FőképMeglehetősen érdekes irányban indult el a francia származású – de, már több mint egy évtizede New York-ban élő – dalszerző-énekes, Pascalito (polgári nevén Pascal Sabattier), hiszen olyan világhírű előadók örökségét igyekszik továbbvinni, mint pl. Charles Aznavour, Chet Baker, Dalida, Henry Salvador, Caetano Veloso és Mark Murphy. Törekvése szerint ezt a hajdani zenei világot „emeli át” – korszerűsítve – a mába.

Az előadó legújabb lemeze, a Neostalgia ismeretében azt kell mondjam, Pascalito egy olyan művész, akitől nem áll távol a kísérletező szándék sem. Ebből fakadóan kevés olyan zenei stílus van amiből nem használ legalább néhány elemet a számaiban. Pascalito ugyanúgy merít a bossa nova-ból, a tangóból, a jazz-ből, mint a flamenco-ból, a popból és a közel-keleti zenéből. 2007-ben debütált a Le Blues d’Orphée című albumával, amelyet a közelmúltban a néhány sorral korábban már említett Neostalgia követett.
 
A 13 számból álló repertoár közel fele Pascalito önálló szerzeménye, és mindössze négy olyan szám van, amelyben, ha csak szövegírói minőségben, de nem volt jelen. Ezek közé tartozik pl. a „Here comes the Rain again” (Annie Lennox-Dave Stewart) és a „Love Theme from Spartacus” (Alex North). Az egyik kedvenc előadója, Caetano Veloso „Lu do Sol”-jához „Soleil d’Or” címmel Pascalito írt francia szöveget.
 
A repertoárt az érzelemdús és akár táncparkettre is vihető „Tango de Non Retour” nyitja. A „Solestelgia”-val elmegyünk egy kicsit a szerelmet megmenteni vágyó férfi szerenádja irányába. Két olyan dal is van, amelyet Pascalito újragondolt: az előző lemezen szereplő „La Pluie sur ta Peau”és a „La Citrouille de la Toussaint” most is elhangzik. Az előbbit Jessica Medina-val közösen adja elő az énekes; az utóbbi pedig az elődjéhez képest sokkal visszafogottabb verzióban került rögzítésre.
 

 
Az átdolgozások közül leginkább az Eurythmics által fémjelzett „Here comes the Rain again” tetszett. Pascalito tolmácsolásában egy egészen új atmoszférájú számot kapunk. Az énekes saját kompozíciói közül a „Bossa Nova City” volt a legnagyobb hatással rám. Úgy érzem, hogy az énekes ebbe a dalba minden olyan érzést és élményt igyekezett belesűríteni, amit ő az elmúlt bő egy évtized alatt a Párizs-New York „tengely” mentén átélt.
 
Annak ellenére, hogy a dalszerző-énekes sokféle anyagból dolgozik, véleményem szerint az album célcsoportjának főként a latin zene és a sanzonok világának a kedvelői számítanak.
 
Előadó:
Pascalito – ének
 
Közreműködők:
Keiji Yoshino – gitár
Sarina Suno – hegedű
Stan Killian – fuvola, tenor szaxofon
Jessica Medina – ének (a La Pluie sur ta Peau c. számban)
José Moura – nagybőgő
Rogerio Boccato – ütősök
Javier Diaz – ütősök
Thomas Foyer – számítógépes zenei programok (valamint a felvételek rögzítése és keverése)

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Tango de Non Retour
2. Solestalgia
3. Here comes the Rain again
4. La Pluie sur ta Peau
5. Le Blues de la Fleuriste
6. La Citrouille de la Toussaint (Arabolero)
7. Bossa Nova City
8. Motsicien Bleu
9. Dans Mon Ilie
10. Yang est la Nuit (The Night is Yang)
11. Boulvard of Broken Dreams
12. Soleil d’Or
13. Love Theme from Spartacus
 
Diszkográfia:
Le Blues d’Orphée (Orpheus Blues) (2007)
Neostalgia (2011)