FőképFülszöveg:
1508-ban Firenzében letartóztatják Salait, Leonardo da Vinci fogadott fiát és segédjét. A vád: szélhámosság, lopás és összesküvés. Salai Leonardo megbízásából utazott Rómába. Ott egy különleges atlaszt kellett volna megtalálnia, amelyben először esik szó egy ismeretlen országról, név szerint Amerikáról.
A keresés során egy összesküvés nyomára bukkan, amely az új világ felfedezéséről szóló igazságot próbálja elkendőzni. Firenzébe visszatérve Salai legnagyobb problémája, hogy annyi mindent tud az összeesküvésről, hogy ő maga is gyanúsítottá válik.

Részlet a regényből:
Salai visszaemlékezésének felolvasása után folytatódik a tárgyalás.
Belép az első tanú, és szembesítik a vádlottal.
A titkár által szólított tanú elmondja, hogy a neve Andrea Del Carretto, huszonkilenc éves, Firenzében született és ott is lakik. Foglalkozására nézve váltólovakat biztosít a Róma és Firenze között működő postaszolgálatnak. Megerősíti, hogy évek óta ismeri Salait.
A jegyző azt kérdezi, megfelel-e a valóságnak, hogy pár nappal ezelőtt, amint a jelen bírósághoz tartozó törvényszolgák is megállapították, a tanú Rómában tartózkodott, és Salai lovat bérelt tőle, hogy sürgősen visszatérhessen Rómából Firenzébe. Del Carretto azt feleli: igen, valóban kölcsönadott egy lovat Salainak, aki azt ígérte, hogy amint újra találkoznak Firenzében, kifizeti a bérleti díjat, és visszaszolgáltatja az állatot. A tanú szerint azonban Salai ezek után eltűnt, a lóról pedig nem tudni, mi lett vele, habár Del Carretto azt hallotta a barátaitól, hogy a vádlott minden valószínűség szerint eladta, mert egy pistoiai kereskedő a napokban egy, az övéhez megtévesztésig hasonló lovat vásárolt a firenzei piacon.
A jegyző azt kérdezi a tanútól, miképpen magyarázta Salai, hogy sürgősen vissza kellett térnie Rómából Firenzébe.
Del Carretto azt feleli: a vádlott bevallotta neki, hogy nagyon fél, mert valakik égre-földre keresik őt, és talán ki akarják nyuvasztani (szó szerinti idézet), mert szörnyű titkokra derített fényt, és az üldözői valakit már el is intéztek, ráadásul titokzatos módon ellopták azt a roppant nagy értékű könyvet, amelyért nevelőapja, Leonardo da Vinci úr küldte Rómába, és Salai mindezen okok miatt alig várta, hogy kiszabaduljon szorult helyzetéből, amelybe nevelőapja miatt keveredett, hogy a fene essék bele (szó szerinti idézet).
Ezek után a tanú Salaihoz fordul, és szemére veti, hogy nem adta vissza neki a lovat, majd tolvajnak, csalónak és hűtlen barátnak nevezi.
A bíró megkérdezi Salaitól, mit válaszol a tanúnak.
Salai a Del Carrettóhoz fűződő barátságára hivatkozik, majd hozzáteszi: nem érti, miért akarja befeketíteni a tanú a hatóság előtt, talán bosszút akar állni rajta, amiért megdugta (szó szerinti idézet) Del Carretto feleségét, amikor a tanú a városon kívül tartózkodott. Del Carretto erre azt feleli, hogy Salai csaló gazember (szó szerinti idézet), és a lóval kapcsolatos história mellett ezért a hitványságáért is fizetni fog, majd számos további fenyegetéssel és sértő kifejezéssel él, melyekről a jegyző úgy rendelkezik, hogy ne kerüljenek jegyzőkönyvbe. Salai hasonló hangnemben válaszol a tanúnak, továbbá szélhámossággal és esküszegéssel vádolja.
A tanú feláll a székéről, és leköpi a vádlottat, mire az leveszi a cipőjét, és nagy erővel a tanú felé hajítja, súlyosan megsebezve Del Carretto jobb szemét. Közbelépnek a porkolábok, és lefogják a két vitázó felet. A jegyző nagy nehezen túlkiabálja a vádlottat és a tanút, súlyos büntetéseket helyez kilátásba, végül megkérdezi a tanút, kíván-e még valamit hozzátenni az eddig elmondottakhoz.
Del Carretto azt kéri, hogy a mocskos tolvaj és gazember Salait (szó szerinti idézet) tartóztassák le csalás miatt, és a vádlott adja vissza neki a pénzt, amelyre a ló eladásával tett szert, ezenkívül tépjék le a körmeit, vágják ki a nyelvét, és vessék tömlöcbe legalább húsz évre.
A jegyző elrendeli, hogy a tanúvallomást Salai válaszaival együtt vegyék jegyzőkönyvbe.
Del Carrettót ezután a porkolábok a kijárathoz kísérik, hogy ellássák a sérült szemét. A jegyző elrendeli, hogy a tanút a későbbiekben újra idézzék be, hogy elindíthassa a csalás és a ló jogtalan eltulajdonítása miatti peres eljárást Salai ellen.
Salai szót kér. A jegyző nem adja meg a szót, ehelyett felhívja a figyelmét, hogy vallomásából sok fontos részletet kihagyott: nem említette, hogy tudomására jutott egy gyilkosság, hogy ellopták tőle a nevelőapja megbízásából vásárolt könyvet, továbbá hogy elmenekült Rómából, méghozzá oly módon, hogy eközben súlyos károkat okozott egy firenzei honfitársának.
Miután úgy tűnik, hogy a vádlott szándékosan hallgatta el mindezen tényeket, a jegyző tizenöt korbácsütést ró ki rá, és megparancsolja a porkoláboknak, hogy vigyék a szomszédos helyiségbe. A római inkvizíciónál is alkalmazott szabályok szerint amennyiben Salai kiállja a próbát, nyilvánvalóan jóhiszeműen cselekedett, és szabadon kell bocsátani. Ellenkező esetben a kihallgatás addig folytatódik, amíg a vádlott mindent be nem vall.
A vádlott megpróbál kiszabadulni a porkolábok szorításából, azok azonban lefogják, és a kínzókamrába viszik. A vádlott eközben azt kiabálja, hogy „Salai semmitől se fél, majd meglátják, hogyan tűri a fájdalmakat egy igazi férfi” és hasonlókat.
A tárgyalást 9 órakor berekesztik.

A vádlott kihallgatása körülbelül húsz perccel később folytatódik a jegyző, a titkár és három poroszló jelenlétében. A jegyző megkérdezi, milyen eredménnyel zárult a korbácspróba. A porkolábok jelentik, hogy Salai bátran és derűsen nézett a kínzás elébe, de csak az első korbácscsapásig. A második csapástól kezdve mindvégig így kiabált: „Jaj, Istenem, segítség, Szűzanyám, elég volt, elég volt, jól van, beszélek, elmondom a teljes igazságot, csak hagyják már abba”.
A jegyző megkérdezi Salait, kíván-e változtatni a viselkedésén, és hajlandó-e őszintén válaszolni a hatóság kérdéseire.
A vádlott azt feleli, hogy a tizenöt korbácsütés jótékony hatására váratlanul felbukkant az agyában egynémely, mindeddig lappangó emlék, s immár tisztán emlékszik a történtekre.
Ennek megfelelően elismeri, hogy Rómában kölcsönkérte Del Carrettótól az iménti vita tárgyát képező lovat, de szándékában állt, hogy visszaadja a jószágot, amint találkoznak Firenzében. Ám miután a vádlott hazatért, azt gondolta, hogy Del Carretto talán jobban járna a pénzzel, amit kényelmesen zsebre vághat, mint egy böhöm nagy lóval, amelynek istálló, víz és abrak kell, vagyis csak a baj van vele. Amikor tehát találkozott egy pistoiai kereskedővel, aki jó árat fizetett az állatért, jóhiszeműen elfogadta a pénzt, azzal a szándékkal, hogy néhány napon belül feltétlenül eljuttatja Del Carrettónak.
A jegyző felhívja a vádlott figyelmét, hogy más jelentős tényeket (a könyv ellopását, egy gyilkosságot) is elhallgatott, és magyarázatot kér tőle.
Salai ekkor egy kis időt kér, hogy pontos és kimerítő választ adhasson a jegyző kérdéseire, már csak azért is, mert jelen pillanatban a hátában érzett fájdalom következtében nem képes megfelelően összpontosítani, s azt kéri, hogy újabb visszaemlékezést írhasson, amelyben pontosíthatja és kiegészítheti a korábban leírtakat.
A jegyző rövid tanácskozást folytat a titkárral, majd engedélyt ad Salainak az újabb visszaemlékezés elkészítésére, amelyet holnap reggel 6 óráig bezárólag kell benyújtania, s amely az igazságon kívül mást nem tartalmazhat, kivéve mindazon helyek felsorolását, ahol Salai megfordult utazása során.
Ezen írás elolvasása után dönti majd el a jegyző, miként folytatódjon a kihallgatás.
A tárgyalást 10 órakor berekesztik.

A Kiadó engedélyével.