Főkép Korábban sosem hallottam erről az amerikai zenekarról, ami persze nem jelent semmit, a lényeg az, hogy az alábbi videoklip hatására csábultam el.
 
.
 
Ebben minden benne van, amiért szeretem az amcsi rockzenét: húzós tempó, fogós refrén és dallam, jól képzett zenészek (ami ezen a szinten alapelvárás), kellemes ének. Mondjuk Lzzy Hale hangja igazából a dallamos részeknél király, amikor üvölt, akkor szerintem egyszerűen nincs benne kellő erő, de ez tényleg apróság. Úgy voltam vele, hogy ha csak majdnem olyan jók, mint a Shinedown, már jól járok az új lemezzel. Aztán megérkezett, végighallgattam – és kicsit fogtam a fejem, mert elsőre azért nem döngölt a padlóba a The Strange Case of... névre elkeresztelt anyag. A hangzásra egy rossz szavam nincs, de fura is lenne egy nagykiadós logó alatt megjelent lemeznél a pocsékság.
 
A klippes nyitó nóta még mindig ütős, és ugyanez elmondható a második kislemezes tételről is (Mz. Hyde). Ebben ráadásul kapunk egy kis szintis beütést, bizonyítandó, a Halestorm nem híve a beskatulyázásnak, a saját maguk által felállított széles határok között komponálják nótáikat. A harmadik szám (I Miss The Misery) olyan fogós refrénnel rendelkezik, hogy teljesen biztosra veszem a tartós rádióbéli listás helyezést. Itt tudatosult bennem, hogy Hale éneke az érzelmek közül kivált az indulatok közvetítésében jeleskedik – főként a düh és az elégedetlenség jellemzi. Az első kettőhöz mérve nem sokkal gyengébb a következő szerzemény (Freak Like Me): laza, mégis húzós riffek, jól eltalált ének, egyszerűen magával sodorja a hallgatót. Ha edző lennék a csapat mellett, vagy inkább dramaturg, akkor most intenék nekik, hogy vegyenek vissza a tempóból, ily módon biztosítsanak időt a zenéjüket élvezőknek a feltöltődésre. Más megtette ezt helyettem, ezért egy nyugisabb dal következik (Beautiful With You), amiben Hale ismét megmutathatja énektudását. Nekem ebből ennyi pont elegendő, de kapunk még két balladát, ami szerintem leülteti a hangulatot, megtöri az album lendületét. Értem én, hogy Hale erre is képes (itt már-már érzelmesen énekel), de a tempósabb nóták véleményem szerint jobban illenek hozzájuk. Ráadásul a „nyugis blokk” harmadik tagjánál több ízben „ilyet már hallottam mástól” érzésem volt, csak nem jut eszembe, hogy hol.

Szerencsére ezután – ugyan csak módjával – felgyorsítunk (Rock Show), a szövegből pedig kiderül, hogy milyen egy rock koncert. Természetesen jó, csak ezt most részletesebben kifejtik. Aztán jönnek a sötétség lányai (Daughters Of Darkness), akik még több életet pumpálnak a produkcióba, és hál` istennek ez a tendencia érvényes a következő, „You Call Me a Bitch Like It’s a Bad Thing” című nótára is, ami nem sokkal marad el az előzőtől. Az utolsó előtti tétel (American Boys) kezdése szintén a hol hallottam már ezt korábban kategóriába tartozik (AC/DC?), más bajom nincs vele, zeneileg tisztes iparosmunka, csak korábban ennél sokkal ütősebbet produkáltak már ezen a lemezen. Levezetésként érkezik egy újabb ballada, ami inkább nagyívű mintsem meghitt, de ennél többet nem tudok mondani róla.
 
Itt a vége fuss el véle, illetve azért ne tegyük el messzire, mert rock (hard rock, helyenként rockos pop vagy valami hasonló) hiány esetén a The Strange Case of... kellemes hallgatnivaló. Ha mérleget vonok, akkor van rajta pár nagyon ígéretes, és sajna néhány feledhető szám. Igazából azt kéne eldönteniük, merre mennek tovább: megkeresik a saját hangjukat, rádióra koncentrálnak, balladából akarnak megélni? – vagy mit tudom én. Amíg ez kiderül, addig főként az első négy nótára koncentrálok, mert azok nagyon tetszenek. A borító sajnos nem tesz plusz pontokat a produkcióhoz, mert ugyan érteni vélem a koncepciót, miszerint az együttesnek több arca van (fekete és fehér), mindazonáltal ekkora méretben a fene sem áll neki bogarászni, ki és hogyan látszódik a képen, azt meg pláne nem, hogy ez most akkor micsoda.
 
Az együttes tagjai:
Elizabeth  „Lzzy” Hale – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Arejay Hale – dob, ütőhangszerek
Joe Hottinger – gitár
Josh Smith – basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Love Bites (So Do I)
2. Mz. Hyde
3. I Miss The Misery
4. Freak Like Me
5. Beautiful With You
6. In Your Room
7. Break In
8. Rock Show
9. Daughters Of Darkness
10. You Call Me a Bitch Like It’s a Bad Thing
11. American Boys
12. Here’s To Us
 
Diszkográfia:
Halestorm (2009)
Live in Philly 2010 (2010) koncert
The Strange Case of... (2012)