Főkép Na, ezt a könyvet sem fogom minden áldott nap forgatni. Nem azért, mintha nem lenne érdekes, sőt, de nagyon vastag és nehéz. Szerintem körülbelül másfél kilós lehet, szóval kis túlzással akár ölni is lehetne vele.
 
Ám mivel nem az a cél, hogy fogyatkozzon a nemzet, ilyesmi még csak fel sem merül bennem. Sokkal inkább szeretném minél több ember figyelmét felhívni egy rendkívüli könyvre, ami az 1598-ban először összeállított magyar közmondás- és szólásgyűjtemény után megjelent gyűjteményekben és történeti munkákban megjelenő szólásokat és közmondásokat mutatja be, de a különböző folyóiratokból is hoz fel példákat.
 
Mielőtt továbbmennénk, nem árt tisztázni néhány alapfogalmat. Ahogy a kötet előszavában szerepel, az nagyon tetszik, ezért remélem senki nem fog megharagudni azért, ha idemásolom.
 
„A közmondás: rövid, tömör, állandósult, mondatnyi terjedelmű, egy nagyobb közösség körében általánosan ismert, szájhagyományban terjedő kifejezés. Tartalma legtöbbször filozofikus mélységű, középpontjában erkölcsi kérdések vagy különböző élethelyzetekre alkalmazható bölcsességek állnak.”
 
„A szólás: egy nagyobb közösségben szájhagyomány útján terjedő szókapcsolat vagy mondat, kevésbé tanító célzatú, mint a közmondás, közvetlenebbül foglalja magában a történést, amelyet egyúttal értelmez. Gyakran fordul elő benne rím és mondattani párhuzamosság.”
 
Hatalmas anyag, hatalmas munka. És ami igazán hatalmassá teszi, az az, hogy soha nincs vége, soha ne lehet hátradőlni, és azt mondani, végeztem, kész vagyok, hiszen napjainkban is keletkeznek új mondások. Nem csoda hát, ha nagyon ritkán vállalkozik valaki arra, hogy egybegyűjtse az összes magyar közmondást.

Vagyis szigorúan véve Szemerkényi Ágnes munkája sem teljes, „csupán” a mérhetetlen anyag legjavát, a magyar szóláshagyomány törzsanyagát adja, ezzel pedig komoly segítséget nyújt – többek között – azoknak, akik érdekesebbé, színesebbé szeretnék tenni kommunikációjukat, ezért nem riadnak vissza a nép ajkán keletkezett sommás iránymutatások és az állandósult szókapcsolatok használatától, visszahozva azokat a mindennapi beszédbe.
 
Ahogy az előszóban is olvasható, szándékosan nem szerepelnek a kötetben közhellyé vagy közhelyszerűvé vált adatok, kifordított közmondások vagy közmondás-paródiák, ezért aki ilyenekre vágyik, sürgősen keressen más olvasnivalót. J
 
Aki mégis marad Szemerkényi Ágnes munkájánál, az üsse fel nyugodtan a vaskos kötetet bárhol, és kezdjen el olvasgatni – garantáltan beleveszik a címszavak, kulcsszavak, rövid értelmezések, műfaji meghatározások, forrásmegjelölések, példák, és magyarázatok erdejébe, ahonnan nem nagyon lesz kedve visszatérni. Legalábbis néhány órán belül biztosan nem…