Főkép Meggyőződésem szerint az, aki összeállítja a sorozat tematikáját, tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi érdekli, mi foglalkoztatja az óvodás, kisiskolás korú gyerekeket. Aki nem hiszi, olvassa el figyelmesen a sorozatban eddig megjelent kötetek címeit: Az emberi test, Építkezés, Dinoszauruszok, Lovak és pónik, Várak és lovagok, Focikönyv, Háziállatok és növények a gazdaságban, Földünk, Repülőtér, Az erdő, Tűzoltók, Kalózok, A világűr, Kisbaba születik, A posta, Rendőrség, Az időjárás, Az indiánok, A vasút, A tenger. Akadnak olyanok, amik inkább a kislányokat érdeklik, míg mások elsősorban a kisfiúk érdeklődésére alapoznak, ám van néhány olyan is, ami a hétköznapi életben hasznos információkkal szolgál. Ilyen például jelen írásom tárgya is, amiben egy levél sorsát követhetjük nyomon attól a pillanattól, hogy Tibi megírja, egészen addig, amíg Lilla el nem olvassa.
 
Nem lehetett könnyű feladata a kötet szerzőjének, hiszen a 21. századra elsősorban a technika hihetetlen fejlődésének köszönhetően az emberek közötti kommunikáció egészen más szinte helyeződött. Ennek következtében a posta szerepe teljesen megváltozott, így nagyon nehéz úgy elmesélni a posta szerepét és működését, hogy az felkeltse és megragadja a kicsik figyelmét, hiszen ők már az informatika világában születtek és nőnek fel, így az a természetes számukra, hogy az emberek a virtuális térben küldik el üzeneteiket egymásnak, nem pedig borítékban. Persze éppen ezért lehetséges, hogy ők már nem is tudják, hogy minek kell rákerülnie a borítékra, hogy mire valók a bélyegek, hogy mi történik a postahivatalban, és hogy miből áll a postás munkája. Nekik segít ez a kötet, melyből a fentieken kívül a csemeték azt is megtudhatják, hogy hol válogatják szét a leveleket, hogy miért dolgoznak nyomozók a postán, hogy mi az a légiposta, hogy hogyan küldünk csomagot, hogy hogyan továbbították régen a küldeményeket, és persze azt is, hogy mi mindenre jó az e-mail.
 
Sajnos nem tudom szó nélkül hagyni azt a tényt, hogy a szerző a választott kerettörténet miatt csupán a posta néhány funkcióját ismerteti meg kis olvasóival, míg másokról nem beszél. Egyetlen szó sem esik például arról, hogy a levél- és csomagfeladáson kívül mi mindent lehet, illetve kell még csinálni a postán. Vagy lehetséges, hogy német nyelvterületen, ahonnan a kötet eredetije származik, nem a postán fizetik be a csekkeket? Vagy az ottani postákon nincsenek pénzügyi szolgáltatások? Vagy nem lehet újságokra előfizetni? Csodálkoznék. Mint ahogy az is a meglepetés erejével hatott rám, hogy hazánkban az úgynevezett rózsaszín csekk (hivatalos nevén belföldi pénzesutalvány) kitöltése általános iskolai tananyag.
 
A kötet terjedelme éppen csak annyira elég, hogy lefektesse az alapokat, az itt olvasottak kapcsán felmerülő további kérdésekre a szülőknek kell megadniuk a válaszokat. Arra azonban mindenképpen alkalmas, hogy a rejtvények, játékok és felhajtható kukucskálók segítségével kellemessé varázsoljuk a tanulás folyamatát az óvodás és kisiskolás korú gyerekek számára.