Főkép

Rejtélyes holtestre bukkannak a Fjällback városka melletti Király-szurdokban. Vajon ki lehet az a fiatal nő, akinek meztelen holttestét egy hat éves gyerek találta meg? Ráadásul a földön heverő holttest alól két csontváz kerül elő. Vajon ők kik lehetnek? Van-e összefüggés a húsz évvel ezelőtti nyomtalan eltűnések és a mostani gyilkosság között?

Patrik Hedström nyomozónak nincs egyszerű dolga. Nem elég, hogy felbolydult az egész városka a holttest miatt, párja, Erica a nyolcadik hónapban jár, főnöke, Mellberg rábízza a nyomozás levezetését. És szokatlan módon napok óta tartó rekkenő hőség tartja fogságban Fjällbackot, ami egyetlen ember idegrendszerének sem tesz jót.

Mindezek ellenére Patrik nagy elánnal lát neki munkájának, ám hamarjában szembesülnie kell azzal, hogy a legkevésbé sem egyszerű az ügy. Ráadásul napról-napra növekszik a nyomás, amely a rendőrségre – és közvetlenül rá – nehezedik az ügy kapcsán. Nyár van, a turistaszezon közepe és a nyaralóvárossá avanzsált Fjällback presztízsének egy cseppet sem tesz jót egy gyilkosság. Pláne nem, hogy a gyilkos szabadon rohangál.

Tovább tetézi Patrik gondját-baját, hogy hamarosan nyoma vész egy, a városban nyaraló tizenéves lánynak. Valahol a zsigereiben érzi, hogy ez az eltűnés összefüggésben lehet a gyilkossággal és a két csontvázzal, és egy szemernyi kétsége sincs afelől, hogy ha nem jutnak gyorsan dűlőre az ügyben, akkor még egy holttesttel kell majd számolniuk…

Amilyen fiatal Camilla Läckberg, olyan jó kis könyvet írt. Szinte minden lapról lerí, hogy úgy ismeri a helyszíneket, mint a tenyerét. Ez nem is lehet csoda, hiszen szűkebb szülőhazájáról vette a mintát, viszont ahhoz már kell némi sütnivaló, hogy ezt megfelelő módon tálalni is lehessen az olvasóknak.

Ez Läckbergkisasszonynak maradéktalanul sikerül is, olvasás közben az ember képzelete óhatatlanul is a messzi észak felé vándorol. Mondjuk a kánikula számomra kissé elképzelhetetlennek tűnő valami „odafent”, de hát semmi sem kizárt. Az viszont megmosolyogtatott, hogy még hírből sem ismeri senki arrafelé a légkondicionálás áldásait/átkait és a ventilátor is ritkaságszámba megy.

Camilla Läckberg másik nagy erénye, hogy foglalkozik szereplőivel. Nem csak a bűnügyhöz szorosan kapcsolódó szereplőkről tudunk meg ezt-azt, hanem sokak életét nyomon követhetjük abban a pár napban, amelyekben az események zajlanak.

Így többek közt átérezhetjük valamilyen szinten, milyen nyolc hónapos terhesen a vendégvárás és vendéglátás, főleg olyan személyek esetében, akiket jobb szeretnénk a lakásunkon kívül tudni. Vagy hogyan alakul Erica testvérének és gyermekeinek az élete, miután Anna elvált férjétől. És persze ott van a főszereplő, aki a terhes asszony és a gyilkossági ügy közt próbál lavírozni, miközben a háta közepére kívánt vendégeket kerülgeti a lakásában.

Azt hiszem, azért lehet szeretnivaló A prédikátor, mert amellett, hogy egy izgalmas és rejtélyekkel teli bűnügy történetét meséli el, nagyon is emberi, emberközeli tud maradni. És amellett, hogy alapvetően a nyomozásra és eredményére vagyunk kíváncsiak, kíváncsivá válunk a szereplők életére is.

Részlet a regényből