FőképAz bizony úgy vót, hogy a szabadságharc második évében, annak is májusában Batykó két utast vitt a kocsin Puzsonyig. Az egyik egy huszá’ őrnagy vagy mi fene vót, neveztessen nevén, Schwappach Amadé, aki szerelméhö’ igyekezett. A másik pedig az a’ púpos aggleány, Thalvizer Karola grófasszonysá’. Hát ez a Batykó hozott egy levelet is Vödric Demeter cukkerli uraságnak, aki éppenséggel a huszá’ szeretőjének, Estillának vót az édesattya. És bíz a’ híres-neves cukkerbakker úgy megörül’ a levélnek, amit régi megmentőjétő’, Elepi Kűszáltól kapott, hogy biz’ éjnek évadján is felment a lányához elúságolni. Gyütt is a fekete leves, amikor a neves cukrász reája jött, hogy lánya nincs egyedü’. Mentén ki is rakta a pár szűrit, de nem ám akárhogy’, hanem éppenséggel azon nyomban.

De a fiatal pár menedéket lelt a leskelődő Karola grófnőnél. Estilla pediglen, hogy kis bosszút ájjon, elhozta attya levelét, amiben az a’ bizonyos Kűszál 30 rúd beuglit rendült magának a hírneves cukkerbakkertü’ Kossuth székesvárosába’, Debrecenybe. Amadé viszon’ árulást sejtett, és nem is késlekedett egy percet sem, megfogta Batykót, akivel ezután rosszabbú’ bánt, mint a tulajdon kutyájáva’, lefoglalta a ződ delizsánszt és Debrecenbe indult, hogy a konspiráció végére járjon. De Estilla és a grófnagyságos asszony se’ vót rest, és kizsaróták, hogy ők is mehessenek. De biz’, az út küzben Batykó sokszó’ előadta saját komponírozásait jágerhornján, és vagy kapott érte a hazafitó’ vagy nem!

Amadé úgy tudta, atyjaura, Schwapach Ferdinánd a halálán van, el is hozta hát az összes pínzt tüle, mielőtt nekivágott a nagy útnak. Miután a kémek és besúgók nagyságos ura – merthogy Ferdinánd a’ vót – erre rájött, egyszülötte nyomába’ eridt az ácának használt halottaskocsin jobbkezével, Dalfalvi Matyiővel az oldalán, sőt utolsó minutában még a cukkerlit is maguk mellé kényszerítették, aki cipőjét efelejtette felvenni, így egy pantompfliban utazott. A két kocsi sokáig üddözte egymást, sokszor csak épp’ elkerülve a másikat, de ahogy nekem ezt elregölték, oly’ izgalmas és hajszánnyin elromlott üddözés kerekedet az egészbü’, melyet tán még dédunokáink is édekesnek taatanak majdan!

És ha nem emiatt, há’ akkó’ amiatt, ahogy Amadé elvakútan hiszi Kossuth igazát és nem félti bőrét, hogy eltérő véleményér’ másokat az Úr Isten színe elé küddjön! Vagy Estilla miat’, ki megpróbál hatással lenni szíve választottyára, de csak nem sikerü’ neki. Vagy Batykó miatt, aki szerencsétlen rengeteget szenved rongy gazdája miatt! De biz’ itt van Schwapach Ferdinán’ is, aki nem épp oly Kossuth párti, mint fia. De rá kő’ gyönnyünk, a szabaccságér’ harcoló Magyarhon tán nem oly idealista és egybeforrt, ahogy azt mi tuttuk. Eküzben pedig seregek és falvak, hamis árulók és igazi patrióták mellett haladna’ ám el, miközben ez meg az hazafi, a harmadik csak császárpárti, a negyedik pedig inkább magyar királyt akarna. És biz’, láthatunk majd díszes urakat vagy egyszerű parasztoka’ is, miküzben a híres Kossuthkiffel épp Debrecen felé robog.

Csodák mégis előfódúnak, és aki nem hiszi, hogy léteznek tündérek, óriások, dubuzból előbúvó régi magyarok, vagy testbű kiszálló szárnyas kis lelkek, az biz’ betűzze csak végig ennek a Fehér Bélának az irkálmányát, amit tűlem hallott!

Részlet a könyvből