FőképFülszöveg:
A könyv gerincét a párkapcsolatok és a házastárs kiválasztásának kérdései adják; ugyanakkor azok a képességek és információk, amelyeket a szerző megoszt velünk, nem csak a megfelelő társ megtalálásához jók. Amit a döntéshozatalról itt megtudhatunk, az az élet bármely területére alkalmazható. Olyan módszereket tanulunk, amelyek segítségével elkerülhetjük az elhamarkodott lépésekből fakadó anyagi vagy érzelmi értelemben méregdrága következményeket. Minden komoly döntés a dolgok előzetes átvilágítását és kellő megfontolását igényli. Legyen szó arról, hogy kivel szeretnél házasságot kötni, kit akarsz diákelnöknek választani a suliban, hogy megveszel-e egy ingatlant, hogy új karrierbe kezdesz-e, hogy alapítasz-e egy céget, vagy hogy eldöntöd, hol szeretnél élni - ez mindenre igaz.
Ez a könyv segít, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyekre egész hátralévő életünkben büszkék lehetünk. Megtanuljuk belőle, hogyan reagáljunk, hogyan vegyük észre a figyelmeztető jeleket, és hogyan döntsünk a következő lépésről, hogy a jutalmunk erős és tartós szerelem, házasság és család legyen.
Vannak olyan fontos döntések, amelyeket csak a lehető legnagyobb körültekintéssel szabad meghozni. Ha ez sikerül, bizalommal tekinthetünk a jövőbe, és nem kell attól tartanunk, hogy a megbánás, mint a cipőnkre tapadt papírdarab, folyton a nyomunkban lesz. Ha elolvassuk ezt a könyvet, minden szükséges eszköz a birtokunkba kerül, hogy hibátlan döntéseket hozhassunk.

Részlet a könyvből:
Bevezetés: Mielőtt döntesz
 
„Semmi sem nehezebb, és ezért értékesebb, mint az, hogy képesek vagyunk döntéseket hozni.” – Napoleon Bonaparte
 
Egy nap hirtelen mérföldkőhöz érkezett az életem. Mint minden apa, én is többször elképzeltem már ezt a szituációt. Azt is tudtam, bizonytalan leszek abban, hogyan fogadjam. Csak abban voltam biztos, hogy enyhe szívfájdalommal fogok majd visszaemlékezni a valaha volt copfos kislányra, aki annak idején, ott a játszótéren arra kért, hogy lökjem magasabbra a hintát. Az a kislány sokszor rohant hozzám megnyugtató ölelésért, vagy hogy elismerést vívjon ki nálam az aktuális hajviseletéért, vagy éppen azért, hogy előlegezzek meg neki egy kis zsebpénzt a legújabb CD megvételéhez. Mára a kislány gyönyörű fiatal nővé érett, és egyszer csak azzal a kéréssel állt elém, hogy adjam neki a legnagyobb ajándékot, amit csak adhatok: a szabadságát.
Nyilvánvaló, hogy a nagy kérés nem volt több puszta formalitásnál. Manapság, ha a fiatalok elérnek egy bizonyos kort, akkor inkább csak közlik veled a szándékaikat, semmint valódi engedélyt kérnének. Végül is, az én kislányom és az ő jövendőbelije minden tekintetben felnőttek voltak már. Persze te és én tudjuk, hogy a felnőtté váláshoz valójában egy egész élet kell. Ebből kiindulva, úgy döntöttem, hogy kihasználom a kínálkozó józan pillanatot és velük is megosztom azokat a bölcsességeket, amelyeket most veled készülök megosztani.
Szembe kellett néznem azzal, hogy mindkettőnk életében új szakasz kezdődik. Ő lányból feleséggé, én apából apóssá válok. Ezért, amikor ott álltam a lányom előtt, az érzelmeim úgy kavarogtak, mint a festő palettáján az egymásba vegyülő színek. Az örömöm sárgái és vörösei keveredtek a gyermekkora elvesztése feletti fájdalmam kékjeivel és liláival. Mindezt pedig menyasszonyi fehér keretezte.
A termet betöltötte a meleg és nyüzsgő étterem minden zaja. A színpadról egy szaxofon fásult hangja szólt. Szeszélyesen lépett hangjegyről hangjegyre, borongós, mégis andalítóan lazító légkört varázsolva a terembe. Ránéztem a leendő fiatal párra. Mindketten feszültek voltak. Kiváltképp a leendő vőlegény, hiszen olyan beszélgetésbe kezdtem bele, amely véleményem szerint az egyik legfontosabb lesz mind közül, amit valaha is folytatni fogok velük. Amint a pincér megérkezett a tál gőzölgő kagylólevessel, én is belefogtam a magam tűzforró mondókájába. Sokkal fontosabb témákat kellett megtárgyalnunk annál, minthogy barna vagy fehér rizs legyen a köret, vagy milyen legyen a harisnyatartó, vagy a cukormáz íze a tortán. Véleményem szerint életük legfontosabb döntése előtt álltak, bár ezt sokan hajlamosak túlromantizálni. Én nem az esküvőre, vagy a lányom uszályának méretére koncentráltam.
Jó felütés után kutatva valami olyasmit motyogtam a lányomnak, hogy: „Egyik pillanatról a másikra nőttél fel. Mintha tegnap lett volna, hogy hajcsatok után kutattál a két kis copfodhoz.”
Csak szégyenlősen nevetett, amikor elmeséltem azt a családi történetet, hogy a feleségemmel egyszer elvittük őt egy éjjeli imádságra, amit mi vezettünk, ő pedig nagy duzzogva anyaszült meztelenre vetkőzött. Három éves volt, és megelégelte a dolgot. Azóta is sokszor nevettünk ezen a kirobbanóan vidám pillanaton. Hangosan kacagtunk, amint visszaidéztük, ahogy Sarah szigorú arccal, de teljesen meztelenül áll, ruháinak az öreg templom deszkapadlójára szórt kupaca előtt. Hüvelykujjával a szájában, megvetéssel figyelte, ahogyan a kenetteljes ceremónia csigalassúsággal halad előre. Mondtam is a vőlegényének, hogy „Az én lányommal aztán jól bevásároltál. Elképzelni sem tudod, milyen egy önfejű teremtést készülsz elvenni.” Mindannyian jót nevettünk az emlék felidézésén.
Próbáltam megtörni a jeget, és ösvényt taposni egy olyan beszélgetés számára, amely addig még az általam kívánt mélységben nem esett meg köztünk.
Lelkészként túlságosan is sok sugárzóan szép esküvőt láttam, amelynek förtelmesen csúnya válás lett a vége. Ezért nem az esküvői tervekkel foglalkoztam, hanem az azt követő házasság kihívásaival. Tudom, hogy a nőknek sajnos nagyon is sokszor kell szembenézniük a családon belüli erőszakkal, vagy annak a fájdalmas következményével, hogy nem gondolták át elég alaposan, mit tesznek.
Nem akartam én bántani a lányomat, de szerettem volna, ha megérti, milyen hosszú távú következményekkel kell számolnia, ha ragaszkodik a döntéséhez. Igaz, hogy érzelmeim színes kaleidoszkópja szinte elvakított, ahogyan elképzeltem az én hófehérbe öltözött kislányomat, amint a padsorok között az oltár felé közelít, mégis örültem az alkalomnak, hogy szót válthattam velük életük e fordulópontjával, e szent döntés meghozatalával kapcsolatban.
A feleségemmel egyszer már kissé vonakodva ugyan, de áldásunkat adtuk eljegyzésükhöz, és az azt természetszerűleg követő menyegzőjükhöz, mégis tisztában voltam vele, hogy itt az alkalom, amikor romantikus döngicsélésüket megzavarhatom és a házasélet valóságára felnyithatom a szemüket. A lányom és a vőlegénye is fiatalok voltak. A fiú huszonegy, a lány tizenkilenc. Ideális esetben, mi azt szerettük volna, ha kissé idősebbek lennének. Én hiszek benne, hogy a házasság csak teljesen felnőtt embereknek való.
A vőlegényt természetesen még nem ismerhettem igazán, de a lányom mindig is koraérett gyerek volt. Ahogyan fiatal hölgyként ott állt előttem, azt szerettem volna, hogy miként a házassági eskü szövege is mondja, ne tanácstalanul, de Istentől való tiszteletteljes félelemmel hozza meg döntését. Persze az sem árt, gondoltam, ha tőlem is tart egy kicsit. Rendben, beismerem, tipikus lányos apukaként viselkedtem, de mit vártál tőlem? Az első alkalom volt, hogy megházasítottam egy gyermekemet, és pánikba estem, mint disznó a böllér láttán. Miután visszanyertem a lélekjelenlétemet, így folytattam: „Mit láttok, ha egymásra néztek?” Kérdeztem, és megpróbáltam ártatlanul vigyorogni. A lányom és a vőlegénye vihogtak, és valami ahhoz hasonlót hadartak, hogy „az igaz szerelmemet” és „azt, akivel le akarom élni az életemet”.
Én csak bólintottam, aztán belekezdtem a házasélet megpróbáltatásait taglaló monológomba. „Remélem, nem csak a macikátok arcát látjátok, amikor egymásra néztek, hanem annak az embernek az arcát is, aki mellett életetek hátralevő részében fel fogtok ébredni. Annak az arcát, aki veletek együtt öregszik meg. Annak az arcát, akihez futtok, amikor az élet kihűl és a fájdalom elviselhetetlen lesz. Annak az embernek az arcát látjátok most, akit választottatok. Azét, akit úgy választottatok, mint ahogyan a harcos választ magának fegyvert vagy a művész az önkifejezéséhez szükséges eszközöket. Ti egymás fegyverei lesztek, amikor a munkanélküliséggel, hegyekben álló számlákkal, a nyomással vagy más elképzelhetetlen kihívással kell megküzdjetek. Annak az embernek az arcát kell lássátok, aki mellettetek lesz, amikor a munkában elfáradt testeteket fájdalom gyötri, és azét, akivel közös gyermekeitek születnek. Sajnos az is lehetséges, hogy annak az embernek az arcát látjátok, akit idejekorán el kell, hogy temessetek.
Ez az arc az, amelyen látni fogjátok a betegségek, sérülések okozta kínt. Annak az embernek az arcát kell lássátok, aki megvigasztal, és akinek a kezét szorítani fogjátok, amikor édesanyátok és én eltávozunk ebből a világból, és magába fogad bennünket a sír.
Több mint harmincéves lelkészi pályafutásom alatt sok olyan párt láttam, akiknek valóban nehéz helyzetekkel kellett szembenézniük.
Vannak, akiknek Down-szindrómás gyermeket kell felnevelniük, és vannak, akik rohannak a kórházba, hogy ott kelljen megtudniuk, kamasz gyerekük teste teljesen szétroncsolódott egy autóbalesetben. Másképpen szólva, ahonnan én látom a dolgokat, az nem olyan romantikus, mint amilyen világot a reklámok és szappanoperák lefestenek. Tudjátok, az élet nem mindig könnyű.”
A lányom előtt lévő főtt tintahal kihűlt.
Ezt én is észrevettem, de muszáj volt folytatnom. Hamuszürke arccal néztek rám. Lehet, hogy életükben először értették meg, milyen sokfelé vezetheti őket a választásuk, és hogy egészen biztosan szembe kell majd nézniük a most még megjósolhatatlan forgatókönyvek valamelyikével. Azáltal, hogy meghallgattak, bepillantást nyerhettek abba, amit sokan csak idősebb korukban értenek meg. A lányom anyja és én is tisztában vagyunk vele, hogy az élet brutális, kihívásokkal teli lehet, és előre elképzelhetetlen körülmények elé állíthat minket.
 
Elvakító szerelem
Miután sikerült tartósan magamra vonni a figyelmüket, ha lehet, még józanabb hangvételben folytattam. Az előételtől egészen a desszertig. Már szinte prédikáltam. „Az emberek olyan könnyedén veszik a házasságot, mintha új autót vásárolnának. Kiválasztanak egyet, ami megtetszik nekik, de ha lerobban, vagy egyszerűen csak ráunnak, akkor hamarosan egy csillogóbb, újabb modellre cserélik. Gondolom, ezt egyikőtök sem szeretné megélni. Valószínűleg, most el sem tudjátok képzelni, hogy ez megtörténhet. Mégis, ha tényleg arra készültök, hogy elkötelezitek magatokat, együtt éltek, és összevegyítitek a DNS-eiteket, akkor annyira logikusnak, objektívnek, és megfontoltnak kell lennetek, amennyire csak lehetséges.
A szerelem eufóriája megrészegít bennünket, és vakká tesz azokkal a nehézségekkel szemben, amelyekkel előbb, vagy utóbb minden szoros kapcsolatban meg kell küzdenünk: kifizetendő számlák, pelenkázás, autójavítások, költözések, határidős munkák, stb. várnak ránk életünk minden szakaszában. Ezeket az akadályokat mind le kell majd küzdenetek.
Nem az életen át tartó jóleső kémia, vagy a közös ideálok, és a most bennetek lakozó bizsergető érzések mellett kötelezetik el magatokat.”
Azt hiszem jobb, ha mini prédikációm további részleteitől most mindenkit megkímélek.
Nem akartam én lebeszélni őket semmiről, sem letörni a lelkesedésüket, vagy eltagadni előlük a házasélet örömeit. Tudom magamról, hogy túlságosan is aggodalmaskodó apa vagyok, igen, de nem csak ezért mondtam el nekik, amit mondtam. Őszintén hiszek benne, hogy még mielőtt belemegyünk egy kapcsolatba, mindig megfelelő óvatossággal, és alapos megfontolással kell mérlegelnünk, hiszen a döntés az egész életünkre hatással lesz.
Semmi sem hagyja rajta életünkön jobban a kézjegyét, mint az, ha valaki mellett elkötelezzük magunkat. Ha a házasság kavicsát életünk kis tavába pottyantjuk, akkor a víz az örömteli összetartozás szabályos hullámait is vetheti, de sajnos előfordulhat, hogy a kő nyomában vad és kínokat hozó cunami keletkezik. Sorsunk további alakulását nagyrészt erre az elhatározásunkra vezethetjük vissza.
Meg sem tudom számolni, hányszor álltam már a hófehérbe öltözött menyasszony és elegáns vőlegénye előtt, és hányszor kérdeztem meg tőlük: „Elfogadod-e ezt a nőt törvényes és hites feleségedül, hogy Isten rendelése szerint együtt élj vele? Ígéred, hogy szeretni, óvni fogod őt?... Elfogadod-e ezt a férfit, jóban és rosszban, gazdagságban és szegénységben, egészségben és betegségben?” Miután ezeken az alapvető esküvéseken túl vagyunk, általában megkérdezem tőlük: „Ezt akarjátok?” Ők azt válaszolják: „Igen, ezt akarjuk.”
Ezután, legszívesebben ezt mondanám nekik: „Mielőtt megtennétek, nem ártana, ha tisztában lennétek a tényekkel is.”
 
MEGBÁNÁSOK
Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton meg kelljen bánnunk, amit tettünk. Ezért annyira lényeges, hogy tudd, ki vagy, mi a fontos, és miként szeretnél élni ebben a világban.
Ha ezekre a kérdésekre meg tudod adni a választ, akkor bármi történjen is – és az életben egyaránt történik jó is, rossz is: elveszítheted az állásodat, valaki megbetegszik vagy meghal, a gyermeked bajba kerül az iskolában, vagy a legjobb barátod megkér, hogy vegyél részt valamiben, amivel nem értesz egyet –, könnyedén el tudod majd dönteni, miképp cselekedj anélkül, hogy később meg kellene bánnod a döntésedet.
Elvileg, ha megbánunk valamit, abból okulnunk kellene, mit tegyünk másként a jövőben. Ha végiggondoljuk, hogyan kerülhettük volna el, hogy olyat cselekedjünk, amit aztán megbántunk, az segíthet abban, hogy a későbbiekben már ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Ha nem akarjuk, hogy folyton meg kelljen bánnunk a döntéseinket, akkor tanuljunk meg az alapján dönteni, akik valójában vagyunk, és cselekedeteinket mindenkor a szeretetre, kedvességre és megbocsátásra alapozzuk.
 
Átvilágítás
A döntések olyanok, mint a dominók. Ha az elsőt fellököd, az egész sor felborul. A forgatókönyv, és regényírók előszeretettel foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mekkora hatalma van, akár csak egyetlen döntésnek is, és milyen hatással lehet azokra, akik a hatókörén belülre kerülnek. Legyen szó Jimmy Stewart karakteréről a Wonderful Life című filmben, vagy Denzel Washingtonéról a Déja Vu-ben, a legkisebb egyedi döntés erejét sem szabad soha lebecsülnünk. Emberek gazdagodtak meg vagy szegényedtek el, házasságok köttettek és bomlottak fel, gyermekek születtek és haltak meg, egyetlen ember, az adott pillanatban akár jelentéktelennek is tűnő döntése következtében.
A közeljövőben megjelenő Screen Gems című filmben, amit az én Not Easily Broken című könyvem alapján készítenek, két karakter, Dave és a felesége Clarice az esküvőjük napján el sem tudják képzelni, hogy az élet bármikor a földbe döngölheti őket. Ám hamarosan rájönnek, hogy az esküvő sokkal könnyebb, mint az, ami utána következik. Hiszed vagy sem, az esküvők sokkal kevesebbe kerülnek, mint azok a hibák, amelyeket a párok utána elkövetnek. Ha megnézed a filmet, eszedbe fog jutni, hogy az élet tele van valódi kihívásokkal, és az emberek hajlamosak rá, hogy a nyomásnak engedve, megadják magukat a fájdalomnak, és elfeledkezzenek arról a szenvedélyről, amely valamikor összehozta őket. Kezdenek rádöbbenni, hogy döntéseik mindkettejükre és a házasságuk minőségére is kihatással vannak. A számlák áradata gyakran sodorja távol egymástól az embereket a harag és csalódottság óceánján.
Természetesen képtelenség minden egyes döntésünket alaposan végiggondolni, analizálni, és a hatásait előre elképzelni. Ha így cselekednénk, megbénítana minket a félelem, és végül már arra is képtelenek lennénk, hogy kibújjunk a takaró alól, és válasszunk a kukoricapehely és a csokis puffancs között. Ha azon tépelődünk, hogy a kék ruhát, vagy a barna szoknyát vegyük fel, az nem minősül fontos döntésnek. Én nem az ilyen döntésekről szeretnék beszélni.
Az olyan nagyobb és fontosabb döntések, amelyek az emberi kapcsolatainkkal függenek össze – kivel és mikor randevúzzunk, kinek udvaroljunk, kit vegyünk el, kivel osszuk meg életfelfogásunkat, és kivel barátkozzunk –, megkívánják tőlünk, hogy mindent számba vegyünk annak érdekében, hogy a lehető legjobb döntést hozzuk, amit aztán utólag sem kell megbánnunk. A legtöbben közülünk – és sokan a nehezebb úton – megtanulták már, milyen fontosak az emberi kapcsolatok. Mégis hadd kérdezzem meg, hogy teljesen biztosak szoktunk-e lenni a sikerben, ha a kapcsolatainkra nézve fontos döntéseket kell meghoznunk?
Nos, pontosan ezt a kérdést szeretném körbejárni veled a könyv során. A jövőd éppen annyira lesz szilárd, mint a döntések, amiket hozol.
Van egy jó hírem a számodra: Igenis lehetséges, hogy kapcsolati döntéseinket önbizalommal, hittel és bátorsággal hozzuk meg, hogy aztán felszabadult, elégedett és teljes életet élhessünk.
Minden attól függ, hogy mi alapján hozzuk meg a döntéseinket. Édesanyám szokta volt mondogatni, hogy a tudatlanság drága dolog. Tökéletesen igaza van. Valóban sokba kerül, ha tájékozatlanok, vagy éppen rosszul tájékozottak vagyunk. A közelmúltban abban a ritka, és egyedülálló megtiszteltetésben volt részem, hogy lehetőségem nyílt megvásárolni egy magasan jegyzett marketing céget. A cég akkor is, és azóta is prosperál, és számos tőkeerős céget tudhat az ügyfelei között. Teljesen lázba hozott a dolog. A cégnek tökéletes volt az előtörténete és teljesen fellelkesített annak a lehetősége, hogy igent mondjak valamire, ami mindenki számára kölcsönösen jövedelmező üzlet lehetett volna. Ám, én csak nagyon ritkán hagyom, hogy lelkesültségem felülírja a velem született, és az Isten által nekem adományozott érzékenységemet, és óvatosságra való hajlamomat.
Úgy éreztem, hogy a feltételek elfogadhatóak és a haszonbecslés is reális. Mégis sok pénzt és időt fordítottam arra, hogy egy profi céggel átvilágíttassam a vállalatot. Ezt az eljárást kötelező érvényűnek tartom a magam számára, mielőtt ezen a szinten bármilyen üzletbe belefognék.
Több kazalnyi dokumentum, adóbevallás, üzleti jelentés, ügyfelekkel kötött szerződés átvizsgálása és az alkalmazotti háttér feltérképezése után úgy döntöttem, hogy bár a lehetőség továbbra is jó üzletnek látszik, az egész dolog mégsem illeszkedik bele életem jelenlegi szakaszába. Ezt a vállalkozást nem tudnám összeegyeztetni azzal az elképzelésemmel, amit a magam és a családom számára a jelen pillanatban jónak találok. Szóval megtettem. Kihátráltam egy valószínűleg remek üzletből, csak azért, mert az időzítést nem találtam megfelelőnek.
Az igazgatótanács egyik tagja, aki valószínűleg alábecsülte az alaposságomat, azt mondta nekem: „Ön nem egyszerűen egy prédikátor, de agyafúrt üzletember is.” Csak mosolyogtam, de közben arra gondoltam, hogy én elsősorban olyan ember vagyok, aki nem engedheti meg magának, hogy rosszul válasszon és ezért kudarc érje. Életem jelenlegi szakaszában minden lépésemet alaposan meg kell fontolnom. Ötven fölött már nincs elég időm arra, hogy egy rossz döntés eredményeképp bekövetkező súlyos gazdasági, érzelmi vagy spirituális kudarcból visszatornásszam magam a jelenlegi szintemre.
Még saját ügyvédeim és könyvelőim is meglepődtek rajta, hogy mennyi pénzt és időt fektettem abba, hogy ezt a döntést meghozzam. Többen is megkérdezték: „Ennyi mindent rááldoztál, és mégsem vágtál bele?” Ők valószínűleg fölösleges pénzkidobásnak vélték, amit az átvilágításra költöttem. Én viszont nem.
Annak idején a lányomnak is azt próbáltam elmagyarázni, hogy lehetetlen jó döntéseket hozni, ha az ember nem veszi komolyan a következményeket, és nem szerez elég alapos ismereteket.
 
HA A DÖNTÉS UTÁN MEGGONDOLOD MAGAD
A döntéshozatal egyik legnagyobb csapdája az, ha az ember a döntés meghozatala után akarja meggondolni magát. Valószínűleg tudod mi az a „vásárlás utáni bűntudat.” A vásárlás utáni bűntudat az, ha valami értékes dolgot veszünk, pl. autót, házat, luxus utat, de miután fizettünk, rögvest megbánjuk, hogy elköltöttük a pénzt. A vásárlást kísérő kirobbanó öröm és boldog izgalom hamar tovaszáll, és helyét a szörnyű, gyötrő érzés foglalja el, hogy óriási baklövést követtünk el.
Ha gyakran esel abba a hibába, hogy a döntések meghozatala után megváltoztatod a véleményed, akkor valószínűleg nem töltesz elég időt a lehetőségek és a következmények mérlegelésével. Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandóan sajnálkozzunk valami felett. Ha azt veszed észre, hogy megint megkérdőjelezed egy döntésed helyességét, a legközelebbi alkalommal emlékeztesd magad az ezzel járó szorongásra és bizonytalanságra, és minden lehetőségedet mérlegelve kétszer is fontold meg, hogyan tovább.
 
Vágj bele!
Gyakran hallom, amikor az emberek azt mondják: „Csak vágj bele.” Ez azt jelenti, hogy kötelezd el magad a döntés mellett és cselekedj. Azt hiszem, itt meg kell állnunk egy pillanatra, és magunk elé kell képzelnünk a jelenetet. Mielőtt bármelyikünk is eljut odáig, hogy belevágjon valamibe, és megtapasztalja a következményeket, nem árt megválaszolnunk néhány kérdést. Milyen eszközt használjunk a vágáshoz? Milyen a kiválasztott eszköz felépítése? És, talán, a legfontosabb, mi is az a tárgy pontosan, amibe bele szeretnénk vágni?
Lehet, hogy most kinevetsz, amiért szó szerint vettem a dolgot, de azt hiszem, érted, hová szeretnék kilyukadni.
A vágás maga csak néhány másodpercet vesz igénybe. Ugyanakkor a vágóeszköz kiválasztása, a használatának elsajátítása, és a képesség, hogy éppen a megfelelő helyen ejtsük a vágást, pontosan annyira fontos dolgok, mint maga a vágás, bár ezt gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Márpedig ezeket az óvintézkedéseket meg kell tenned, különben könnyen azon veheted észre magad, hogy baltával próbálsz fogpiszkálót faragni. Másképpen fogalmazva, felkészületlenül, és a kellő ismeretek hiányában hozol döntést.
A megfelelő eszköz kiválasztásának érdekében, és azért, hogy a kapcsolataidban sziklaszilárd döntéseket hozhass, arra kérlek, hogy itt és most ragadd meg a lehetőséget, ami az egész életedet befolyásolhatja. Szeretném, ha a drága idődből rám szánnál egy keveset, és az első laptól az utolsóig végigkísérnél engem e könyvön. Ha ezt megteszed, biztosíthatlak róla, hogy a végén sokkal jobban, tisztábban és határozottabban fogod látni, mi kell ahhoz, hogy megbánások nélkül kötelezhesd el magad valaki mellett egy életre.
Ahogyan azt a későbbiekben is látni fogod, hitem szerint kapcsolati döntéseinket öt fő lépésre bonthatjuk:
 
Kutatás: információ, és adatgyűjtés
Földmunka: az akadályok eltávolítása, az útvonal megtisztítása
Jutalmak: a lehetőségek felsorolása, és a következményeik számbavétele
Kinyilatkoztatás: a lehetőségek leszűkítése, és a döntés meghozatala
Visszapillantás: felülvizsgálat, és kiigazítások annak érdekében, hogy a helyes úton maradj

A könyv gerincét az érzelmi kapcsolatok, és a házastárs kiválasztásának kérdései adják; ugyanakkor, a képességek és információk, melyeket itt meg szeretnék veled osztani, nem kizárólag egy megfelelő társ megtalálásához jók. Amit a döntéshozatalról itt megtudhatsz, az élet bármely területére alkalmazható. Olyan módszereket szeretnék megosztani veled, amelyek segítségével elkerülheted az elhamarkodott döntésekből fakadó, méregdrága, és érzelmileg megsemmisítő következményeket. Továbbá, abban is a segítségedre lehetek, hogy ne ess a halogatás időfaló csapdájába se, amit általában a rossz döntésektől való félelem idéz elő. Minden komoly döntés a dolgok előzetes átvilágítását, és kellő megfontolását igényli. Legyen szó arról, hogy kivel szeretnél házasságot kötni, kit akarsz diákigazgatónak választani a suliban, hogy megveszel-e egy földet, vagy sem, hogy új karrierbe kezdesz-e, vagy sem, hogy megveszel-e egy céget, vagy hogy eldöntöd, hol szeretnél élni, ez mindenre igaz.
Szeretnék segíteni, hogy az akkoriban házasodni készülő lányomhoz hasonlóan megértsd: vannak olyan fontos döntések, amelyeket csak a lehető legnagyobb körültekintéssel szabad meghozni. Ha ez sikerül, bizalommal tekinthetsz a jövőbe, és nem kell attól tartanod, hogy a megbánás, mint a cipődre tapadt papírdarab, folyton a nyomodban lesz. Megígérem, ha elolvasod ezt a könyvet, akkor minden szükséges eszköz a birtokodba kerül ahhoz, hogy hibátlan döntéseket hozhass a kapcsolataidban.
Biztosan voltál már úgy, hogy egy döntés előtt szerettél volna betekinteni a jövőbe. A jövőbe látás képességét én sem tudom megadni, de abban segíteni tudok, hogy mindent megtanulj, ami ahhoz kell, hogy bizalommal fordulhass a jövő felé… mielőtt a fontos lépést megteszed.

Első fejezet
Mielőtt az első lépést megteszed – gondolkozz és mérlegelj!
 
„A leghosszabb út is az első lépéssel veszi kezdetét.” – kínai közmondás
 
Életem minden sikerét, és bukását helyes, vagy helytelen döntéseimre tudom visszavezetni. Közvetlen összefüggést találtam két dologgal kapcsolatban: hogy éppen hol tartok az élet országútján, illetve, hogy döntéseim következtében hol kanyarodtam el, hol tértem le, hol álltam meg, vagy honnan indultam el. Ebből a szempontból mindegy, hogy kapcsolatról, üzletről, befektetésről, vagy meghívások elfogadásáról van szó. Tőlem független, enyhítő körülmények persze mindig is léteztek, mégis inkább többször, mint kevesebbszer én voltam a saját jó, vagy rossz sorsom okozója. Minden attól függött, hogy megvalósítottam-e, vagy sem a céljaim eléréséhez szükséges előfeltételeket. Nyilvánvaló, hogy nem vagyok önostorozó típusú ember, aki arra kívánná felhasználni ezt az előfeltevést, hogy a múlt döntéseiért, és azok következményeiért magát lekicsinyelje, vagy hibáztassa. Nem, pusztán arról beszélek, hogy életem folyását mindig is a döntéseim határozták meg.
Több mint huszonöt éve élek házasságban egy nővel, gyermekeim anyjával. Az, hogy emellett a kapcsolat mellett döntöttem, éppúgy meghatározta életem klímáját, mint ahogyan a termosztát a szoba hőmérsékletét. Ennél a képnél maradva elmondhatom, hogy az elképzelt szobában lévő emberek közül sokan valószínűleg nem is tudnák, hogy a hőmérsékletet egy ismeretlen helyen lévő berendezésben finoman mozgó higany befolyásolja. Persze, annak ellenére, hogy a szobában tartózkodók számára a berendezés láthatatlan, mégis képes mindnyájuk komfortérzetét befolyásolni. Hasonlóképpen hatnak rám és a környezetemben élőkre is az életem során meghozott döntéseim. Elsőként említve a házasságomat. A jó eredmények mind visszatükrözik a képességemet, hogy mindig végiggondolom a dolgokat, ezért általában helyesen ítélek, és a legrövidebb úton jutok el egyik döntéstől a másikig.
 
MINDANNYIAN EGYÉNI DÖNTÉSHOZÓ MECHANIZMUSSAL RENDELKEZÜNK
Néha csak olyan kisebb döntéseket kell meghoznunk, hogy levágassuk-e a hajunkat, vagy égszínkékre, esetleg lilára fessük a hálószobánkat. Máskor az előttünk álló döntések fajsúlyosabbak. Elköltözzünk-e másik városba a jobb munka kedvéért, vagy maradjunk a réginél. Mindannyiunknak megvan a saját módszerünk arra, hogyan hozzuk meg a döntéseinket. Vannak köztünk, akik a legtöbbször pontosan tudják, hogy mit akarnak. Ők hamar elhatározzák magukat, és azonnal cselekednek. Mások szeretnek sokáig fontolgatni és minden szögből megvizsgálni az összes lehetőséget, mielőtt eldöntenék, mit tegyenek.
 
Mérlegelj – gondolkozz – dönts!
Kapcsolatainkban, az üzletben, vagy az élet bármely területén a jó döntéshozatal, a mérlegelés – gondolkodás – döntés folyamatának eredménye. Ennek a kijelentésnek az igazsága a közelmúltban új megvilágításba került a számomra. Közel tíz évig ugyanaz az ember volt a gazdasági vállalkozásom ügyvezető igazgatója, és nemrégen érdekes megfigyelést tett velem kapcsolatban. Akik velünk dolgoznak gyakran azokat a tulajdonságainkat is észreveszik, amelyekről mi tudomást sem veszünk.
Azt javasolta néhány üzleti tanácsadónak, hogy nálam nem érdemes hosszú és fárasztó prezentációkkal próbálkozniuk. Ő észrevette, amit én viccesen csak FHR-nek (figyelemhiány-rendellenesség) hívok. Arról van szó, hogy hamar elveszítem az érdeklődésemet, ha olyan prezentációkat kell végighallgatnom, amelyek a társaságok történetéről, és arról szólnak, hogy kit vett feleségül a cégalapító 1802-ben. Sokkal inkább veszíteném el a fejem a nyaktiló alatt, minthogy olyan részletekkel traktáljanak, amelyek abszolúte érdektelenek a meghozni kívánt döntésem szempontjából. Másképpen fogalmazva, ha valaki velem beszél, térjen a tárgyra, válaszolja meg a kérdéseimet, aztán hagyjon magamra a gondolataimmal.
Azt is elárulta nekik, hogy a velem való üzletkötés legnehezebb része az lesz, hogy meg kell válaszolniuk arra a millió kérdésre, amit az alapos megfontolás nevében mindig felteszek. Csak mosolyogtam az igazgatóm megjegyzésein, mivel azok igaz képet festettek rólam. Még az általam létrehozott szervezet non-profit részében dolgozó alkalmazottaim is megtanulták, hogy ha hozzám fordulnak, akkor ugyan kérdések özönére kell számítaniuk, de a válaszokat már a meeting megkezdése előtt meg fogják kapni.
Nem kívánok mentegetőzni e tulajdonságom miatt; Hiszek abban, hogy a jó vezetők a kérdéseik segítségével elébe mennek a dolgoknak, és így előre meglesznek a normál üzletmenet során felmerülő problémákra, nehézségekre adott válaszaik.
Kiváló döntést, csak kiváló információk alapján lehet hozni. Így minél fontosabb kérdésről van szó, annál mélyebb előzetes vizsgálatot igénylek. Hiszem, hogy a fontos döntések nagy gondosságot igényelnek. Továbbá, ha élni szeretnénk a kínálkozó nagy lehetőségekkel, akkor a következő lépésünk megtervezésekor a gondosság mellett, alapos kutatást is kell végeznünk.
A kapcsolati döntéseink életünk legmeghatározóbb választásai közé tartoznak. Ezért szeretnélek emlékeztetni rá, hogy senki sem hagy annyi nyomot az életeden, mint, akit érzelmi, szexuális, és szellemi társadnak választottál.
 
Külcsín
Évekkel ezelőtt, a feleségemmel új otthont vásároltunk magunknak. Ezt, azért sikerült megtennünk, mert a korábbi otthonunkat, az eredeti ráfordítás kétszereséért sikerült eladnunk. Buzgón jártam városunk jobb környékeit, hogy megtaláljam azt az ingatlant, amin, ha a jövőben úgy döntünk, ugyanilyen haszonnal adhatunk majd túl. Találtam is egy remek környéken álló házat, aminek a megvásárlásáról elkezdtem beszélgetni a családdal és a barátokkal. Meglepődtem, amikor az egyik barátom megpróbált lebeszélni. Azt mondta: „Én olyan jól ismerlek, hogy kihallom a bizonytalanságot a hangodból, amikor a ház értékéről beszélsz. Nekem úgy tűnik, hogy megpróbálod meggyőzni magad arról, hogy ez előnyös üzlet lenne a számodra. Bizony, „mintha nagyon is fogadkoznál.” Úgy látszik, a barátom tisztában volt vele, hogy a ház megvásárlása nem tenne tökéletesen boldoggá. Igaz, kiváló üzlet lett volna, hiszen később minden gond nélkül, haszonnal adhattuk volna el. A gond csak az volt, hogy nekem valójában nem is tetszett a ház. A benne rejlő üzleti lehetőség igen, de a ház nem.
Miután erre rájöttem át kellett gondolnom a dolgokat. A célom az volt, hogy egy szép ingatlant vásároljak, amit később haszonnal adhatok el.
Ugyanakkor ez mégsem lehetett fontosabb annál, hogy olyan új otthonra találjak, ami tényleg közel áll a szívemhez. Rá kellett jönnöm, hogy ezt a szempontot túlontúl a háttérbe szorítottam a keresés során.
Barátaim, bizony sokszor azért hozunk rossz döntéseket, mert már előre meghatározzuk, hogyan kell a sikernek kinéznie. Az alapos átvilágításnak része kell legyen az érzéseink vizsgálata is. Meg kell vizsgálnunk, hogy a célunk csupán jónak tűnik, vagy tényleg jó-e? Mi fontosabb, a gazdagság vagy a boldogság? A biztonság vagy az izgalom? Olyan emberrel kívánunk-e házasságot kötni, akivel papíron minden rendben van, vagy olyannal, akit önmagáért szeretünk? Olyan társra vágyunk, aki anyagilag nagyon jól áll, vagy aki érzelmileg stabil? Persze annak is igaza van, aki szerint mindkettő egyszerre is lehetséges. Ám egyik sem fog megvalósulni, ha képtelenek vagyunk valamelyik mellett dönteni. Vajon mit jelent a siker a te számodra? Szerinted milyen feltételeknek kell teljesülniük, hogy egy kapcsolat sikeres lehessen?
Huszonnyolc ingatlant tekintettem meg a nyüzsgő nagyvárosban, ahol lakom, és végül döntöttem. Mire elérkeztem oda, hogy letegyem a voksomat, már mindent tudtam a házról. Tisztában voltam vele, mennyi idő alatt térül meg a befektetésem, mekkora a veszélye, hogy nem tudom fizetni a hitelt és elárverezik a házat, elvégeztettem az értékbecslést, és az eredményt összehasonlítottam az enyémhez hasonló ingatlanok eladási áraival. Ezúttal viszont figyelembe vettem azt is, hogy valóban tetszik-e nekem a ház. Elvégre hosszú évekig fogok fizetni érte.
Lehet, hogy te eleve el sem tudod képzelni, hogy érzelmektől mentesen dönts, ha új otthont vásárolsz. Valójában nagyon sok ember van, akinek éppen ez az elsődleges szempont. Csak azzal foglalkoznak, hogy tetszik-e nekik az új ház, vagy lakás, hogy jól érzik-e magukat benne. Nem törődnek vele milyen környékre költöznek, nem gondolnak rá, mennyiért lehet majd később eladni, vagy milyen lesz a lakáspiac állapota öt év múlva azon a környéken. Beérik annyival, ha remek a kilátás, vagy jó a felszereltsége. Már ennyitől is felszabadultan és vidáman írják alá az adásvételit. Talán téged sem érdekel különösebben az ingatlanvásárlás üzleti oldala, és a később várható haszon. Lehet, hogy természetedből fakadóan neked is inkább a lakás, vagy ház kinézete számít, és az izgalom, hogy miként fogod majd berendezni. Rájöttem, hogy sok olyan vásárló van, akit sokkal jobban érdekel a ház feng shuija, a felszerelt konyha kényelme, vagy az iskola közelsége, mint a későbbi eladhatósága.
A fontos döntések meghozatalakor pedig mindkét elemnek – a fejnek és a szívnek is – egyensúlyba kell kerülnie. Számba kell venned mind a száraz tényeket, mind pedig belső kívánságaidat.
Minden szempontot érvényre juttatva, végül egy csodaszép családi birtokot vettem vidéken. A föld jó vétel volt, és a rajta álló ház egyre növekvő családom minden igényét kielégítette. Elég nagy volt ahhoz, hogy az unokák és beházasodott rokonok is velünk élhessenek. Az új házamhoz hatalmas terület tartozott, mely otthont adott hiúzoknak, prérifarkasoknak, és néhány mindig éhes Angus tehénnek. Mikor reggelente arra ébredek, hogy mókusok játszanak az ablakom előtt álló fán, vagy nyulak szaladnak át a pázsiton, rájövök, hogy a házam értéke több annál, mint amit az értékbecslés kimutatott. Olyan boldog dolgokkal van tele, amelyekre nem lehet árcímkét ragasztani. Erről mindig eszembe jut az a humoros MasterCard reklám, amelyben egyesével feltüntetik a benne szereplő tárgyak árát, de a szlogen szerint, annak az élménye, hogy nem készpénzzel, hanem a kártyával vehetjük meg őket, felbecsülhetetlen.
 
KIS DÖNTÉSEK KONTRA NAGY, PÉNZÜGYI DÖNTÉSEK
Nyilvánvaló, hogy különbséget kell tennünk a hétköznapi, kis döntéseink, mint, hogy mit vegyünk fel, vagy mit rendeljünk vacsorára, és a nagy, az életünket jobban befolyásoló döntések között. Az olyan nagy költséggel járó döntések, mint pl. egy ház megvásárlása hosszú évekre hatással lesz a pénzügyi helyzetedre. Ha új városba költözöl, és új közösségbe kell beilleszkedned, az egy egész életre megváltoztathatja a barátaiddal, a családoddal való viszonyodat, és a gyermekeid életét.
Az anyagi döntések mellett persze az emberi kapcsolataidban is meg kell hoznod a nagy döntéseket.
Földi utazásod során, akár többször is döntened kell arról, hogy belekezdj-e egy kapcsolatba, vagy éppen felbonts-e egyet, esetleg más vágányra tereld, mint ahol most van. Ezek a döntések pedig egyáltalán nem olyan egyszerűek, mint amilyennek a ma uralkodó, romantikus hollywoodi filmek próbálják elhitetni veled. A filmekben végül mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.
Én nem azt akarom mondani, hogy neked erre esélyed sincs. Nincs annál felemelőbb, mint valaki olyannal együtt élni, akit szeretsz, és akiben megbízol, akivel megoszthatod legbensőbb gondolataidat és érzelmeidet. Isten egyik legnagyobb ajándéka az, ha olyan társra lelünk, akire támaszkodhatunk, aki végig mellettünk áll az élet örömeiben és nehézségeiben egyaránt. Ám legyen szó barátságról, vagy szerelemről, az ilyen személy kiválasztása mindig döntést igényel, és mivel az élet nem olyan, mint a filmek, nem könnyű és romantikus, és nem ér mindig boldog véget, a döntést nagyon óvatosan szabad csak meghoznod.
Az olyan döntést melynek eredményeképpen olyan komoly kapcsolat mellett kötelezzük el magunkat, mint a házasság, nem szabad félvállról venni. A „míg a halál el nem választ” formula kimondása komoly dolog. Amikor a friss szerelem bizsergető, eufórikus érzése elmúlik – és idővel elmúlik – akkor tudnod kell, ki vagy, és ki a társad. A filmek nem szoktak foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a szerelmesek mennyire ismerik egymást, egymás céljait az életben, morális és spirituális meggyőződéseit, hogy érzelmileg mennyire stabil a másik, hogy vannak-e egészségügyi problémái stb. Ezek mind fontos szempontok, és bár távolról sem romantikusak, mégis olyan fontos részei az életnek, amelyek ha későn derülnek ki, képesek romba dönteni egy kapcsolatot.

A Kiadó engedélyével.