Főkép Kis túlzással Mick Wall műve értelmezhető kézikönyvként is arról, miként legyünk befutott zenészek. Merthogy a londoni Iron Maiden nem csupán a NWOBHM meghatározó (és leg-leg) együttese, hanem Steve Harris zenekarvezető/alapító álmainak megtestesülése, megvalósulása.
 
Haladjunk szépen sorban, mi minden szükséges a sikerhez. Alapfeltétel a jó kiindulási alap: jelen esetben Harris kezdettől fogva tudta, milyen zenét akar játszani, s elképzeléséhez a mindent elborító punk hullám idején is ragaszkodott.

Mint később kiderül, az angol zene következő nagy dobása lett a NWOBHM, s ennek formálódásában nagy szerepe volt a Iron Maiden zenéjének, lemezeinek. Sokkal inkább, mint mondjuk a Def Leppard vagy a Saxon anyagainak.
Ezek sem voltak rosszak, de a Maiden hitelesebb, összetettebb, fémesebb volt – egyszerűen jobban muzsikáltak vetélytársaiknál (a Judas Priest és a Motörhead más kategória, ezért nem is említem őket a felsoroláskor).
 
Persze hiába jó a zene, ha az együttesnek nincs kitartása, és nem éli túl a sikerhez vezető utat. A Maiden esetében sem volt egyszerű a kezdés...
 
Azonban önmagában ez még mindig kevés, szükség van szerencsére is. Fortuna mosolya nélkül sosem ismerkedtek volna meg Rod Smallwood menedzserrel, aki nélkül nem lett volna EMI-s szerződés, világkörüli turné, stb. Neki köszönhető Derek Riggs felfedezése, aki nélkül viszont nem lenne Eddie.
 
További elengedhetetlen feltétel a hitelesség. Ezzel a Maidennél sosem volt gond, élőben rendre jobbak, mint a lemezeken. Ennek meg is lett az eredménye, mivel a „jól tartott” rajongók mind magasabbra taszítják kedvenceiket.
Aztán már csak józan ész, tartós kreativitás és sok tolerancia szükséges a csúcson maradáshoz.
 
Természetesen aki nem kíván milliós lemezeladásokat produkáló zenészként érvényesülni, vagy csupán rajongó, az egyszerű krónikaként is forgathatja a könyvet.
 
Mick Wall egyszerre rajongó és bennfentes, ezért írásából hiányoznak a zaftos, bulvárszerű részletek, illetve némi elfogultsággal viszonyul a többség által lenézett Blaze korszakhoz is. Cserébe egy alapos krónikát kapunk arról, hogyan és kikkel alakult meg az Iron Maiden, illetve miként váltak egyre népszerűbbé.
 
Számomra ez a rész a legjobb a könyvben, mivel a korai évekről kicsit (de tényleg csak egy kicsit) többet mond, mint Polgár Péter 2006-ban megjelent könyve (Iron Maiden – A vasszűz fogságában). Nem csak a korai idők tagcseréiről derül ki majdnem minden, hanem Harris zenei elképzelésének formálódását is nyomon követjük: miként próbálkozott egy billentyűssel, egy szólógitárossal, két szólógitárossal és a többi.
 
A jelenlegi és a korábbi tagokkal folytatott őszinte beszélgetéseknek köszönhetően megismerjük az olyan fontos események hátterét is, mint mondjuk Di’Anno távozása vagy Derek Riggs és az Iron Maiden egymásra találása.
 
Minden lemez szóba kerül, még a különféle válogatásalbumok is, de ne számítson senki elemzésekre vagy kritikára, be kell érje azzal, hogy a szerző megmondja, szerinte melyek a kiemelkedő számok az adott korongon, és mik azok, amelyeket inkább a kislemezek B oldalán látna szívesebben. Hasonlóképpen terjedelmesen foglalkozik Wall a koncertekkel, turnékkal.
 
Mindent figyelembe véve ez egy jó kis Maiden könyv, aminek három hiányossága van.
1. Csak 2004-ig követi az eseményeket, ráadásul ha jól néztem, ez egy 1998-as könyv kiegészített változata, ezért érthető módon egy sor sincs a később történetekről.
2. Bár menet közben tényleg minden kis- és nagylemezről szó esik, egy diszkográfia hasznos függelék lenne.
3. Mivel nincs CD mellékelve, így mindig kénytelen voltam cserélgetni a lemezeket – ugyanis olvasás közben muszáj volt újrahallgatnom a teljes életművet.
 
Részlet a könyvből