Főkép

Háromórás kötet. Voltaképp egy ültő helyünkben is végigolvashatnánk. No de mi értelme, még ha lenne is elég időnk egyhuzamban megtenni ezt? A novellákat, akár a verseket, inkább ízlelgetni érdemes; elmerengeni a szavak felett, magunkba olvasztani a hangulatokat, átforgatni fejünkben a témákat és a feldolgozás, a megvalósítás keltette gondolatokat. Spiró György új novelláskötete minden szempontból bőségesen kínál kivételes értékeket.
 
A hatásos kezdés sosem árt. A „Kocsiút éjjel” különös játék az idővel – két értelemben is. Az elbeszélő, eleinte legalábbis úgy tűnik: egy kisgyermek, de hamar kiderül, hogy e kisgyermek sok évvel későbbi, felnőtt elméjén átszűrt – következésképp értelmezett és részben átértelmezett – emlékeivel ismerkedhetünk meg. Mindehhez a jelen- és múltidejűség, a minimalistán mai és egy valamennyivel tradicionálisabb elbeszélésmód meghökkentően kevert alkalmazása járul hozzá, és teszi egészen egyedivé a novellát.
 
Amíg a rendszerváltást megelőzően meglehetősen elterjedtnek – mivel alapvetően rendszerellenesnek – számított a szabadszájúság (elég a betiltott rockzenekarok szövegeire gondolni, de az akkoriban alkotó írónemzedék, köztük Spiró György, egyes műveiből sem hiányzott az elvtárspukkasztó vulgaritás), ebbe a kötetbe mindössze egy olyan írás, a „Tischdamen” került be, amelyben fontos szerepet kapnak a kevésbé, vagy csöppet sem szalonképes szavak és cselekedetek.
 
A novellák javarészének, amint a kötetcímadó „Kémjelentés”-nek a lezárását is valamiféle beteljesületlenség-érzés, egyfajta megoldatlanság jellemzi. Mintha nem lenne értelme az ellenállásnak, a bosszúnak, mintha a beletörődés ideje következett volna el. Talán a kötetben a történetek, úgymond, előrehaladtával egyre határozottabban előtérbe kerülő halálközelség-tudat nyomja rá bélyegét az általános hangulatra. Ki tudja.
 
Habár mindegyik novella tartogat valami meglepetést, s mindegyik egyformán elgondolkodtató, különösen döbbenetes élményt nyújt a jeruzsálemi filmforgatásról szóló, karcolatszerű „Domb”, az antiszemitizmus megmagyarázhatatlan megnyilvánulásait felvillantó „Amit a tanár mondott” és a „Temetői járat”, valamint a becsületesség hiábavalóságáról, a kegyetlenül groteszk magyar valóságról szóló, már-már tanmesébe hajló allegória, „A két igazgatók”.
 
Tanulságos, sokszor lehangoló, személyességükben és többnyire precíz datálhatóságukban is általános és kortalan témákat vetnek fel a Kémjelentés tematikus ívet leíró novellái. A kötet nem felhőtlen szórakozást ígér, mégis élvezet olvasni és újraolvasni minden mondatát. Egy kiemelkedő és egyre inkább kikerülhetetlen életmű fontos új darabja.
 
Tartalom:
Kocsiút éjjel
Lodku unyeszló
Tischdamen
Őszi eső
A két boldog magyar
Hetvenkilenc augusztusa
Próba
Kémjelentés
Hajbók
Nyaralni muszáj
Nyom
Az Üdvözlet
Milyenek a csehek
Lehet, hogy ő az
Domb
Szabadságharc
A két igazgatók
Amit a tanár mondott
Díszpolgárok
Temetői járat
EU-lőre
Gyurka
A síromnál
A bosszú
Ország
Reggel
Baba
Az ok
Melyik szomszéd?
Nemsokára
Két fénykép