FőképMás író bőrébe bújni nem új keletű lelemény, még a magyar irodalomban sem. Elég Márai Sándor Szindbád hazamegy című regényére gondolni, melynek elbeszélője Krúdy Gyula modorát veszi fel.
Stílusbravúr – szokták mondani dicsérőleg, ám vajon mi késztethet egy alkotót arra, hogy efféle stiláris trükköt, csavart alkalmazzon? Tisztelgésvágy, a szöveg elidegenítése, a mondanivalónak a modorosság és a modernség, az avíttság és a korszerűség közötti feszültsége általi előtérbe helyezése lenne az ok vagy a cél?
 
Az semmiképp sem lehet véletlen, hogy az Érzékeny útazások Közép-Európán át ugyanabból az évből, 1987-ből datálódik, melyben Esterházy Péter (Csokonai Lili álnév alatt) megjelentette a Tizenhét hattyúkat, e biblikus hangvételétől hatványozottan kemény, keserű szerelmi történetet.
Békés azonban nem, vagyis nem egyértelműen a máról mesél. Számára mindenekelőtt a história fontos: a szembenézés önmagunk és nemzetünk történelmével, egyéni történetével.
 
Sokatmondó lehet maga a mintaválasztás is, a szöveg mindenesetre többször utal rá, hogy Lawrence Stern Érzékeny útazások Franczia- és Olaszországban című szentimentalista regényének Kazinczy Ferenc-féle fordítása a tizennyolcadik és a tizenkilencedik századok találkozásának, a racionalitás és a szenvedélyesség egyidejű közgondolkodásbeli jelenléte korának jellegzetes műve.
Ám ugyanezen korszakhoz kapcsolhatók a jakobinus terrorhoz hasonló szörnyűségek is, amikor a szellem feltételezett fényessége és a mindenároni egyenlőségre való törekvés torz túlzásokba torkollott, s lényegében meghatározta a modernkori nyugati történelem menetét.
 
Szimbolikusságát tekintve talán az sem elhanyagolható, hogy a két ország, ahová Békés hőse, Jorik András ellátogat épp Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság; az egyik az első, a másik a második világháború után, azoknak voltaképp közvetlen következményeképp megalakult, két államformáció.
Az pedig, hogy Jorik mentorát és mintegy őrző angyalát Lux (azaz „fény”) Lénártnak hívják, önmagában rengeteget megsejtet az esetleges végkifejletből.
 
Jorik András Don Juan-i hódításokkal központozott úti kalandjai alkalmat adnak a gondolattársításokból kiinduló visszatekintésekre, melyek során kibontakozik hősünk hányattatott élettörténete, elcsábíttatásának és utcagyerekekéhez hasonlítható elhagyatottságának históriája.
Így ismerhetjük meg Rózsika nénit, az utazáshoz szükséges pénzmagot (jobban mondva két semmi másra, legfeljebb értékesítésre alkalmas ezüsttálat) Jorikra örökül hagyó rokont, valamint a sors kegyetlen tréfájának köszönhető buchenwaldi „utazásának” részleteit is.
 
Míg Lux a história irrelevanciáját hirdeti, Rózsika néni a történelemmel való szembenézést szorgalmazza. Véletlenszerűség és sorsszerűség dichotómiája elevenedik meg Jorik András utazásának allegóriájában, s hogy a metaforikusság még inkább egyértelmű legyen, az utazás során megélt kalandok fokozatosan egyre fantasztikusabbnak tetszenek, mígnem Jorik nem sejtett végső úti céljához nem ér.
 
Már az újabb, hisz nem előzmény nélküli stílusbravúrért érdemes elolvasni a regényt, mely pusztán nyelvezetével rendkívüli élménnyel szolgálhat, ám úgy hiszem, üzenete még inkább elgondolkodtató. Különösen elgondolkodtatónak számíthatott megjelenése idején, de bizonyosra veszem: ma ugyanígy érvényes, hogy a múlt, ha kerülnénk is a szembesülést vele, megkeres és megtalál minket.