FőképNagyon érdekes zenei világot talált ki magának az olasz származású gitáros-énekes, Giulia Millanta. Az előadó legújabb albuma a Dropping Down – számomra – arról tanúskodik, hogy Millanta gyermekkorában sok rockzenét hallgatott, de az is valószínű, hogy az amerikai folkzenével is volt alkalma mélyebben megismerkedni, aztán felnőttként ezt a két zenei stílust ötvözte és így alakult ki a mára már védjegyévé vált zenei világa.
 
Az új albumon 12 szám kapott helyet, amelyek döntő többsége Millanta saját szerzeménye. Kivételt a Black Sabbath egyik örökzöldje, a „Paranoid” és a „Hotel” képez. Előbbi az előadó új hangszerelésével került a lemezre, az utóbbi pedig egy másik zenei formációjának, a Giulia and the Dizzyness-nek a szerzeménye.
A rock címszó alatt most ne gondoljon senki fékevesztett gitárok „őrült száguldására”, ugyanis Millanta egyértelműen a műfaj lírai vonalát képviseli. Atmoszféra tekintetében az egész anyagnak olyan hangulata van, mintha egy amerikai családi mozi filmzenéjével lenne dolgunk. Millanta, még a közkedvelt „Paranoid”-ot is megszelidítette és az album képére formálta, így az új hangszerelésnek köszönhetően olyan hangszerek is helyet kaptak, mint pl. a hegedű és a brácsa.

A repertoárt közel azonos szintet képviselő szerzemények alkotják és ennek köszönhetően egy nagyon egységes produkcióval van dolgunk. Annak ellenére, hogy általában a lemez címadó dala hívatott arra, hogy sikerre vigye a projektet, én mégsem érzek elég átütő erőt a „Drop Down”-ban. Sokkal közelebb került viszont hozzám a kellemes orgona betéttel színesített „Madame”, amelyben az előadó bariton gitáron játszik; másik kedvencem pedig – a maga egyszerűségében – a „Tunnels of my Brain”. Utóbbi két szerzeményt érzem az album „legerősebbjének”, de feltétlenül hozzá kell tennem, hogy színvonalban a többi kompozíció nem sokkal marad el tőlük.
 
Giulia Millanta új lemezével kapcsolatban egyetlen dologgal nem vagyok kibékülve, ez pedig a műsoridő hosszúsága, ugyanis ez a 35 perc egy EP korongnak talán túl hosszú lenne, de egy nagylemeznek mindenképpen rövid. „Súlytalan” szerzeményekből éppen elegendő lenne ennyi is, de a lemezen Millanta bebizonyította, hogy milyen színvonalas dalokat képes írni. Sajnos a lemezszerkesztési koncepcióról nincs információ, de nem hiszem, hogy kimerült az alkotói tárház és ezért lett ilyen rövid ez a kiadvány. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy hamarosan piacra kerül egy EP is a tartalékban maradt szerzeményekkel. Lehet, hogy ezzel a taktikával törekszik az előadó a még intenzívebb piaci jelenlétre.
 
Aki egy hosszabb távú magányos autózáshoz keres „útitársat”, annak feltétlenül ajánlom ezt a kiadványt.
 
Előadó:
Giulia Millanta – ének, bariton gitár, akusztikus gitár, ukulele és fütty
 
Közreműködők:
Paolo Loppi – elektronikus és akusztikus gitár
Lorenzo Forti – basszusgitár
Donald Renda – dobok
Matteo Addabbo – orgona
Michael Manning –basszusgitár
Ettore Bonafé – ütősök
Fulvio A.T. Renzi – hegedű
Paolo Clementi - brácsa
Stefano „Cocco” Cantini – szaxofon
Lorenzo Bartocchini – háttér vokál
Paolo Perego – shaker és tambura

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Right between the Eyes
2. Madame
3. The Tunnels of my Brain
4. Dropping Down
5. A Long Dark Road
6. Satan’s Speech
7. Skulls and Crossbones
8. Intro
9. The Old Man
10. Hotel
11. Paranoid
12. Floating
 
Diszkográfia:
Giulia and the Dizzyness (2008)
Dropping Down (2011)