Főkép Henrik Nordbrandt dán születésű író, költő és műfordító. Felnőttkorának nagy részét külöföldön, Törökországban, Görögországban és Olaszországban töltötte, aminek hatása erősen érződik versein. Első, Versek című kötetét 1966-ban publikálta, ezen kívül írt egy regényt, egy gyermekkönyvet és egy török szakácskönyvet is.
 
Mi, Dánok című verseskötete egyszerre ironikus és mégis kedves – párhuzamosan jelenik meg verseiben a hazája iránt érzett szeretet és kritika is. Felvillant megmosolyogtató dán sajátosságokat, őszintén vall honfitársai hibáiról, így talán sajátjairól is. A versek könnyedek, játékosak, itt-ott elgondolkodtatóak. Mégis, úgy éreztem, többet kéne tudnom a dán kultúráról, hogy maradéktalanul élvezhessem a verseket – pedig skandinavisztika szakon végeztem. De mégis volt valami, ami megfogott a versek hangvételében – kedvcsinálóként álljon itt egy jellegzetesen Nordbrandt-vers (melyet olvasva azért elgondolkodik az ember, vajon magyar vonatkozásban hogyan is nézne ki ez a vers):
 
Az uralkodóház igazán jó üzlet
A dán uralkodóház igen előkelő.
A telejébe még olcsó is.
Egy elnöknél sokkal kevesebbe kerül,
bizonygatják hívei,
és persze sokkal, de sokkal előkelőbb.
Megéri uralkodóházat tartani,
mondják a dánok,
akik mindent
szeretnek, ami megéri az árát.
Főleg akkor, ha előkelő.
A külföldiek valutát hoznak Dániába,
hogy lássák integetni a királyi családot.
A dánok külföldre özönlenek,
hogy halomszámra vásárolják
a hamis márkajelzésű cikkeket.
A dánok ízlése már csak ilyen.
Legyen előkelő és olcsó.
„Eredeti, hamis márkajelzésű cikkek!”,
hirdeti a felirat dánul,
valahol a Közel-Keleten.
A dánok szeretik az uralkodóházat.

A kötet itt is megvásárolható