Főkép
 
Egy színházi berkekben hol halkan, hol hangosabban suttogott pletyka szerint Shakespeare Machbeth című darabján átok ül. A babona szerint a mű ártalmas erőket képes életre hívni, és szerencsétlenséget hoz mindenkire, aki kapcsolatba kerül vele, éppen ezért a színházi emberek csak „that play”-ként („az a darab”), vagy „the scottish tragedy”-ként („a skót tragédia”) emlegetik Shakespeare tragédiáját.
 
Ennek az átoknak ered a nyomába Kate Stanley neves Shakespeare-kutató, aki az elmélet elefántcsonttornyát inkább a gyakorlatiasabb színházi rendezésre cserélte. Egy nap azonban különös felkérést kap – Shakespeare balszerencsés Machbeth-jét kell színpadra állítania az eredeti helyszínen, a skóciai Dunsinnan dombon.
 
Kate, bár buta babonának tartja az egész átok-mizériát, próbál nagyon óvatos lenni, és szereplőivel, vendéglátóival együtt betartani minden „babona-szabályt”, ennek ellenére az átok hosszú szunnyadás után felébred – a dunsinnani dombtető vaskori erődjének árka egy éjjel vérrel telik meg, másnap pedig a birnami erdőben rituális gyilkosságot követnek el, méghozzá pogány emberáldozatokat idéző körülmények között.
 
A mítosz szerint az, amit mi eredeti Machbethnek ismerünk, nem az – állítások szerint a darabnak van egy ősi változata is. Vajon valóban létezik egy régebbi változata a színműnek, és Shakespeare valódi fekete mágiát akart színpadra állítani? Kik lehetnek azok, akik különös kegyetlenséggel képesek ölni azért, hogy megszerezzék az elátkozott mű eredeti példányát? Kate Stanley a gyilkosok és az átok nyomába ered, hogy több száz év után végre fény derüljön az igazságra.
 
Okkultizmus, történelem, és irodalom – ez a három dolog szövi át Jennifer Lee Carrel regényét. Az írónő – aki angol irodalmat tanult az Oxford és a Stanford egyetemen, majd angol és amerikai irodalomból szerzett nagydoktori fokozatot a Harvardon – igazi intelligens író. Történelmi és világirodalmi érdekességeket, utalásokat sző bele regényébe, úgy, hogy az megragadja az olvasó figyelmét és ne is eressze el a 359. oldal végéig, s mindezt olyan „közjátékokkal” színesíti, amelyek segítenek jobban megérteni a Machbethet övező rejtélyt.
 
A Macbeth-rejtély egy lebilincselő kalandregény mágiával és irodalommal fűszerezve. Ugyan Jennifer Lee Carrel regénye Shakespeare tragédiájának ismerete nélkül is élvezhető – mivel az írónő minden Machbeth citatum után elhelyezi az idézetet a tragédiában, és megmagyarázza a körülményeket –, de talán egy hajszálnyival könnyebb eligazodni benne az eredeti mű ismeretében.
 
A Macbeth-rejtély már akkor elvarázsolt, amikor kinyitottam, és az orromat megcsapta az a jellegzetes friss könyv illat. Ajánlom minden olyan szaglász-olvasónak, aki szereti a reneszánsz irodalmat, érdeklődik a mágia iránt, és olyan regényt szeretne olvasni a nyaralás alatt, ami úgy szórakoztat, hogy közben végig mozgásban tartja az agytekervényeinket.