Főkép

Első látásra ez a könyv úgy tűnik, mintha el akarna ijeszteni minket: a minimalista külcsín és a fülszöveg láttán az ember akaratlanul is elbizonytalanodik, hogy valóban szüksége van-e erre. Shakespeare-dráma sci-fi köntösben? Ugyan mi jó sülhet ebből? Talán pont e különleges és érdekfeszítő ellentmondás okán voltam olyan merész, hogy próbát tegyek és bár eleinte nagyon nehezen tudtam megbarátkozni vele, a vége felé haladva egyre jobban magába szippantott és mostanra már elmondhatom, hogy ez a könyv egyszerűen zseniális.

Az elején az okozta a problémát, hogy kicsit nehezen tudtam értelmezni és ez nem csupán az új, ismeretlen világ, a nyelvi megoldások, vagy a technikai részek leírására volt igaz. A fentebb említett stílusok előbb látszólag párhuzamosan haladtak egymás mellett, ami nekem egészen addig okozott zavart, amíg ezek elkezdtek közelíteni egymás felé, majd ahogy az várható volt, jól össze is gubancolódtak. Innen már könnyedén magával ragadott ez a világ, ami szerencsére megint teljesen újnak és egyedinek, sőt, izgalmasnak hat annak ellenére, hogy a szerző által is bevallottan (és a fenti leírásból is egyértelműen tisztázottan) korábbi művekből felhasznált elemekkel dolgozik. Ezen elemeket azonban az író rendkívül intelligensen és szakszerűen építette bele a sajátosan megépített világába és az eredmény végül az irodalmi nyelvezeteknek egy olyan izgalmas keveréke lett, amit nagyon nehéz belesorolni bármelyik skatulyába, mégis természetesnek hat.
 
A történet szerint a jövőben a Föld óriási technikai fejlettségi szintet ér el, természetes és mesterséges lények békésen és felvilágosultan élnek egymás mellett, hexkapukon keresztül képesek utazni a galaxis különböző pontjai között és az egész világot behálózó információs adatbázisnak hála nem maradt olyan kérdés, amire ne tudnák a választ. Az univerzum távolabbi részein azonban még mindig feudális viszonyok uralkodnak és az aszteroidák népei csaknem teljes mértékben meg is vonják maguktól, elutasítják a technika nyújtotta lehetőségek igénybevételét. A mesterséges lények küldötteként Ratio feladata egy kisbolygó nagyurának örökösének bizalmába és barátságába férkőzve megfigyelni és jelenteni szándékaikat. Amikor azonban a kiszemelt fiú halhatatlannak hitt apja, a bolygó teljhatalmú ura titokzatos körülmények között elhalálozik, az MI olyan udvari intrikák és cselszövések hálójába kerül, amire korábban nem számított.
 
Az alaptörténet nyilván többeknek is ismerős lehet, de az eredetihez képest értethetetlen módon eltorzított cím sokat segít, ha mégsem lenne. Az embernek olvasás közben valóban olyan érzése van, mintha egy színpadon játszódó drámát figyelne, amiből természetesen nem hiányzik a komédia sem. Ha az olvasó veszi a fáradságot és félreteszi az előítéleteit, vagy kétségeit ezzel kapcsolatban, továbbá ha van türelme kivárni, amíg a különálló összetevők ízei teljesen összekeverednek, akkor egy egzotikus, de roppant ízletes táplálékot kaphat a végére.

A könyv itt is megrendelhető