételeket fogyasztott az Oscar-gálát követő afterpartikon.

Ahogy ebből már sejthető, a könyv leginkább azoknak ajánlható, akiket érdekelnek az efféle apró részletek a sztár életével és tevékenységével kapcsolatban, viszont nem bánják, hogy az „igazi” Firth továbbra is láthatatlan marad – mert a színészről, mint emberről valóban kevés lényegi információ derül ki. Emellett azt hiszem, jó adag rajongás kell ahhoz, hogy az olvasó képes legyen szó nélkül elmenni a könyv bosszantó részletei (pontatlan filmcímfordítások, önismétlések és a bulváros stílus) mellett. Ha viszont valaki rendelkezik a kellő mennyiségű rajongással, biztosan talál majd sok olyasmit a könyvben, amit korábban még nem tudott a színészről.

Részlet a könyvből