FőképAz uborkaszezon idején önkéntes házifeladatként vállaltam, hogy egy idén megjelent lemezről írok, amiről még nem volt szó és mivel kevés újdonság jut el hozzám mostanában, amit ráadásul érdemesnek is tartok egy kis elemzésre, vagy mások figyelmére, most egy olyan, az év elején megjelent EP-t szeretnék ajánlani, ami azt hiszem, nem kapta meg azt a publicitást, amit egyébként nagyon megérdemelt volna.

Az anyag ráadásul minden internettel rendelkező halandó számára elérhető, ingyenesen letölthető a zenekar honlapjáról - booklettel és szövegekkel egyetemben -, ami a minőséghez képest igazi főnyeremény; én személy szerint pénzt is adnék érte, ha nem így lenne (és ha nem lenne kényelmesebb ingyen, mp3 formátumban hallgatni). Annak ellenére, hogy csak nagyon ritkán hallgatok magyar zenét, a Scars for Sale-t időről időre szívesen előveszem, csak mert jó és mivel elsőre nem találtam egy valamire való ajánlót a zenéről, úgy érzem, ideje kicsit nagyobb hírverést kelteni ennek a lemeznek.

A Phoenix Files egy nem is olyan régi zenekar, ám egyáltalán nem pelyhedző állú kezdőkről van szó, ráadásul a tagok már korábban is együtt zenéltek különböző formációkban, így a kellő összhang eleve adott volt. Az énekesi poszton tevékenykedő Bátky Zoltánt, azaz BZ-t úgy érzem, nem is kell bemutatni, hiszen már számtalan más zenekarban bizonyított (Stonehenge, Wendigo, After Crying, H.A.R.D., Queen Emlékzenekar és még ki tudja, mi minden más), a köré csoportosuló zenészek pedig már mind zenéltek vele valahol. Takács Jozzy (aki mostanában többek közt a Leander gitárosaként tör a világhír felé) és Varjú Attila dobos a Wendigo-ból importálódott, Szebényi Dániel billentyűs/vokalista a H.A.R.D.-ból érkezett és Juhász „Beren” Viktor basszusgitáros is kipróbált kolléga.

Aki ismeri az imént bemutatott zenészeket, vagy legalább hallott már róluk, bizonyára azt hiszi, sejti, milyen lehet a produkció is, ám a Scars for Sale azért tartogat pár meglepetést, és bár BZ hangját azonnal fel lehet ismerni, nemigen lehet hasonlítgatni semelyik korábbi produkcióhoz. A Phoenix Files dallamos, régi iskolás hard rockot játszik, ami legtöbbször könnyed, néha kicsit zakatolósabb, de azért nem annyira vad, mint például a Wendigo. A hangsúly a dalokon van, amelyek mindegyike kiváló és már elsőre beleül az ember fülébe. Ennek megfelelően a zenészek sem variálják túl a témákat, vagyis nincs felesleges virtuozitás, bár azért Jozzy ízes gitárszólói nem maradhatnak el, mellette a szemtelenül fiatal, de figyelemreméltóan tehetséges billentyűs brillírozik hangszerén látványosan és teszi még színesebbé, teltebbé az amúgy is vastag hangzást (ő egyébként háttérvokállal is sokat ad a zenéhez).

A dalok többnyire lendületesek és nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire nagyon fogósak. BZ kissé cinikus szövegeivel könnyű azonosulni, nagyon találó képekkel kritizálja a fogyasztói társadalmat, de található itt szép romantikus dal is. Külön öröm, hogy az angol mellett magyarul íródott szerzeményeket is hallhatunk.

Dalokat nem is emelnék ki ebből a kevésből, hiszen mindegyik maximálisan rendben van, egyszerűen nincs gyenge pontja a produkciónak. Olyan pozitív hangulatú, erőt, vagy lendületet adó muzsika ez, amit szívesen hallgat az ember bármilyen szituációban. Egy tökéletes világban még a rádióba is bekerülhetnének, és ha szélesebb körben is megismerhetnék őket, valószínűleg csupán a dalaik révén is még sikeresebbé válhatnának ezzel a formációval is.

Az EP mellett a zenekart még élőben ajánlanám meghallgatni: tapasztalatból mondom, hogy remek bulit képesek csinálni, ráadásul a koncertprogramba egy-két kellemes meglepetést is bele szoktak sűríteni.

Az együttes tagjai:
Bátky `BZ` Zoltán - ének
Takács `Jozzy` József - gitár, vokál
Szebényi Dániel - billentyűs hangszerek, vokál
Varjú `Crow` Attila - dobok
Juhász `Beren` Viktor - basszusgitár, vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Még kér a nép (As Yet People Ask)
2. Dogs of War
3. Maggie`s Got a Secret
4. Angel on my Shoulder
5. Day of The Dead
6. Utolsó esély (Last Chance)