Főkép

Schäffer Erzsébet. Mikor meghallom a nevét egy mosolygós, együtt érző, életvidám hölgy képe jelenik meg előttem. Még nem találkoztam vele személyesen – leginkább véletlenül lenne jó összefutni, mondjuk vonaton. Egy neves hölgyújság lapjain rendszeresen olvashatjuk írásait. És egyebek mellett tíz kötete jelent már meg. Most a legutóbbit szeretném bemutatni.
 
A könyvet kézbe véve a borítón egy nőt látunk. Egy életet, abból is egy pillanatot. Egy arc, egy szempár, tele csillogó reményekkel. Belelapozva annyit tudunk meg, hogy a kép egy családi fotóalbum darabja. Többet nem. A könyv történeteinek szereplőit sem ismerjük, csupán egy-egy élethelyzetben találkozunk velük egy pillanatra. Lehet, hogy éppen vonatozás vagy madártejkészítés közben érjük őket.
 
A könyv, melyet kezében tart a Tisztelt Olvasó, nem való ám akárki kezébe! És ezt legjobb az elején tisztázni. Mert ez a könyv - és ezt ne vegye senki sértésnek - tiszteletet, megbecsülést, de legfőképp empátiát követel. Aki úgy érzi, ezek valamelyike nincs meg benne, tegye vissza a könyvespolcra. Lehet, hogy szigorúan hangzik, de lássuk be, így van. Mivel érzései - remélhetőleg - mindenkinek vannak, nem tudom hányan jutottak el sértődés nélkül ezen sorokig. Ők, ha olvassák a könyvet, rá fognak jönni, hogy igazam van. Mert Schäffer Erzsébet szereplői nem varázslók és törpök, nem zombik és vámpírok, hanem egyszerű, mindennapi emberek, mindennapi sorsokkal. Ezek a szereplők közel állnak az írónőhöz, ismerősei vagy épp rokonai. Élete meghatározói.
 
Ahogyan az alcím is jelzi, a kötet tökéletes utazás közbeni ellazulásra, elmélkedésre. Buszra, villamosra, rövidebb útra is ajánlom őket, mert a rövid történeteket gyorsan végigolvashatjuk, s utána jöhet az elmerengés, elmélázás, múltidézés. Ám a köteten nem lehet csak úgy végigrohanni. Történeteit emészteni kell, átgondolni, átérezni. Mert a szőlővirág illatát csak az érzi meg, aki megáll, mélyen magába szívja az édes zamatot, és hagyja, hogy átjárja minden porcikáját. És aki egyszer megérezte, az egy életre nem felejti el.
 
Ez a könyv megtanít minket látni. Olyan dolgokat, amiket kevesen veszünk észre. Amik mellett elmegyünk nap, mint nap! Pedig csak meg kéne állnunk és körülnéznünk. De a nagy rohanásban kinek van ideje megállni?