Főkép

Alan Alexander Milne-t a legtöbben kizárólag a Micimackó írójaként ismerik, pedig többek között hét regény, hat verseskötet, több mint harminc színdarab és még számos más kötet és cím fűződik a nevéhez. Manapság mégis, még komoly fordítók és irodalomkedvelők is „egyslágeres” szerzőként emlegetik, akinek magyarországi hírneve úgymond Karinthy klasszikus Micimackó-fordításának köszönhető, és nem is feltétlenül megalapozott.

Pedig még Karinthy sem csupán a Milne képzeletében életre kelt játékmackó történeteit fordította le, hanem átdolgozta az Egy komisz kölyök naplóját, és magyarította a Micsoda négy nap! című, eleven humorú, detektívtörténetbe ágyazott romantikus komédiát. Ráadásul az angolul 1933-ban megjelent regénynek egyfajta előzménye is volt A vörös ház rejtélye című klasszikus cselekményű krimiben, ám a történetmesélés és a jellemrajz egyértelműen a Micimackó könnyedségével, kedves bumfordiságával és bájos, tettetett bugyutaságával keveredik.
 
A történet – meglehetősen morbidnak tetsző módon – egy hullával kezdődik. A holttestre a tizennyolc éves, csinos és szőke Jenny Windell talál rá, aki mintegy véletlenül vetődik el ősei idegeneknek kiadott hajlékába, az Auburn Lodge-i tetem pedig nem más, mint a lány Jane Latour nevű nénikéje, aki egy szerencsétlen balesetben beleverte a fejét egy bronz ajtófogóba, ami rögtön végzett is vele. A kamaszkorból épp hogy kinőtt Jenny azonban nem tudja, mitévő legyen; meggondolatlanul elmozdítja a bizonyítékot, riadalmában ügyetlenül elmenekül, aztán a bujdosás közben hihetetlen kalandokba keveredik.
 
A véletlen egybeesések ilyen bőséges sorozatával talán még Oscar Wilde-nál sem találkozunk, de nem is maga a cselekmény, sokkal inkább a humoros-kedves mesélés a regény igazi értéke. Jenny Micimackó és egy Jane Austen-hősnő ellenállhatatlan keveréke, aki bár maga sem tudja igazán, mit és hogyan tegyen, miként másszon ki az önmaga által teremtett slamasztikából, vitathatatlanul szeretnivaló teremtés, aki amellett, hogy képzeletben megidézett édesapjában egy félig fiktív világban élő, álmodozó „bűnsegédre” számíthat, még egy jóvágású és jószívű, ráadásul rendkívül eszes segítőre is lel.
 
Milne-nek emellett úgy sikerül megnevettetnie az olvasót a magukat túlságosan komolyan vevő rendőrök nyomozásának részleteivel, hogy a karikatúra sehol sem csap át sértő, gúnyos, szarkasztikus hangnembe, ehelyett a Scotland Yard embereivel együtt törjük a fejünket, Marigold felügyelő pedig mindvégig szimpatikus marad, noha nem csupán rávezetik a megoldásra, hanem időnként meg is vezetik. Ha akad is bármiféle (társadalom)kritika a regényben, azt tompítja az együtt érző, cinkos humor, Milne önnön angolságának kifigurázása.
 
A Micsoda négy nap! a furcsán rémisztő indítás ellenére felhőtlen, felszabadult szórakozást ígér, és teljesíti is az ígéretet. A korabeli viszonyok alapos elemzését felesleges lenne várni a regénytől, bár érintőlegesen, utalások formájában sokat elmond a két világháború közötti Angliáról is.

Ehelyett ugyanazt remélhetjük tőle, mint például Molnár Ferenc hasonlóan humoros színdarabjaitól: néhány kellemesen eltöltött órát, némi könnyed kikapcsolódást, egy kis menekülést a mindennapok szürkeségéből. Többre nem érdemes számítani, ám ha nincsenek túlzott elvárásaink, nem is csalódhatunk.

Részlet a regényből