FőképPuccini nem tartozik a kedvenceim közé. Néha úgy érzem, túlságosan szép, túlságosan populáris mindaz, amit alkotott. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy az olasz operai hagyomány utolsó jelentős képviselője, aki úgy tudott harmóniailag újítani, hogy közben megőrizte műveiben a dallamosság központi szerepét, és a wagneri eszmék adoptálásával, mégis hamisítatlan olaszossággal tudta megszólítani a saját közönségét.
 
Monográfiájával Julian Buddennek azt sikerült megértetnie velem, miért valóban nagy zeneszerző Puccini annak ellenére is, hogy művészi értékítélete némely esetekben (például a Lehár Ferenc operettjeiért mutatott rajongásában) egyértelműen megkérdőjelezhető. A luccai örökség, Francesco Geminiani és Luigi Boccherini városának hagyománya, valamint a puszta tény, hogy Puccini zenészdinasztia sarjaként ismerkedhetett meg a muzsikával mindazonáltal a szerző életének rengeteg momentumára magyarázatot ad.
 
Budden könyve – amint arra a sorozat címe is utal – nem egyszerűen az életutat írja le, hanem az operákat és a kevésbé ismert műveket is górcső alá veszi, és a részletes, az egyes operákon, de meg az életművön belüli tematikus összefüggésekre rávilágító elemzéseknek köszönhetően oly beható ismeretekre tehetünk szert Puccini művészetét és zeneszerzői fejlődését illetően, ami valóban arra készteti az embert, hogy újra végig akarja hallgatni a híres darabokat, és immár mintegy áthangolt füllel figyeljen oda a jellegzetes megoldásokra és a kompozíciós és drámatechnikai újításokra.
 
Ugyanakkor megismerhetjük ez egyes operák keletkezéstörténetét is, különös tekintettel a témaválasztás körüli állandó hezitálásra, a librettók megalkotásához szükséges összedolgozás nehézségeire és előnyeire, Puccini pedantériával határos alaposságára és szigorú minőségi elvárásaira. És ugyan a középpontba az egyéni sajátosságok kerültek, mégis úgy érezhetjük, hogy az egész korra jellemző vonások rajzolódnak ki ennek a kivételes életnek lassan kitöltött körvonalai mögött.
 
Rendkívül hasznosnak bizonyulhat a négy részletes függelék: Puccini éltének főbb eseményeinek vázlatos felsorolása; a művek (és természetesen nem kizárólag az operák) ősbemutatóinak és kiadásainak adatai; a kötetben említett fontosabb személyek rövid bemutatása; valamint a gazdag irodalomjegyzék, amelynek alapján további ismeretek forrásaihoz juthatunk el, amennyiben egy-egy témában szeretnénk még alaposabban elmélyedni Puccini élete és művei kapcsán.
 
Forrásként és Puccini életművének feldolgozásához nélkülözhetetlen a kötet, de vagy szelektálva és elsősorban a pályafutás regényesebb elemeire koncentrálva, vagy a tudományos elemzésekkel együtt is tanulságos, néhol pedig majdhogynem izgalmas olvasmányként úgyszintén felfoghatjuk ezt a vaskos monográfiát, amely a néhol zavaró, ám az értelmezést nem hátráltató tördelési bakik ellenére nem hiányozhat egyetlen Puccini-rajongó könyvespolcáról sem.