FőképFülszöveg:
A szerző két évtizeden át tanulmányozta, hogyan viszonyulunk a minket körülvevő tárgyakhoz és technikai eszközökhöz. Kísérletei alapján meglepő eredményre jutott: a számítógépek életünk társas szereplői, mert agyunk számára közömbös, hogy emberekkel vagy gépekkel dolgozunk. Ugyanúgy reagálunk, fogadjuk a kritikát és örülünk a dicséretnek, még akkor is, ha egy számítógéptől jön. Ez a felfedezés vezetett arra, hogy a tudomány eddig feltáratlan területeit új módszerekkel kell vizsgálni, hogy jobban megismerve önmagunkat és egymást, boldogabbak lehessünk a magánéletünkben és eredményesebbek a munkánkban.
 
A könyv rengeteg pszichológiai kísérletet bemutatva, új megvilágításba helyezi mindazt, amit idáig hittünk társas kapcsolatainkról és az emberi viselkedésről.
Többek között megtudhatjuk:
-Vajon az ellentétek tényleg vonzzák-e egymást?
-Jó-e, ha kritika közben dicsérünk is?
-Hogyan ösztönözhetünk másokat hatékonyabb munkavégzésre?
-Hogyan vehetjük rá a főnöket, hogy megemelje a fizetésünket?
-Mitől leszünk meggyőzőbbek a munkánkban és a magánéletünkben?

Részlet a könyvből:
BEVEZETÉS

MIÉRT A SZÁMÍTÓGÉPEK SEGÍTSÉGÉVEL VIZSGÁLOM AZ EMBERI VISELKEDÉST?

Ha csapatban dolgozunk, általában érezzük, hogy sikerült-e megfelelő munkakapcsolatot kialakítanunk a kollégáinkkal. De amikor probléma lép fel, már sokkal nehezebb a végére járnunk, mi a baj és az hogyan oldható meg. Emberi kapcsolataink túlságosan bonyolultnak tűnnek ahhoz, hogy létezzen egy csalhatatlan recept, amellyel másokat egy csapásra elégedetté vagy együttműködőbbé tehetünk, vagy meggyőzhetünk a magunk igazáról.
Az elmúlt húsz évben végzett kutatásaim során azonban arra a felfedezésre jutottam, hogy a társas viselkedés szabályai és stratégiái nem annyira átláthatatlanok, mint amilyennek tűnnek. Az emberek közötti interakciók egyszerű szabályok és minták mentén leírhatók, amelyek nem azonosak azokkal a bölcsességekkel vagy közhelyekkel, amelyeket a nagyszüleinktől unalomig hallottunk (mint például „Aki mer, az nyer!”), és távol állnak a sztárpszichológusok jó tanácsaitól („Kövesd az álmaid!”), vagy a celebvilág sugallta viselkedésmintáktól („Soha ne mondj nemet!”). Könyvemben tudományosan megalapozott módszereket mutatok be arra, hogyan bánjunk különböző emberekkel, hogyan dicsérjünk és kritizáljunk, hogyan építsünk csapatot, hogyan kezeljük érzelmeinket, vagy éppen hogyan győzzünk meg másokat.
Eredetileg semmi nem predesztinált arra, hogy a sikeres társas viselkedés szabályaival foglalkozzam. Számos téma (kommunikáció, IT, pedagógia, tudomány, technológia és társadalom, szociológia és jelrendszerek) oktatójaként és tanácsadójaként munkám a társadalomtudományok és a technológia határmezsgyéjéhez kötött. A Stanford Egyetem és magáncégek megbízásából végzett kutatásaim arra irányultak, hogy számítógépeket és más technológiai eszközöket tegyek hatékonyabbá és felhasználóbaráttá. Három probléma sodort a sikeres emberi kapcsolatok vizsgálata felé: egy idegesítő gemkapocs, egy hirtelen népszerűbbé vált szoftver és egy haszontalan navigációs rendszer.
Lássuk sorjában! 1998-ban a Microsoft azzal bízott meg, hogy derítsem ki, miért Gem Géza, a Microsoft Office Segéd animált gemkapcsa a világ legnépszerűtlenebb számítógépes figurája. Korábban számos szoftvercégnek dolgoztam, de Gem Géza igencsak feladta a leckét. Nevének puszta említésére olyan düh ült ki a felhasználók arcára, amelyet más körülmények között volt szerelmek és halálos ellenségek számára tartogatnak. Burjánzottak a Gem Gézát gyűlölő és fricskázó honlapok, az interneten terjedő videók és pólók. A legelső vírusvideók egyike – jóval a YouTube megjelenése előtt – arról szólt, hogy egy férfi darabokra töri szegény Gem Gézát, és közben gyűlölködő szavakat kiabál.
Felmerülhet, hogy azért gyűlölték ennyire Gem Gézát, mert a felnőttek nem szeretik az animált karaktereket. A populáris kultúra azonban számos ellenpéldával szolgál. Itt van a California Raisins, az Egyesült Államokban hihetetlenül népszerű, eredetileg reklámfigurának készült, rajzolt mazsolabanda, amely évekig több pénzt hozott a jogdíjakból a cégnek, mint az egész iparág együttvéve. (Ez a kampány motiválta a Microsoftot Gem Géza megalkotásakor: Bill Gates lelki szemeivel gemgézás bögréket, pólókat és ajándéktárgyakat látott.) Homer Simpson, Frédi és Béni vagy Tapsi Hapsi ismertsége és népszerűsége szintén a legnagyobb „emberi” sztárokéval vetekszik. Akkor miért váltott ki Gem Géza ilyen gyűlöletcunamit?
Miközben ezzel a problémával foglalkoztam, egy másik munka kapcsán újabb rejtélybe ütköztem. Egy piackutató cég felkért, vizsgáljam meg, hogy bizonyos vállalatoknál miért növekszik radikálisan az általuk használt valamennyi szoftver népszerűsége.
Hogy az eset végére járjak, összehasonlítottam az újonnan megelégedett ügyfelek körét azokkal, akiknek a véleménye nem változott. Nagy meglepetésemre sem az üzleti szférák (banki vagy kereskedelmi szektor), sem a számítógépplatformok (PC vagy Mac), sem a szoftvertípusok (programozás vagy szövegszerkesztés), sem az alkalmazottak felkészültsége (kezdők vagy haladók) között nem fedeztem fel számottevő különbséget.
Ezután megvizsgáltam, hogyan történt az adatgyűjtés. Arra jutottam, hogy csupán egyetlen különbség fedezhető fel. Azoknál a vállalatoknál, ahol valamennyi szoftver népszerűbbé vált, az adatgyűjtési módszert megváltoztatták. A korábbi felmérésekkel ellentétben a felhasználóknak nem egy erre külön kijelölt számítógépen kellett kitölteniük az értekelő tesztet, hanem azon, amelyen mindennapi munkájukat végezték. De vajon miért adnak az emberek jobb visszajelzést egy szoftverről, ha az értékelést egy bizonyos számítógépen végzik el?
Miközben ez a kérdés foglalkoztatott, egy harmadik probléma is felmerült: valami nem stimmelt a BMW 5-ös sorozatának német navigációs rendszerével. A német precizitást képviselő csúcsmárka navigációs rendszere mind megbízhatóság, mind kezelhetőség tekintetében mérföldekkel a vetélytársai előtt járt. A cég mégis arra kényszerült, hogy visszahívja a modellt. Mi lehetett a baj? Kiderült, hogy a navigáció női hangon beszél, és a német úrvezetők nagy része nem hajlandó utasításokat elfogadni egy nőtől. Az ügyfélszolgálati forródrótra sorra érkeztek az ideges férfiak telefonhívásai:

VÁSÁRLÓ: A kocsi navigációs rendszere rossz! Képtelenség használni.
OPERÁTOR: Ezt sajnálattal hallom, uram. Mi a probléma?
VÁSÁRLÓ: Nekem egy nő ne osztogasson utasításokat!
OPERÁTOR: Az a helyzet, hogy az utasítások nem egy nőtől érkeznek. A rendszer előre rögzített hanggal dolgozik.
VÁSÁRLÓ: Nem érdekel. Nem bízom a nőkben, ha a volánnál ülnek.
OPERÁTOR: Uram, ha ez számít, megnyugtathatom, hogy a navigációs rendszert készítő mérnökök valószínűleg mind férfiak voltak, és a térképészek úgyszintén.
VÁSÁRLÓ: Mindegy! A rendszer rossz, és kész.

Bár a vevők okoskodása nyilvánvalóan nem stimmelt, úgy tűnt, a német fogyasztókat lehetetlen meggyőzni.

A Kiadó engedélyével.