FőképFülszöveg:
Oregon állam vadregényes, zord tengerpartján fekszik egy bájos kisváros, Holdfénypart. Sok-sok évvel ezelőtt innen indult el szerencsét próbálni az üzleti világban két fiatalember. Barátok voltak, aztán egy nő miatt ellenségek lettek.
Utálják egymást.
A gyerekeik is utálják egymást.
Hannah Harte-tól és Rafe Madisontól, a legifjabb nemzedéktől is elvárják, hogy utálják egymást. Egyikük sem szereti azonban, ha megmondják nekik, mit csináljanak, ráadásul összeköti őket egy különös tengerparti éjszaka emléke - útjaik mégis hosszú időre elválnak.
Egy meglepő örökség hozza őket vissza Holdfénypartra. Hannah időközben felépítette a maga sikeres esküvőszervező cégét, Rafe pedig... nos, ő sokféle területen kipróbálta magát. Távollétük alatt Holdfényparton nemigen változott semmi, megoldatlan maradt az a bűntény is, amelyhez bizonyos értelemben mindkettőjüknek köze volt, és amelynek szálait most közös erővel próbálják felgöngyölíteni. A nyomozásról bebizonyosodik, hogy korántsem veszélytelen vállalkozás, de kiderül még valami más is.
Egyáltalán nem utálják egymást. Sőt...
 
A Holdfénypart-trilógia első kötetét tartja kezében a kedves Olvasó. Jayne Ann Krentz, a modern románc koronázatlan királynője engedett végre rajongói kérésének, és folytatásos regényt írt. Három kötetben mesél az egymással hadban álló Harte és a Madison család tagjairól, akiknek története bővelkedik romantikában, cselszövésben és váratlan fordulatokban.

Részlet a regényből:
Előhang

Holdfénypart, Oregon állam
Éjféltájban, nyolc évvel korábban…

– Gyalog hosszú lesz hazáig.
Halk, rekedtes hang, kétségkívül férfihang. Az a fajta, amelyik megpezsdíti a nők vérét. A feneketlen sötétségből érkezett, a Napkorona-kapunak, annak a sziklaboltívnek a tövéből, amely ezen az elhagyatott szakaszon magasodott a köves tengerpart fölé.
Hannah Harte elkapta a tekintetét Perry Decatur kocsijának távolodó hátsó lámpáiról, és megfordult. Szíve, amely az első ülésen lezajlott birkózás után egyébként is hevesen dobogott, most még magasabb fokozatba kapcsolt.
Talán nem élete legragyogóbb döntése, hogy kiszállt a kocsiból. Az éjszaka közepén lélek sem jár a Panoráma útnak ezen a szakaszán. Ezt jól megcsináltad, Hannah, gondolta. Csöbörből vödörbe. Pedig te állítólag racionálisan gondolkodó, óvatos nő vagy. Aki semmit sem bíz a véletlenre. Aki sohasem kerül bajba.
– Ki van ott? – Hátrált egy lépést, és felkészült rá, hogy futnia kell.
A férfi hanyagul előlépett a sziklaboltív sűrű sötétségéből a késő nyári hold hideg fényébe. Alig tíz méter lehetett köztük a távolság.
– Harte létedre – mondta a férfi hidegen, gunyorosan – ilyen közelről sem ismersz fel egy senkiházi, hitvány, megbízhatatlan Madisont?
Hannah megnézte magának a határozott arcélt és az ezüstös fényben csillogó éjfekete hajat. Ebből az alakból egy kecses ragadozó arroganciája áradt. A többi árulkodó jegy, a bőrdzseki, a fekete, V kivágású póló és a farmer már csak ráadás volt.
Rafe Madison. A rosszhírű, éktelenül botránkoztató Madison-klán leghírhedtebb tagja Hannah nemzedékéből. A Mitchell Madison és Sullivan Harte között a Fulton-féle szupermarket előtt lezajlott legendás utcai verekedés óta a Harte-oknak immár harmadik generációja figyelmezteti kötelességtudóan az utódokat arra, hogy nagy ívben kerüljék el a vad, zabolátlan Madisonokat.
Rafe minden jel szerint súlyt fektetett rá, hogy megfeleljen családja gyalázatos hírnevének. A szobrász apa és egy modellje viszonyából született Rafe és a bátyja zsenge életkorban árvultak el. Rafe még csak kilencéves volt. Mindkét fiút a féktelen nagyapa, Mitchell nevelte föl, aki Hannah anyjának véleménye szerint semmilyen tekintetben nem volt alkalmas a feladatra.
Rafe a kvintesszenciális rosszfiúvá nőtte ki magát, egyelőre azonban, ha csak hajszál híján is, sikerült elkerülnie a börtönt. Holdfénypart lakosságának nagy része azonban úgy vélekedett, hogy csak idő kérdése, mikor csukják le.
Huszonnégy éves, nálánál négy évvel idősebb, gondolta Hannah. Mindenki tud róla, hogy a nagyapja rettentően megdühödött rá, amiért másodév közepén egyszer csak otthagyta a főiskolát. Rafe rövid időre bevonult katonának, de a közvélekedés szerint tökéletesen rácáfolt a toborzóplakátokra, és piacképes készségek elsajátítása nélkül szerelt le. Azt is beszélték, hogy Mitchell azon a nyáron rá fogja kényszeríteni, hogy dolgozzon a bátyjának, Gabe-nek, aki a családi vállalkozást próbálja feltámasztani, bár Gabe-re sem tett volna senki egy lyukas garast sem.
Jóllehet Hannah és családja minden nyarat, valamint sok ünnepnapot és hétvégét itt, Holdfényparton töltött, gyerekkorában nem került kapcsolatba Rafe-fel. A négy év korkülönbség eddig az estéig elejét vette, hogy útjaik keresztezzék egymást még ebben a kis, tengerparti közösségben is, ahol mindkét családnak mély gyökerei voltak. Gyerekkorban négy év óriási idő.
Hannah aznap ünnepelte a huszadik születésnapját. Ősztől egy portlandi főiskola várta. A négy év közte és Rafe Madison között nem volt már annyira áthidalhatatlan.
Rafe ezek szerint tanúja volt a Perry kocsijának első ülésén lezajlott dulakodásnak, és Hannah ezt rögtön mélységesen megalázónak érezte. Egy Harte nem csinál színházat. Ilyen az ő szerencséje, hogy éppen arra kell járnia egy Madisonnak, amikor megszegi ezt az íratlan szabályt. Düh és kínzó szégyenkezés viaskodott benne.
– Sokszor csinálod ezt? – kérdezte mogorván.
– Micsodát?
– Hogy elbújsz mindenféle nagy sziklák mögé, és kihallgatod mások magánbeszélgetését?
– El kell ismerned, hogy némiképp korlátozottak a szórakozási lehetőségek ebben a városban.
– Gondolom, főleg annak, akinek végletesen korlátozott az érdeklődése. – Mindenki tudta, hogy Rafe motorbiciklije gyakran látható a Virgil Felnőtt Könyvei és Filmjei mögötti kis parkolóban. – Szóval voyeur vagy?
– Voájőr? – Rafe halkan füttyentett egyet. – Ez a flancos szó a kukkolóra, igaz?
Hannah kihúzta magát. – Igen, ez.
– Gondoltam. Persze nem voltam benne egészen biztos. Otthagytam a főiskolát, mielőtt a finomabb szavakhoz értünk volna.
Gúnyt űzött belőle. Hannah észrevette, de nem tudta, hogyan vágjon vissza.
– Én a helyedben nem lennék olyan nagyra azzal, hogy otthagytam az iskolát. – Erősebben szorította magához a retiküljét, mint valami varázserejű pajzsot, amellyel eltérítheti magától Rafe netán sátáni kisugárzását. – Apám szerint nagy kár, hogy így eldobod a jövődet. Azt mondja, sokra vihetnéd.
Egy pillanatra megvillantak Rafe fogai, ahogy gúnyos mosolyra húzta a száját. – Ezt sokan mondták már, kezdve a tanító nénimen elsőben. De mind arra jutottak, hogy bár sokra vihetném, semmi se lesz belőlem.
– Nem vagy már gyerek. A te felelősséged, hogyan éled az életedet. Nem hibáztathatsz mást a kudarcaid miatt.
– Sose hibáztatok mást – biztosította Rafe komoly arccal. – Büszkén kijelenthetem, hogy kizárólag én vagyok a felelős az elbaltázott lehetőségeimért.
Ez ismeretlen terep volt Hannah számára. Még jobban szorította a retiküljét, és még egy lépést hátrált.
– Az előbb arra céloztál, hogy te meg az a tag, aki az előbb hajtott el, azért jöttetek ide, hogy zavartalanul beszélgethessetek – szólt Rafe Hannah után a sötétbe. – De nekem nem az volt a benyomásom, hogy a hagyományos értelemben vett tartalmas beszélgetést folytattok. Egyébként ki volt ez a balfácán?
Érthetetlen okból Hannah úgy érezte, meg kell védenie Perryt, aki Rafe Madisonnal ellentétben egy napon igenis sokra fogja vinni. De lehet, hogy csak a tulajdon önbecsülését akarta megóvni. Róla ne mondhassa senki, hogy balfácánokkal randevúzik.
Nem mintha Perry balfácán lett volna. Ígéretes tudományos pálya elé nézett.
– Perry Decaturnak hívják – mondta Hannah hűvösen. – Doktorandusz a Chamberlainen. Bár nem tartozik rád.
– Fogadni mernék, hogy nem egészen ilyennek képzelte a randevútokat.
– Perry rendes fiú. Ma este egy kicsit elragadta a hév, ennyi az egész.
– Elragadta a hév, há? Te ezt így hívod? – Rafe megvonta a vállát. – Hát, én úgy láttam, hogy nem nagyon örültél neki. Egy pillanatig azt hittem, be kell avatkoznom, de magad is egészen jól elbírtál vele.
– Perry nem az az erőszakos típus. – Hannah-ban fellobbant a harag. – Doktorandusz, az ég szerelmére. Politikatudományt szeretne oktatni.
– Igazán? Mióta tudomány a politika?
Hannah tudni vélte, hogy ez itt merőben szónoki kérdés. – Valószínűleg felajánlanak neki egy oktatói állást a Chamberlainen, amint doktorál.
– Nahát, a mindenségit. Ha ezt tudom, egy fél pillanatig sem aggódtam volna, mialatt szkandereztetek. Hiszen az a pasas, aki doktorálni akar, és a Chamberlainen szándékozik flancos oktatói állást betölteni, soha nem erőltetné rá magát egy nőre. Micsoda ötlet.
Hannah végtelenül hálás volt, amiért éjfélre jár. Most biztosan élénk rózsaszínen égett az arca, de Rafe legalább nem láthatta. – Szükségtelen gúnyolódnod. Perryvel kicsit összekülönböztünk, más nem történt.
– Na és sokszor randevúzol balfácánokkal?
– Ne nevezd Perryt balfácánnak.
– Csak kíváncsi voltam. Nem vetheted a szememre az adott körülmények között.
– De igen, a szemedre vethetem, és vetem is. – Hannah metsző pillantást vetett rá. – Szándékosan viselkedsz ilyen ellenszenvesen.
– De azért feleannyira sem vagyok olyan ellenszenves, mint a balfácán, há? Én hozzád se értem.
– Ó, hallgass már. Hazamegyek.
– Nem szívesen hívom fel rá a figyelmedet, de éjnek évadján egyedül ácsorogsz egy elhagyatott úton. Mondtam már, gyalog hosszú lesz hazáig.
Hannah belekötött az okfejtés egyetlen gyenge pontjába. – Nem vagyok egyedül.
A férfi mosolya veszélyesen ragyogott a sápadt holdfényben. – Mind a ketten tudjuk, hogy a családod nézőpontjából sokkal súlyosabb a helyzeted, ha velem vagy, mint ha egyedül volnál. Elfelejtetted, hogy Madison vagyok?
Hannah fölszegte az állát. – A legkevésbé sem érdekel az az ostoba vita. A múlt homályába vész.
– Igen. A múlt homályába. De tudod, mit szoktak mondani a múltról. Aki nem tanul belőle, arra ítéltetik, hogy újraélje.
Hannah megrökönyödve bámult rá. – Mintha Isabel nénit hallanám. Ő mond mindig ilyeneket.
– Tudom.
Hannah-nak leesett az álla. – Te beszéltél már a nagynénémmel?
– Ő beszél hozzám. – Rafe megint közönyösen vállal vont. – Időnként megcsinálok neki ezt-azt ott a nagy háza körül. Kedves öreg hölgy. Egy kicsit bogaras, de hát, elvégre is, Harte.
Hannah kíváncsi lett volna, mit szólnának a szülei, ha megtudnák, hogy Isabel néni Rafe-et fogadta fel mindenesnek Álmodlakba. – Ez legalább megmagyarázza, honnan vetted az idézetet.
– Az meg sem fordult a fejedben, hogy könyvben olvastam, igaz?
– Mindenki tudja, hogy te leginkább Virgil Nash pornóboltjába jársz olvasnivalóért. – Egek, úgy beszél, mint egy erénycsősz. – Kötve hiszem, hogy ilyen idézeteket találnál azokban a könyvekben vagy magazinokban, amiket ő tart.
Rafe hallgatott egy pillanatig, mint akit váratlanul ért ez a megjegyzés. De gyorsan magára talált. – Persze. Többnyire úgyis csak a képeket szoktam nézegetni.
– Azt el is hiszem.
– Fogadok, hogy a balfácán sokat olvas.
Hannah hirtelen úgy érezte, hogy betelt a pohár. Eljött az ideje, hogy egyenlítsen. Rafe Madison négy évvel és egy egész életre való tapasztalattal idősebb nála, ő viszont Harte. Állni fogja a sarat egy Madison ellenében.
– Ha nem kukkolni jöttél ide – kérdezte Hannah hűvösen –, akkor mit keresel éjnek évadján a Napkorona-kapunál?
– Ugyanazt, amit te – vágta rá azonnal a férfi. – Kicsit összekülönböztem a barátnőmmel, és kidobott a kocsiból.
Hannah meghökkent. – Kaitlin Sadler kitett az autójából, mert nem akartál vele szexelni?

A Kiadó engedélyével.