FőképAz elmúlt évtizedek során számos független lemezkiadó lépett a piacra azzal a céllal, hogy szeletet hasítson magának a képzeletbeli tortából, de talán egyiknek sem sikerült olyan fokú nemzetközi hírnévre (és lemezgyűjtői bázisra) szert tennie, mint a döntően a kortárs-, klasszikus- és világzenére, valamint a jazzre fókuszáló ECM-nek.

A német lemezcég 1969-es alapítása óta arra törekedett, hogy kiadványai több szinten kommunikáljanak a közönséggel. Egyedülálló lemezborítóik számos elismerést kaptak a különböző fórumokon és nagy népszerűségnek örvendenek a lemezgyűjtők táborában.

Jelen pillanatban két olyan könyv van a piacon, ami részletes betekintést enged az ECM világába. Az egyik a Windfall Light (The Visual Language of ECM), ami képi oldalról közelít a német „titokhoz”; a másik a most bemutatásra kerülő Horizons Touched (The Music of ECM).
Ebben a két újságíró-zenekritikus (Steve Lake és Paul Griffiths) által szerkesztett kiadványban a muzsikusok, zeneszerzők, filmrendezők, fotósok stb. jutnak főszerephez.
 
A kiadvány számos nagyszerű fotójával, művész önéletrajzok és interjúk sokaságával közelebb visz az ECM titokhoz. A könyvvel való ismerkedés során semmiféle hiányérzetem nem volt, ugyanis megalkotói igen aprólékos és precíz munkát végeztek.
A kiadványban - a szaxofonos Jan Garbarek-től a trombitás Tomasz Stanko-ig, a bőgős Eberhard Weber-től a zongorista Keith Jarrett-ig - valamennyi olyan művész részletes önéletrajzát megtalálhatjuk, akinek ténykedése nagy jelentőséggel bírt a lemezcég életében. Az önéletrajzok között mi magyarok is képviseltetjük magunkat, ugyanis Schiff András és Kurtág György is remek lemezeket készített az ECM égisze alatt.
 
Számomra két interjú volt igazán érdekes: az egyik az ECM „kitalálójával” és mindmáig hajtómotorjának számító Manfred Eicher-rel készült, a másik pedig a norvég származású szaxofonossal, Jan Garbarek-kel.
Nem mindennapi jelenség, hogy egy muzsikus évtizedeken keresztül hű marad egy lemezcéghez. Ezen kevesek közé tartozik Garberek is, akinek a neve gyakorlatilag egybeforrt a német lemezkiadóéval.

Amikor szóba kerül az említett muzsikus neve, akkor gyakran elfilozofálnak az emberek azon, hogy vajon az ECM „alakította ki” Garbarek stílusát vagy fordított volt a hatás, és neki köszönhető a nehezen definiálható ECM-sound. Számomra lényegtelen, hogy ki kire hatott, ugyanis a végeredménnyel – minden általam eddig megismert ECM CD tekintetében - elégedett vagyok.

A könyv szerkesztői boncolgatják a filmvilág és az ECM kapcsolatát is. A kiadó által képviselt zenei világból fakadóan nem meglepő, hogy az ECM-sound olyan filmrendezők munkáinál jelenik meg többek között, mint Jean-Luc Godard és Theo Angelopulos.

Érdekességként szeretném megjegyezni, hogy a lemezgyűjtők féltve őrzött kincsének számít az az 5 lemezes CD-boksz, ami Jean-Luc Godard / Histoire(s) du Cinéma címmel jelent meg néhány évvel ezelőtt a német kiadó gondozásában.
Annak ellenére, hogy a korábban említett másik könyv, a Windfall Light kifejezetten a képi világgal foglalkozik, ez a kiadvány is szentel – The ECM Cover címmel – néhány oldalt az önálló művészeti alkotásnak is tekinthető lemezborítóknak.
 
A könyv végén egy katalógust találunk, ami tartalmazza annak a közel ezer zenei kiadványnak a lényegesebb adatait, amelyet az ECM az elmúlt 40 évben piacra dobott.
 
A Horizons Touched 448 oldalas terjedelme ellenére sokkal inkább tűnt számomra egy tömörített fájlnak, mint egy egyszerű „dokumentumnak”. A könyv annyira gazdag információkban, hogy nem lehet csak úgy „átfutni rajta”, tisztességes időt követel magának az olvasótól.
Úgy gondolom, hogy még a lemezcég legnagyobb rajongóinak is tartogat kellemes meglepetéseket a Horizons Touched. Bízom benne, hogy ez a könyv tovább fogja gyarapítani az ECM lemezeket „fogyasztók” táborát.